Isten nélkül ez az év sem sikerülhet

A Miskolci Egyházmegye központjában idén is Orosz Atanáz püspök részvételével vezette a Szent Liturgiát az év első napján Szemerszki Mihály atya, a székesegyház parókusa.

A 2024-es év egyházmegyénk számára jubileumi év, az apostoli exarchátus megalapításának centenáriumi éve. Egyházunkban január 1-jén több "ünnepnap" is egybeesik;  az Úr körülmetélésének ünnepét tartjuk, Nagy Szent Bazil főpapra emlékezünk, és IV. Pál pápa kezdeményezésére 1968 óta ez a nap a béke világnapja is. Atanáz püspök a homíliában ezen ünnepek üzenetére is kitért az újévi jókívánság mellett.

„Egy új esztendő kezdetén mi is békét és sok szerencsét, sikert, jó egészséget – egyszóval boldog újévet kívánunk egymásnak. De ne áltassuk magunkat, hogy akkor majd mindannyian teljes egészségben tölthetünk el egy újabb évet. Vagy, hogy a jó csillagzat vagy az újévi lencse hozhat majd kinek-kinek szerencsés fordulatokat. Akár kifejezett jólétet, akár a rossztól való mentességet tartjuk a boldogság ismérvének, azt ki-ki tapasztalatból is tudja, hogy ezeket nem képes az ember egymagától megadni magának. Egyedül Istenben találhatjuk meg teljes boldogságunkat, aki minden jónak, így az egészségnek is legfőbb forrása. Ő az Élet Ura, és tőle kapunk minden életet. Nélküle ez az év sem sikerülhetne. Adja Isten, hogy idén megmeneküljünk a hazugságoktól és átverésektől, s Isten-adta boldogságunkat valóban ott és abban keressük, ahol, és amiben Teremtőnk és Megváltónk megadja azt! (…) Ahhoz, hogy ez az év számunkra is békés legyen, egyházunkban, családunkban és környezetünkben is fontos békességet teremtenünk és őriznünk." - mondta a főpásztor.

A homília teljes szövegét az alábbiakban olvashatják:

"Bármilyen furcsán is hangzik, újév napja nálunk továbbra is Jézus Krisztus körülmetélésének ünnepnapja. Karácsony után nyolc nappal arra emlékezünk, hogy Jézus is betartotta a másfél ezer éves szokást és törvényt, melyet Isten Ábrahámnak adott a következő szavakkal: „Ez legyen a szövetség jele köztem és köztetek! Nyolcnapos korában legyen körülmetélve a gyermeketek, minden fiúgyermek a nemzetségetekben ..., hogy ez legyen az én szövetségem, amelyet testeteken viseltek!” (Ter 17) Minthogy a körülmetélés, héberül brit mila  fizikai jele Isten és a zsidó nép közötti örök szövetségnek, Isten Fia, Jézus is belépett ebbe a szövetségbe, nem vonakodott attól, hogy a zsidó nép tagja lehessen.

Mégis a béke világnapján elgondolkodtat bennünket ez a sajátos belépés. Igaz ugyan, hogy Jézus nem vetette meg a zsidóságot, de tény, hogy alkalomadtán tudott nagyon kritikus lenni feléje. Bizonyára ma sem helyesli, hogy a csaknem három hónapja elszenvedett terrortámadás megbosszulásaként palesztinok tízezreit, köztük ártatlan gyermekek ezreit ölje meg hónapról hónapra a zsidó hadsereg.

Jézus halálra ítélésének egyik fő oka is épp az volt, hogy nem azonosult kritikátlanul népének hibás szokásaival és gyakorlataival, még akkor sem, amikor a törvényre és Istenre hivatkoztak a visszaélők, akár írástudók, akár farizeusok voltak azok. Nem fogadta el azt, hogy bárki a szüleinek járó dolgokat vagy kötelességeit vallási hivatkozással kijátssza. Látványosan visszautasította azt is, hogy bárki Isten templomában kufárkodjon, oda üzletelni járjon. Nyilván nem fogadja el azt sem, hogy önvédelemre hivatkozó népe ártatlan gyermekek tízezreit ölje meg Gázában és környékén, illetve hogy a dél-libanoni keresztények többségét ismétlődő rakétatámadásokkal üldözze el vagy irtsa ki Libanon határvidékéről.

Éppen Ferenc pápa világosított fel bennünket néhány éve arról, hogy nem lehet már jogosan ismételgetni az úgynevezett „igazságos háború” ismérveit, hiszen ma, amikor ártatlan emberek ezrei fizetnek ezekért a patrióta akciókért, már nem jogos a háborús önvédelem sem. „Könnyű beleesni a jogos önvédelem túlságosan tág értelmezésének csapdájába. Például amikor helytelenül akarják igazolni a megelőző csapásokat, vagy az olyan háborús cselekményeket, amelyek könnyen súlyosabb károkat és zavart okoznak, mint maga a megszüntetendő rossz.” Mert a szentatya szerint „a probléma az, hogy a nukleáris, vegyi és biológiai fegyverek fejlesztésének” következtében „a háborúknak kontrollálhatatlan pusztító erejük lett, számos ártatlan civilt is érintve”. „Soha többé háborút!” – hirdette már egy évtizede, s azóta, egy harmadik világháború jeleit tárja fel a földkerekség konfliktusaiban. Hiszen míg 2022 az ukrajnai háború éve volt, addig 2023 már a véget nem érő háborúké, sőt idén Délkelet Ázsiában és Afrikában tovább eszkalálódhat ez a kezdődő világháború.

Mai körlevelében is felhívja a figyelmünket arra, hogy a mesterséges intelligencia bevonása kapcsán sincs mentség a fegyverek gyilkos használatára. „A mai világot szemlélve nem kerülhetőek meg a hadiiparral kapcsolatos súlyos etikai kérdések sem – veti fel teljes joggal. - Lehetségessé vált a katonai műveletek távvezérelt rendszerek általi végrehajtása, így kevésbé érzékelhetővé az általuk okozott pusztítás és az értük viselt felelősség, ami ahhoz vezet, hogy a háború mérhetetlen tragédiájához még ridegebb és távolságtartóbb módon viszonyuljunk.”

A drónok háborúi idején nemcsak a „fegyverrendszerek megfelelő, hiteles és koherens emberi felügyeletének biztosítására” hívja fel a világ figyelmét, hanem hangsúlyozza: „Nem hagyhatjuk figyelmen kívül annak lehetőségét sem, hogy ezek a rendkívül fejlett fegyverek rossz kezekbe kerülnek, megkönnyítve például a terrortámadásokat vagy a legitim kormányzati intézmények destabilizálását célzó műveleteket. Röviden, a világnak egyáltalán nincs szüksége arra, hogy az új technológiák segítsék a fegyverpiac és a fegyverkereskedelem tisztességtelen fejlődését, táplálva a háború őrületét. Ily módon pedig nemcsak az emberi intelligenciát, hanem az emberi szívet is fenyegeti a veszély, hogy egyre inkább „mesterségessé” válik. A legfejlettebb technológiai alkalmazásokat nem az erőszakos konfliktusmegoldás támogatására kellene használni, hanem a béke útjának kikövezésére.”

Szentatyánk megválasztása óta hangsúlyozza, hogy fegyverek helyett termelőeszközöket, kardok helyett ekét kellene gyártani, és nincs az az indok. amely a fegyvergyártás intenzitását igazolhatná. Ha egy cég ide akarna fegyvergyárat létesíteni, a pápa személyes véleménye az, hogy inkább más munkát kell biztosítani, vagy végső esetben munkanélkülinek kell maradni, minthogy mi keresztények fegyvergyárakban gazdagodjunk.

Két olyan esztendő után, amelyekben szinte megállás nélkül ontották a lakosok vérét Kelet-Ukrajnában, csak imádkozni tudunk azért, hogy hagyják abba az oroszok az őrült támadásokat, és az ukrán fél se hallgasson tovább rossz tengerentúli parancsnokaira, hanem keresse a tűzszünet és békekötés lehetőségét.

Egy új esztendő kezdetén mi is békét és sok szerencsét, sikert, jó egészséget – egyszóval boldog újévet kívánunk egymásnak. De ne áltassuk magunkat, hogy akkor majd mindannyian teljes egészségben tölthetünk el egy újabb évet. Vagy, hogy a jó csillagzat vagy az újévi lencse hozhat majd kinek-kinek szerencsés fordulatokat. Akár kifejezett jólétet, akár a rossztól való mentességet tartjuk a boldogság ismérvének, azt ki-ki tapasztalatból is tudja, hogy ezeket nem képes az ember egymagától megadni magának. Egyedül Istenben találhatjuk meg teljes boldogságunkat, aki minden jónak, így az egészségnek is legfőbb forrása. Ő az Élet Ura, és tőle kapunk minden életet. Nélküle ez az év sem sikerülhetne.

 Adja Isten, hogy idén megmeneküljünk a hazugságoktól és átverésektől, s Isten-adta boldogságunkat valóban ott és abban keressük, ahol, és amiben Teremtőnk és Megváltónk megadja azt! Mindenekelőtt az Ő szent kegyelmében, amelyre drága vére árán méltatott bennünket. Illetve ezen székesegyház és egyházmegye szent közösségében, ahol jóban-rosszban együtt lehetünk Jézus többi tanítványával. Fogadjuk el és becsüljük nagyra ezt a lehetőséget. S ne csak ma, hanem holnap és a jövő héten és a jövő hónapban is imádkozzunk a békéért! Sőt tegyünk meg érte mindent, ami rajtunk múlik! Ahhoz, hogy ez az év számunkra is békés legyen, egyházunkban, családunkban és környezetünkben is fontos békességet teremtenünk és őriznünk. Érdemes ezért mindenre indulatoktól mentesen reagálnunk, és ha kell, áldozatot is hozva mindenkivel kiengesztelődnünk. Éppen öt hónap múlva adunk hálát Máriapócson a száz éve megalapított Miskolci Exarchátusért. Kérem, addig se veszekedjünk azokra, akikkel nem értünk egyet, vagy akik bántottak vagy bántanak bennünket.

Az új év kezdetén, amely számunkra centenáriumi jubileum is, a Szentatyával együtt „imádkozom, hogy a keresztények, a különböző vallások hívei és a jóakaratú emberek harmóniában tudjanak együttműködni, hogy megragadják a digitális forradalom által kínált lehetőségeket és szembenézzenek kihívásaival és így a következő generációknak egy szolidárisabb, igazságosabb és békésebb világot adjanak tovább.”  - Amen