Nagyböjt első vasárnapján Mályiban tett látogatást Orosz Atanáz püspök
Mályi szervezőlelkészsége a Miskolci Egyházmegye fiatalabb közösségei közé tartozik, 2007-ben alapították. Első helyben lakó parókusa Koleszár Ákos atya.
Február 18-án, nagyböjt első vasárnapján, az igazhitűség, az ikontisztelet vasárnapján Atanáz püspök Mályiban vezette a Szent Liturgiát, ahol az evangéliumban „az Istennel való találkozásunk kérdése került középpontba”, mondta a homíliában.
A főpásztor tanításának gondolatmenetében a bizánci egyház ikontiszteletének jelentéseit taglalta, ennek kapcsán napjaink „ikonrombolása”, az emberi élet és méltóság megsértése ellen is felemelte szavát.
„Ezen a vasárnapon emlékezünk a szent ikonok tisztelőinek győzelmére, amikor egy 1300 évvel ezelőtt megkezdődött sok évtizedes barbár képrombolás után sikerült újra megmenteni az ikonok becsületét és a szentképek tiszteletét a templomokban.”
Az ikonok tisztelete Mályiban is fontos, hiszen bár a lakóépületből kialakított templomot már 2000-ben fölszentelték, az impozáns ikonosztázion éppen csak kilenc éve készült el.
„Valóban néha úgy érezzük, bár kupola nincs itt a templomocskánkban, hogy itt is megnyílik az ég és az Isten angyalai szállnak le, ahogy mai evangéliumunk végén jövendölt erről Jézus. Sőt, átvitt értelemben az ég megnyílása magának Istennek a közénk érkezését is jelenti.” – mondta Atanáz püspök, majd hozzáfűzte. „Ezt ünnepeljük minden liturgián: Istennek egyszülött Fia lejött közénk, egy emberi életet töltött el a földön. Templomainkban mi is most már szembetalálkozunk vele. Hiszen attól a pillanattól, hogy az Isten megtestesült, hogy a második isteni személy testben jött el közénk, már lefesthetővé, körülírhatóvá vált. Azt is ünnepeljük a mai napon, hogy azóta jogos az ábrázolása, holott korábban abszolút lehetetlen volt.
„Itt a templomban mély tisztelettel, imádattal dicsőítjük az Úr Jézust az ő ikonja előtt. Mert ahogyan a mai ünnepünk énekei is hangsúlyozzák, a vallásos tisztelet nem a festéknek és nem is a mögötte lévő anyagnak - kőnek, fának - szól, hanem az ábrázolt személynek.” Valahogy úgy, ahogyan távol élő szeretteink fényképeit is nézegetve rájuk gondolunk, s nem a kép anyagával foglalkozunk. Nemcsak meghajlunk e képek előtt, hanem a diakónus meg is tömjénezi ezeket. „Tudjuk, hogy a tömjénezés eredetileg csak Istennek jár. Az illatszereket az imádkozó bibliai személyek azért égetik a templomban, hogy imádságuk, mint a tömjén füstje szálljon föl magának Istennek a trónja felé” - mondta a főpásztor, majd kiemelte: „Amikor a megszentelt ikonok előtt tömjénezünk, ezzel is kifejezzük, hogy sokkal többet látunk abban a képben, mint éppen csak a fát és rajta lévő képet. Az ábrázolt személyt tiszteljük az ikontiszteletnek minden módján.”
„De amikor a szent ikonok tiszteletéről beszélünk, eszünkbe jut az is, amit a múlt héten olvastunk fel a Teremtés könyvének elejéből vett olvasmányban, hogy Isten saját képére és hasonlóságára teremtette az embert” . Ez a saját kép a görög Bibliában szintén az „ikon” szóval lett jelölve.
„Az élő ember is Isten ikonja, Isten eleven képmása. Imádkozzunk azért, hogy Istennek ezeket az eleven képmásait, Isten élő ikonjait se rombolja le annyi minden.” Naponta látjuk a televízióban, plakátokon azt a megannyi rombolást, ami az emberi méltóságot érinti. Gondoljunk arra, amikor fiatalkorúnak a becsületét, vagy testi-lelki épségét veszélyezteti valaki. Vagy gondoljunk az aktív eutanázia kérdésére, amelyre napjainkban különösen nagy figyelem irányul, vagy az abortusz által felvetett kérdések sorára.
„Ezt kell tisztán látnunk a modern kori ikonrombolás kapcsán, hogy csak a „jóképű” embert becsüli a társadalom. Akinek nincs esélye arra, hogy „jóképű”, munkaképes emberré nője ki magát, azt már az anyaméhben is engedik likvidálni. Vagy aki már túl van ezen a jóképű, életerős koron, leértékelik, sok országban arra biztatják, hogy maga akarja a túlpartra kerülést. Amikor az ikonokat tiszteljük, minden embertársunkat, sőt a legkisebbet: a születendő emberi lényt és a magatehetetlen beteget is tiszteljük, és síkra szállunk megfelelő gondozásukért és megbecsülésükért.”
Aztán szent atyáink meglátása szerint maga az egyház is Istennek az ikonja, Isten képmását hordozza magán, minden egyes tagjával, akit megkereszteltek. Isten azt akarja, hogy az ő képmása tükröződjön az Anyaszentegyházon. „Jézus a saját képére alakítja az egyház arculatát, hogy abban, mint tiszta tükörben lehessen meglátni az Igazság Napját” - írta Nisszai Szent Gergely. Az ő vonásai a jóságban, az emberszeretetben nyilvánulnak meg leginkább.”
A Szent Liturgia végén a házaspárokat áldotta meg Atanáz püspök, hiszen ezen a vasárnapon a Házasság hetének zárónapja is volt. Az áldás mellé apró ajándékokkal lepte meg a házaspárokat. A közösség legszebb korú házaspárja immár 57 éve együtt jár templomba.
A hagyomány szerint nagyböjt első hetének végén kollibát szenteltek. A megszentelt főtt búzából és különböző aszalt gyümölcsökből készített ételt a közösség együtt fogyasztotta el a liturgia után.