A vasárnap és az ünnepnap üzenete a szinódus tükrében
Egy hónapja zajlik a XVI. Rendes Püspöki Szinódus egyházmegyei szakasza. Az alább gondolatokat a szinódus három kulcsfogalma ihlette a november 21-re előírt evangélium szakasz (Lk 12,16-24) , és az ünnep üzenetével összevetve.
I. Az esztelen gazdag egyedül van. Magában gondolkodik, magában beszél, csak magára gondol. Magányossága abból is látszik, hogy nincs örököse - még az éjjel számon kérik tőled lelkedet, kié lesz, amit felhalmoztál?
Az Istenszülő pedig közösségben van. Ez egyértelmű az ünnep ikonjából és a zsolozsma szövegéből; gyertyavivő szüzek kísérik Máriát a templomba, s ott sincs egyedül, Zakariás főpap fogadja. Mária a templomban készül arra, hogy Jézus édesanyja legyen, de ebben a készületben nem magányos, hanem egy közösség segíti.
A szinódus egyik jelszava: közösség. Rá kell döbbennem arra, hogy az egyéni tökéletesedéshez közösségre van szükség. Talán az sem véletlen, hogy a remeték is először közösségben kellett, hogy éljenek, csak utána vonulhattak ki a pusztába. A szinódus kérdéseit is közösségben kell átgondolni, mely reméljük mindannyiunk lelki üdvösségét szolgálja majd.
II. Az esztelen gazdag történetében egy magtárról hallunk, ami kicsinek bizonyul a bőséges terméshez. Bár nagyobbat fog építeni ez a gazdag ember, de az is csak egy csűr lesz, egy raktár, egy halott hely. Egy raktár abban különbözik egy lakóháztól, hogy nem élő emberek lakják, hanem holt dolgokat tárolnak benne.
Máriát a templomba vezetik ma be, ami inkább hasonlít egy lakóházhoz, mint egy raktárhoz. Élő, mert az élő Isten hajléka. De még élőbb attól lesz, ha mi is élettel töltjük meg.
A szinódus második jelszava: részvétel. Közösségeink, templomaink akkor lesznek élők és éltetők, ha aktívan veszünk részt bennük. Pont az a szinódus célja, hogy egyházunk ne legyen muzeális érték modern korunkban. A múzeum fontos ugyan, de holt valóság.
III. Mit tanácsolt az esztelen gazdag saját magának: "Egyél, igyál, vigadozzál!" Erre volt küldetése. Hallottuk az evangéliumból, mi erről Isten véleménye. A karácsonyi böjtben nem lehet az evés, ivás, vigadozás egy keresztény ember küldetése.
Mária küldetése egész más lett. Nem arra szólt, hogy nyugodtan vigadjon, élvezze az életet, valósítsa meg önmagát, "maxolja ki" ezt a földi létet. Az ő küldetése Isten és ember szolgálata.
A szinódus harmadik jelszava: misszió, azaz küldetés. De az én küldetésem mire szól? Kinek az útját akarom járni, az esztelen gazdagét vagy Máriáét? Talán a szinódusi beszélgetések abban is segíthetnek, hogy rátaláljak küldetésemre; Isten szeretete és az emberek szolgálatára.
Lk 12,16-21
Mondta az Úr ezt a példabeszédet: „Egy gazdag embernek bőséges termést hozott a földje. Akkor így gondolkodott magában: »Mit tegyek? Nincs hová gyűjtsem a termésemet.« Majd ezt mondta: »Ezt fogom tenni: lebontom magtáraimat, nagyobbakat építek, és oda gyűjtöm minden termésemet és javamat. Azután azt mondom lelkemnek: Lelkem, van sok javad, sok esztendőre eltéve. Nyugodjál, egyél, igyál, vigadozzál!« Az Isten azonban ezt mondta neki: »Esztelen, még az éjjel számon kérik tőled lelkedet! Kié lesz, amit felhalmoztál?« Így jár az, aki kincset gyűjt magának, és nem az Istenben gazdag.” Amikor ezeket elmondta, hangosan így szólt: „Akinek van füle a hallásra, hallja meg!”
Fotó: Eu-Angelion