2016. november 12-én, szombaton volt Máriapócson a Magyar Görögkatolikus Orvosok és Gyógyszerészek Nagy Szent Bazil Baráti Körének őszi találkozója.
A fatemplomban elmondott 3. imaórát és a közösséget megálmodó, közelmúltban elhunyt Szántai Máté bazilita atyáért mondott pannichidát követően az Emmánuel lelkigyakorlatos házban huszonheten gyűltünk össze. Az idén Atanáz püspök atya vezette a beszélgetést, melynek során az irgalmasság éve szellemének megfelelően az irgalmasság gyakorlásának, megélésének orvosi, gyógyszerészi példáiról, lehetőségeiről volt szó. Minden résztvevő elmondta gondolatatit, melynek során elénk tárult egy olyan színes világ, mely az irgalmat, az irgalmasságot egy egész életen át tartó programként jeleníti meg. Nagy Szent Bazil atyánk gondolata mindnyájunk számára intő kell, hogy legyen: „minden rászoruló úgy nézi a kezünket, ahogyan mi tekintünk Isten kezére, amikor szükségben vagyunk”.
***
Íme néhány gondolat az elhangzottakból:
– Az irgalom dimenziói közül az Isten emberek iránti és az embertársak egymás iránti irgalmassága mellett fontos az ember önmaga iránti irgalma is.
– Az irgalmasságnak nem egy évre, de egy egész életre kell szólnia.
– Az egyik legnehezebb feladat egymást irgalommal elfogadni és elviselni.
– Az orvosi irgalom ott kezdődik, hogy szeretjük a beteget.
– A gyógyszertárakban lelki tanácsokkal is tudunk segíteni! Sokszor a meghallgatással le tudjuk csillapítani a felháborodott embereket.
– Nem azt fogják számon kérni rajtunk, hogy mire adtunk a koldusnak, hanem azt, hogy adtunk-e a valóban rászorulónak.
– Ne felejtsük, hogy a bosszantó, elégedetlen betegnek is lehet jogos oka a bosszankodásra.
– Irgalmatlanul kevés az időnk, ezért a másik ember meghallgatása is irgalmas cselekedet.
– A betegeknek konkrét irgalmasságra van szükségük, konkrét segítséget igényelnek.
– Az irgalmasság cselekedeteinek tapintatosnak, egyénre szabottnak kell lennie.
– A koldusnak adni, vagy nem adni dilemmája mindenki számára az. A lényeg, hogy meg tudjam önmagam előtt indokolni, hogy az adott esetben miért adok, vagy miért nem.
– A beteglátogatások során nagyon fontos a tapintat, észre kell venni, hogy mit igényel a beteg. Olykor tolakodásnak veszi a súlyos beteg a látogatást, máskor a hozzátartozóknak is segíteni kell a beteg elviselésében.
– Egy konfliktushelyzet meghallgatása során mérlegelni kell, hogy hol a határ, aminek megoldásában még tudunk segíteni.
– Sokszor a betegek gyakorolják irányunkban az irgalmasságot, ennek megtapasztalása is nagy élmény!
– Reflektálni, lecsillapítani, megszelídíteni az elégedetlenkedőket!
– A fiatalok nem elutasítóak, hagyják magukat megszólítani, az adott esetben élni kell ezzel a lehetőséggel.
– Túl sokat mérlegelünk, ne legyünk önzőek, keressük meg a segítés lehetőségeit, az egyházmegyei karitász mindenki segítségét várja!
– A betegek nemcsak szidnak minket, olykor imádkoznak is értünk, hogy legyen türelmünk és hogy ne legyünk idegesek!
– Egy beteglátogatás során sokszor mi magunk kapunk ajándékot a meglátogatott szeretete és hálaérzése által.
– A közvetlen környezetünkben élők iránti irgalmasság sokszor a legnehezebb.
– A helyes segítés egyik alapvetése, hogy a segített ne maradjon abban az élethelyzetben, amiben van.
– A betegek kórházból való elbocsátása és további elhelyezése sokszor nagy irgalmat igényel, mely sokszor ütközik az intézményi érdekekkel.
– A Jóisten mindenkinek megadja a lehetőséget és kegyelmét ahhoz, hogy irgalmasságunk fejlődjön és növekedjék.
– Ha megtapasztaljuk a betegoldalt is, rájövünk, hogy a gyógyszer mellett legalább annyira fontosa beteg számára a gyógyítás mentális része is, pl. a nővér mosolya.
– Fontos az irgalmasság mindennapi gyakorlása a családunkban a házastársak, idős, demens szülők, nagyszülők iránt.
– Türelem a mindennapokban!
– Személyre szabott a segítés és az irgalom fajtája is.
– Az irgalom az emberségből fakad, a hit által, mely mindenki sajátja.
– Egy gyógyszerész élete, az irgalmasság évtizedei is egyben, mondta egy nyugdíjas gyógyszerésznő.
– Ha nem lennének irgalmasságra szorulók, nem lenne szükség irgalmat gyakorlókra, mely által nem ismernénk meg az irgalmasság testi és lelki cselekedeteiből fakadó nemes érzést.
dr. Lukács Miklós
Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye
Fotók: Máriapócs Nemzeti Kegyhely