A szirmabesenyői görögkatolikusok 51 fővel, június utolsó hétvégéjén Debrecen kedvelt kirándulóhelyén, Debrecen-Halápon, a hármashegyaljai erdei iskola épületeiben, és a mellette fekvő szabadtéri színpadot körül ölelő hatalmas tisztáson táboroztunk.
Pénteken reggel 8 órakor indult az autóbuszunk Tiszaújváros érintésével (ahol a csodálatos gk. templomot látogattuk meg) a hajdúnánási termálfürdőbe. A hideg és borús idő ellenére a meleg vizű strandnak köszönhetően kellemesen indult a hosszú hétvége. A Halápi iskolához érkezve már a nap is kisütött, s a kirándulásunk további két napján ragyogó, meleg idő szegődött mellénk. A pénteki vacsora után éjszakai túra keretében a hármashegyi kilátóhoz látogatunk el. A foszforeszkáló karkötőkkel felszerelt gyerek sereg számára, sokat emlegetett eseményként őrződik meg a túra. Másnap, szombaton a Debrecen-csapókerti Görögkatolikus Egyházközség által szervezett családi-napon vettünk részt.
Az egyházközségek híveit a találkozási, ismerkedési lehetőségen túl színes programok szórakoztatták, amelyek között mindenki kedvére válogathatott. A fiúk sokasága szájtátva figyelte a rendőrkutyás bemutatót, a legkisebbek a Duó Trió gólyalábas előadásának örültek, de voltak, akik lovagolni, „ugrálóvárazni”, fogatozni, íjászkodni, vagy éppen horgászni akartak. A főzőverseny végül döntetlennel zárult, minden bogrács első minősítést kapott a fogyasztóktól. Volt olyan, ami még el sem készült már el is fogyott.
Vasárnap nagy öröm volt mindannyiunk számára, hogy a Debrecen-csapókerti Görögkatolikus Egyházközség alapításának tizenötödik évfordulóját együtt ünnepelhettük a helyiekkel. A búcsúi szent liturgiát a szirmabesenyői parókus vezette, az ünnepi szónok pedig Papp Miklós nyíradonyi parókus atya volt. Az ünnepi szent liturgiát követően minden jelenlévőt megvendégeltek. A szirmabesenyőiekről kiváltképpen is figyelmesen gondoskodtak, hiszen sokan már Rómába is együtt zarándokoltak, és ismerősként köszönthették újra egymást. Az ebéd után még ráérősen múlattuk a barátok között az időt, s megértettük, hogy miért mondja a Zsoltáros: „Ó mily szép ha a testvérek együtt időznek.”