Vízkereszt ünnepzárásán, január 14-én, Atanáz püspök Sátoraljaújhelyben végzett liturgiát, melynek végén az új képviselő-testület tagjai is ígéretet tettek.
Sátoraljaújhely görögkatolikus egyházközsége közel háromszáz éves parókia. Trianonban az országhatárt a város egyik utcájában húzták meg; az utca túloldaláról ismerősök, barátok, a parókia tagjai kerültek át szlovák területre. Vízkereszt ünnepzárásán, január 14-én, Atanáz püspök Sátoraljaújhelyben végzett liturgiát, melynek végén az új képviselő-testület tagjai is ígéretet tettek. Ez a vasárnap a nagyböjtöt előkészítő időszak legelső vasárnapja, az un. Zakeus vasárnap is volt.
„Az Úr születésének, majd az Istenjelenésnek nagy ünnepeitől elrugaszkodunk Krisztus Urunk föltámadásának ünnepe felé. Ebben a folyamatban jelentős Zakeus esete. Az a különleges óhaja támadt: „szerette volna látni, hogy ki az a Jézus (Lk 19,3)” – mondta Atanáz püspök a homília bevezetőjében, majd így folytatta:
„Mi is szeretnénk látni őt, szemtől szembe, ahogyan köztünk jár és él. Szeretnénk, ha leülne velünk kávézni, ha elmondaná életutunk következő részét, vagy ha legalább megkérdezhetnénk tőle, mi lesz velünk ebben az évben vagy legalább az elkövetkező félévben, s ha megtudhatnánk, mi a véleménye rólunk, a közösségünkről, városunkról, a háborúról, erről-arról, szeretnénk színről színre látni őt. Az a Jézus, aki ezt mondta: „Zakeus, gyere le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom.” bennünket is megszólít. Jézus felénk fordulva is megismétli: „ma a te házadban kell megszállnom”. S talán hirtelenjében mi inkább halasztást, időt kérünk tőle, hogy egy kicsit későbbre jelentkezzen már be, hogy méltóképpen vendégül tudjuk látni, megtudjuk a kedvenc ételeit, hogy kitakarítsuk a vendégszobát, hogy felkészülhessünk a Mindenható fogadására.”
Ám az Üdvözítő itt és most szeretné a kapcsolatot fölvenni és maradandóvá tenni. A Szentírás utolsó könyvének elején, a Jelenések könyvének 3,20 versében így szól: Íme, az ajtónál állok és zörgetek. Ha valaki meghallja szavamat, és ajtót nyit, bemegyek hozzá, vele étkezem, és ő énvelem.” Tehát Ő nem tágít, szeretne velünk kapcsolatba lépni, szeretné, ha befogadnánk. De nem tolakszik: megadja a szabadságot, hogy beengedjük-e vagy nem.
„Ezen a mai Szent Liturgián megadja rá az esélyt hogy találkozzunk vele. Minden felkészületlenségünk ellenére találkozhatunk vele az eucharisztiában. „Tegyünk félre minden földi gondot, mert a mindenek Királyát fogadjuk” – énekeljük a liturgián. Jézus megígérte tanítványainak, hogy nem hagyja magukra őket: „Aki szeret engem, és megtartja tanításomat, azt Atyám is szeretni fogja. Hozzá megyünk és hajlékot veszünk nála” (Jn 14,23).
Később így folytatta Atanáz püspök: „Azt hallottuk az Apostoltól vízkereszt ünnepén, hogy megjelent az Isten kegyelme minden embernek. Arra nevel minket, hogy szakítva minden istentelenséggel, testi szenvedéllyel, immár fegyelmezetten, szentül és istenfélő módon folytassuk életünket. Mindenki számára megjelent a Megváltó, ezt erősítette meg ma az apostoli szakasz a Timóteushoz írt levélből, ahol az apostol kifejezi, hogy azért fáradunk, mert bízunk az élő Istenben, aki üdvözítője mindenkinek, különösen is a hívőknek.” Készen állunk a találkozásra, itt ez az esemény most közösségi találkozás is.”
Trescsula László atya parókusként alig fél éve vezeti a közösséget, munkáját Molnár Ádám segédlelkész segíti, most pedig a képviselő testület is újult erővel kezdi az új naptári évet. Tagjai között vannak, akik már korábban is tagok voltak, azonban a közösség szavazatai alapján új tagok is kaptak megbízást.