Immár ötödik alkalommal keltek útra azon fiatal felnőttek, akik a nyár közepén, július 15-e és 17-e között lelkileg töltekezni vágytak.
Zsófi naplója:
Az idei zarándoklat mottója: „Emészt a buzgalom az Úrért, a Seregek Uráért” (1Kir. 19,10). Tekinthettük ezt a zarándoklatot úgy, hogy az elmúlt 1,5 év „bezártsága” ellenére bátran, és buzgón kiállunk és tanúságot teszünk hitünkről. Úgy gondolom, idén még szükségesebb volt, hogy feltöltődhessünk, kiállhassunk értékeink mellett. Fontos volt, hogy hasonló értékrendű fiatalokkal őszintén és nyitottan beszélgessünk, elmélkedjünk, imádkozzunk. Ezáltal önmagunkhoz, egymáshoz és Istenhez is közelebb kerüljünk.
A zarándoklatra ezúttal mintegy 80 fiatal vállalkozott. A résztvevők között több lelkes ismerősöm volt az Ifjúsági Gyalogos Zarándoklatról, valamint a korábbi 22+Zarándoklatról is. Sok új, római- és görögkatolikus, valamint még Istent kereső fiatal csatlakozott hozzánk, akik az „Útonlevők” csapatát szeretnék erősíteni. Beszélgetéseink által úgy érzem, sikerült „bevonzani őket”.
S, hogy mi mindenen mentünk keresztül? Ezen itt mind-mind:
Csütörtök este a tiszaújvárosi templomban, a helyi parókus, Jeviczki Ferenc atya várt minket és együttlétünk vecsernyével kezdődött, melyben Atanáz püspök atya szívünkhöz szóló buzdítását hallgathattuk meg. Vacsoránkat a strandon fogyasztottuk el a városi vezetés felajánlásának köszönhetően, utána a kollégiumban ismerkedős est, majd a szállás elfoglalása következett.
Pénteken a korai utrenye és a finom reggeli után elindultunk Nyíregyháza városa felé. Utunkat egy rövid szakaszon busz segítette. Kálmánházán Polgári László atya fogadta a zarándokokat, imaórát végeztünk a templomban, és bőséges ebédet kaptunk.
Délután forró napsütésben gyalogoltunk és Verdes Miklós atya elmélkedését hallgattuk. Egy rövid videóval bejelentkeztünk a balatonföldvári Családtáborba is. Nyíregyházára az esti órákban érkeztünk, ahol Kruppa Tamás atya köszöntött minket és hálát adtunk a nap kegyelmeiért. A finom vacsorát a Nyíregyházi Szent Miklós Görögkatolikus Általános Iskolában fogyaszthattunk el, ahol valóban szíves fogadtatásban volt részünk minden téren. Vacsora után két tehetséges fiatal Béres Vera és Gedeon András akusztikus koncertjén tapsolhattunk.
Szombat reggel Szent Liturgián vettünk részt a Székesegyházban, ahol Ábel püspök atya prédikációjában kiemelte, hogy mennyire büszke a fiatalokra, és Egyházunk nagyon számít ránk a jövőben. Reggeli után gyors léptekkel - „Siessünk buzgón az Istenszülőhöz!”- gyalogoltunk Máriapócs felé. Oroson Monostory Marcell atyával találkoztunk és frissítőt kaptunk. Napkoron Soltész Mihály atya és a faluközösségének vendégszeretetét élvezhettük. Trella Tibor atya csatlakozott hozzánk az út utolsó szakaszára.
A zarándoklás számomra nem ismeretlen, azonban mindig tartogat meglepetéseket. Az út nagy részét ragyogó napsütésben tehettük meg, de néhol a hatalmas pocsolyák kerülgetése feladta a leckét. De egy jó zarándok nagyon leleményes, így mi is találtunk ösvényeket, hogy folytathassuk utunkat. Minden annyira természetes volt, haladtunk egy úton, egy cél felé: Máriapócsra, Égi Édesanyánkhoz.
Az úton beszélgetünk, elmélkedünk, csendben vagyunk. Igazán csendben és ilyenkor gondolkozunk önmagunkról, az életünkről. Első nap a szenvedéseinkkel, hibáinkkal, kihívásainkkal kellett szembenéznünk. Másnap már a hála állt a középpontban. Végiggondoltuk kiért, miért vagyunk hálásak. Milyen esemény vagy dolog az, amiért hálásak lehetünk? Mennyi jó ember van, akiért hálásak lehetünk mindannyian?
Este hat óra körül feltűnt a két torony, mely az utat mutatta, és elérkeztünk a Máriapócs táblához, ahol mindenki még lelkesebb lett és énekelt. Felejthetetlen élmény a Nagy doxológiát énekelve megkerülni a templomot és megérkezni a Kegykép elé. Hazaértünk! Zarándoktársaimat nézve, mindenki arcán hála tükröződött. Mennyire hálás, hogy itt lehet.
Buzdítok mindenkit, hogy jöjjön velünk és tapasztalja meg milyen nagyszerű egy ilyen közösségben zarándokolni.
Köszönet mindenekelőtt a Jóistennek, aki megengedte, hogy létrejöhessen ez a zarándoklat és vigyázott ránk az út során. Köszönet a szervezőknek Salai Szabi atyának, Fedor Péter atyának és Nagy Lucának, akik időt és energiát nem sajnálva megálmodták és megvalósították a zarándoklatot. Köszönet Atanáz és Ábel püspökeinknek, akik nem hagyták magukra a „nyájat”. Köszönet vendéglátóinknak, akik nagy szeretettel fogadtak bennünket. Segítőinknek, akikre mindig lehetett számítani. Köszönet az atyáknak, akik velünk tartottak az úton és Nektek zarándoktársaim, akikkel együtt tettünk meg minden lépést!
Remélem jövőre is együtt zarándokolhatunk és csatlakoznak hozzánk mások is!
Szöveg: Gyarmati Zsófia, fotók: Lestál Máté