Böjti eledel: egy falatka odaadás – 2017

Mi ez a nagy nyugalom ma? Az örökkévalóság királya, aki szenvedésével teljesíté az üdvgondozást, a sírban tölti a szombatját, új szombatot ajándékozva nekünk. Neki énekeljük tehát: Kelj föl Isten, ítéld meg a földet, mert te uralkodsz mindörökké, és nálad van a mérhetetlen nagy irgalom!

böjt

Nagypéntek:

Látván a gonosztevő az élet Urát a kereszten függni, mondá: Ha nem a megtestesült Isten lenne, ki velünk fölfeszítve van, a nap az ő fényét nem rejtette volna el, és a föld sem indult volna meg rengések közt. De, ki mindnyájunkért szenvedsz, emlékezzél meg rólam, Uram, midőn eljössz a te országodba!

Nagycsütörtök:

Akit Izajás ártatlan báránynak hirdetett, önkéntes leöletésre jön, és hátát korbácsolásra adja, orcáját pedig az ütlegeknek.  Arcát nem fordítja el a leköpdösések szégyenétől, és gyalázatos halálra ítéltetik.  Mindezeket ártatlanul és önként elviseli, hogy mindenkinek ajándékul adja a holtak közül való feltámadást.

Nagyszerda:

Vőlegényünk, ki szépségeddel ékesebb vagy minden embernél, s ki összehívtál minket lelki lakodalmadra, szenvedéseidben való részesedés által, vedd le rólam bűneim elnyűtt köntösét, s ékesíts föl dicsőséged szépséges öltönyével, és országod fényes vendégévé tégy, könyörületes!

Nagykedd:

A gyümölcstelensége miatt kiszáradt fügefát intő jelül tekintsük, testvérek, és Krisztusnak mutassuk be a bűnbánat méltó gyümölcseit, ki nekünk dús kegyelmet ad!

Nagyhétfő:

A pálmákkal és gallyakkal ékesített isteni ünnepről Krisztus kínszenvedése üdvös istentiszteleteire térjünk át, és lássuk őt, amint önként szenvedett érettünk, s neki hálatelt éneket ajánljunk, hozzá illő módon kiáltván: Irgalomnak forrása és üdvösségünk révpartja, Urunk dicsőség néked!

Virágvasárnap:

„Énekemmel zengem a te fönséges és rettentő üdvgondozásodat, Uram, és hozsannát zengek néked, mert az én üdvözítésemre jössz, ó áldott!”
Jézus értem jön. Én árultam el. Én hagytam magára. Értem viseli el az ostorcsapásokat, leköpdösést, töviskoszorút. Miattam hal meg a kereszten. „Szeretnék meghalni bűneimnek, Uram, hogy ne szenvedéseidet gyarapítsam, hanem Veled együtt én is föltámadott legyek.”

6. szombat:

„Urunk, te azt akartad, hogy tanítványaid elhiggyék halálból való föltámadásodat, azért Lázár sírboltjához járultál és midőn őt előhívtad abból, az alvilágot kifosztottad, mert az elengedte a negyednapja halottat.”
Én is szeretnék kijönni a sötétségeimből. Szeretnék szabadulni bűneim fogságából. Hiszem, hogy Krisztus ki tud emelni onnan. Csak Ő az, aki megszabadíthat és elvezet engem is a föltámadásra.

6. péntek:

„A lelkileg hasznos negyven napot eltöltve, kérünk téged, Emberszerető, hogy megérhessük szenvedéseid szent hetét is, és dicsőíthessük azon a te fölségedet.”
Nagyböjt utolsó napján hálát adok Istennek az eltelt időért, bárhogy is sikerült. Az Ő irgalmában jobban bízom, mint saját törekvéseimben. Holnap Lázár föltámad, én pedig Krisztussal meghalok, hogy vele együtt föl is támadhassak, és végre elkezdhessem a krisztusi, azaz keresztény életet.

6. csütörtök:

„A dúsgazdag szívtelenségének utánzásától és fukarságától ments meg engem, Krisztus Isten, ki a kereszttel bűneinktől megtisztulást szereztél! Hadd legyek inkább a szegény Lázár áldott türelmének követője.”
Szívtelenség és irigység hitvány emberi tulajdonságok, távol állnak tőlem. Ma mégis mélyen megvizsgálom a lelkem, hogy valóban így van-e. Közeledik Krisztus, s nem szeretném, ha mégis találna bennem ebből bármit is. „Segíts engem a bűnbánatban, Uram!”

6. szerda:

„Mártát és Máriát kövessük, s küldjünk Urunkhoz Istennek tetsző tetteket követként, hogy hozzánk is eljőve támassza fel halott elménket.”
Mit jelent nekem az élet? Mit jelent nekem a halál? Mit jelent nekem a föltámadás? Tudom-e, hogy Istenről megfeledkezni lelki halál? Akarom-e választani az életet, vagyis Krisztust? Akkor meg kell halnom a régi énemnek, hogy föltámadjon az új, aki egyesül a Föltámadottal.

6. kedd:

„Szabadíts meg minket, Üdvözítőnk, a lélekromboló anyagiasságtól, és mint a szegény Lázárt, juttass Ábrahám kebelére, mert te irgalomban gazdag vagy, s értünk önként szegénnyé lettél.”

Mennyire játszik szerepet életemben az anyagiasság? Egyik embernek azért fontos, mert sok van a javakból, s vigyázni kell rá, a másiknak azért, mert sokkal kevesebb van, mint szeretné. Melyik csoportba tartozom? Szeretnék inkább egy harmadikba, amelybe az Istenre hagyatkozók tartoznak. „Uram, taníts meg erre a teljes bizalomra!”

6. hétfő:

„A böjtnek hatodik hetét örömmel kezdvén, ó, hívek, a közelgő virágvasárnaphoz előünnepi éneket zengjünk az Úrnak, ki dicsőségben, isteni hatalommal jő Jeruzsálembe, hogy a halált megtörje.”
Mi okoz örömet az életemben? A testi vagy a lelki örömök fontosabbak nekem? Látom-e a lelki örömök forrását? Szeretnék ma lelki emberként élni, mélyre tekintve szemlélni az életem és meglátni a lelki kincseket önmagamban és másokban.

5. vasárnap:

„A szellemi tél megpróbáltatásait elszenvedvén, lelki virágzásunk idején teremjük a lélek megújulását és az erények gyümölcseit, mert íme, közeledik Krisztus mint vőlegény, hogy a küzdőknek koszorúkat ajándékozzon.”
Valóban lelki virágzást jelent nekem a nagyböjt vagy inkább fáradságos megpróbáltatást? Akárhogy is van, a lélek megújulásának van itt az ideje. Az utolsó napokat lelki frissességben szeretném élni. „Mindenható Uram! Tégy ártatlan gyermekeddé, hogy virágvasárnapi bevonulásodkor én is tiszta szívvel énekelhessem a Hozsannát!”

5. szombat:

„Kitártad karodat Krisztus, a keresztfán, azért, hogy meggyógyítsd Ádám sebét a te sebeiddel. Az én sebeimet is, kérlek, gyógyítsd meg, melyeket lelkemen ejtett a kísértő.”
Milyen sebek, sebzettségek épültek be az életembe? Családi viszálykodás, felejthetetlennek tűnő sérelmek, kezelhetetlen érzékenységek? Odaadom ezeket Krisztusnak. Én nem tudok ezekkel mit kezdeni. Az ő kezében azonban minden átalakulhat. Még ezek is áldássá válhatnak. Hiszek ebben.

5. péntek:

„Isten, ahol akarja, legyőzi a természet rendjét – mondá az angyal – és emberfölötti dolgokat művel. Én igaz szavamnak adj hitelt, legszentebb Szűz! Ő pedig fölkiáltott: Legyen nekem a te igéd szerint!”
Mennyire bízom az Isten szavában? Hiszem-e, hogy az én életemben is képes csodát művelni? Ha ebben kételkednék, forduljak bátran ahhoz, akivel a világon a legnagyobb csodát tette. Az egyszerű leány elfogadta Isten szavát és kegyelméből Istenszülővé lett. „Mária, segíts nekem hinni Isten szavában, segíts nekem hinni a csodában!”

5. csütörtök:

„Él az én lelkem, és dicsér téged” ‒ így szólt a próféta hangja. Keress föl te is engem, eltévelyedett juhodat, Uram, és sorolj nyájadba; adj nekem időt a megtérésre, hogy fohászkodva kiálthassam neked: mielőtt végképp elvesznék, üdvözíts engem!”
Ma Krétai Szent Andrással együtt kiáltok az Úrhoz: Könyörülj rajtam, Uram, könyörülj rajtam! Szeretném átélni a tanítását: A bűnösök között az első én vagyok. Ez csak úgy lehetséges, ha magamat nem másokhoz, hanem Krisztushoz mérem.

5. szerda:

„Jeruzsálemből lementem, de letértem a népek számára ott megírt parancsaidtól. Jerikó felé tartottam, megpróbáltam inkább követni azokat, akiket hajdan gonoszságuk miatt népednek kiirtásra átadtál, s így én is a lelket emésztő szenvedélyeknek, mint rablóknak prédájaként elestem.”
Mennyire meghatározó életemben a divat? Mennyire követem azt, amit a világ diktál? Az ideig tartó vagy az örök értékeket követem? Az evilági örömök vagy az örök boldogság fontos nekem? Nem szolgálhattok egyszerre két úrnak…

5. kedd:

„Isten Igéje, Krisztus, ki nekünk adod a böjti időt, hogy megtérjünk és éljünk, és semmiképpen el ne vesszünk, méltass mindnyájunkat arra, hogy a te tetszésed szerint éljünk.”
Hogyan használom föl az időt? Hány percem, órám van, ami haszontalan, mert nem mások javát, nem Isten dicsőségét szolgálja? Nem szeretném vesztegetni az időt, nehogy az egész életemet elvesztegessem. Ma minden időmet, még a pihenésemet is Istennek tetszően akarom tölteni.

5. hétfő:

„A böjt idejének felén átlépve, kezdjünk végre Isten tetszése szerint élni, és buzgón igyekezzünk az erényes életmód célja felé, hogy elnyerhessük a boldogságot, mely el nem múlhat már!”
Tetszenek-e Istennek az én cselekedeteim? Hány olyan tettem van, amely egészen biztosan nem tetszik neki, csak elviseli tőlem? Ma nem szeretnék a terhére lenni. Épp ellenkezőleg, szeretném, ha tetszene neki mindaz, amit teszek? Ez vezessen ma minden tettemben!

4. vasárnap:

„Jertek, munkálkodjunk a titokzatos szőlőskertben a bűnbánat gyümölcseit érlelve; nem étkezésben és ivásban vesztegelve, de imádsággal és a böjtöléssel erényekre szert téve!”
Mit jelent nekem Krisztus Egyháza? Csak egy társulás, amely szükség esetén lelki szolgáltatást nyújt, vagy élő közösség, amely engem éltet, s amelyet én is életben tartok? Élő tagja vagyok az Egyháznak, vagy csak elvárásaim vannak vele szemben? Ma az Eucharisztiában Krisztussal és az ő egyházával akarok egyesülni.

4. szombat:

„Szentek kara! Fogadjátok el imádságomat, és kérleljétek meg Krisztust, hogy miként a Szent Kereszt csókolására méltóvá lettem, az üdvösséget szerző kínszenvedés előtt is hódolhassak!”
Milyen a kapcsolatom a szentekkel? Barátaim ők vagy távol vannak tőlem? Csak a segítségüket kérem, vagy igyekszem követni is őket? Ők követték Krisztust a szenvedésben is. Én kit követek, ki után megyek, ki a példaképem az életemben?

4. péntek:

„Tanuld meg, lelkem, az Úrtól, aki a kereszthalálig megalázta magát, a fennköltség utáni alázatot és az alázatból való felmagasztalást!  Ne kérkedj az erényekkel, és ne tartsd magadat igaznak, s meg ne ítéld embertársadat!”
Mennyire vagyok ítélkező? Ha kibeszélem mások hibáit, az már ítélkezés. Hiszen azért esik jól ezeket hánytorgatni, mert így jobbnak érezhetem magam másoknál. Szinte örülök, ha a másik hibázik, mert van miről tárgyalni a háta mögött. Isten, légy irgalmas hozzám, bűnöshöz!

4. csütörtök:

„Akik az erényeket titokban művelik, lelki jutalomra készülve, nem a terek közepén hősködnek ezekkel, hanem szívük bensejében hordják, és az, aki mindenkiben látja még a titokban történő dolgokat is, megadja önmegtagadásunk jutalmát.”
Tudok-e titokban jót cselekedni? Ma megpróbálom. Feladatom, hogy úgy tegyek jót, hogy az igazi örömet okozzon, de senki meg ne tudja, hogy én tettem. Nagy kaland! Hátha sikerül.

4. szerda:

„Fölülmúltam a vámost bűneimmel, de a bűnbánatban nem követtem, a farizeusnak pedig még jótetteit sem értem utol, s gőgjét mégis utánoztam. De te, Krisztus Istenem, ki végtelen alázatodban a rossz lelkek kevélységét a kereszten megszüntetted, messze távoztasd el tőlem a vámos korábbi gaztetteit és az utóbbinak őrültségét!”
Milyen helyzetekben szoktam lenézni másokat? Kik azok, akiket lenézek, akiket magamnál hitványabbnak tartok? Őbennük kell meglátnom Krisztust, s máris helyére kerül az értékrendem.

4. kedd:

„A fennhéjázó farizeus kérkedésével utálatossá tette magát, az alázatosan imádkozó vámos pedig hallgatásával megigazult. Vedd hát tudomásul, lelkem, a kettő közötti különbséget, válaszd és sajátítsd el az alázatot!”
Szoktam-e dicsekedni mások előtt? Szoktam-e összehasonlításokat tenni, hogy mások jobbak vagy rosszabbak nálam? Bármilyen eredményre jutnék, ez mindig zsákutca. Nekem Krisztushoz kell magamat hasonlítani. Ez tesz őszintén alázatossá és jogosan öntudatossá.

4. hétfő:

„Gonosz tetteim miatt nem merek az égre tekinteni, én nyomorult, hanem mint a vámos, sírva kiáltok hozzád: Uram, légy irgalmas hozzám, bűnöshöz, és a farizeusi képmutatásától őrizz meg engem, mint egyedül irgalmas!”
Jaj, csak farizeus ne legyek! Miben vagyok képmutató? Mi az, amiben többnek, jobbnak mutatom magam kifelé, mint amilyen vagyok? Ma különösen ezektől igyekszem szabadulni.

3. vasárnap:

„Üdvözlégy életadó kereszt, az Egyház gyönyörű paradicsomkertje, halhatatlanság fája, mely az örök dicsőség élvezetét teremtette meg nekünk, mely elűz minden sátáni erőt, s az angyali rendek örvendezhetnek és a hívek gyülekezetei ünnepelnek.”
Ma úgy tekintek a keresztre, mint a Paradicsomban levő Életfára. Ha látom ezt a fát, közel a Paradicsomkert. Ezért tölt el örömmel, hogy nagyböjt közepén föltekinthetek rá, leborulhatok előtte. Nincs boldogság, nincsen élet Krisztus keresztje nélkül.

3. szombat:

„Mint a tékozló fiú eltávoztam kegyelmedtől, Uram, és jóságod bőségét eltékozoltam. Végül, Irgalmas, hozzád menekülök, és így kiáltok: Istenem, vétkeztem, de könyörülj rajtam!”
Milyen talentumokat kaptam Istentől? Mennyire használom azokat mások javára? Azzal kamatozik, ha megosztom. Ha magamnak tartogatom, ha csak a magam hasznára fordítom, ezzel eltékozlom. De van visszaút, hogy adottságaimat újra Istentől kapott ingyenes ajándéknak tekintsem, s ezek után másokra pazaroljam.

3. péntek:

„A fényes böjti időszak harmadik hetét töltve méltass minket, Krisztus, Isten Igéje, hogy a te életadó keresztedet meglássuk, és előtte szeplőtelen lélekkel hódoljunk, s róla méltó módon énekeljünk; hogy hatalmadat dicsőíthessük, szenvedésedet magasztaljuk, s legszentebb, dicsőséges feltámadásodat, a titokteljes húsvétot megérhessük.”
Mi az én keresztem? Gyűlölöm-e a keresztem? Szeretem-e a keresztem? Fölismerem-e benne Isten ajándékát? Az értem és velem szenvedő Krisztust kérem, hogy segítsen fölismernem Isten szeretetét életem nehézségeiben.

3. csütörtök:

„Atyám vagyonát tékozlóan elszórván, magányossá lettem, és gonosz emberek vidékén laktam, esztelenségemben olyan lettem, mint az értelmetlen jószág, minden isteni kegyelemtől megfosztva. Ezért irgalmas és könyörületes Atyámhoz megtérve kiáltok.”
Mérlegre teszem az életem, mi az érték benne és mi nem. Az értékes dolgokért hálát adok Istenemnek, de a hitványakat igyekszem kihajigálni. Minek terheljem értelmetlen dolgokkal az életem?

3. szerda:

„Atyámnak merlek nevezni téged, Teremtő Uram, hiszen a te képedre teremtett lény vagyok, ámbár az örökbefogadást tékozló élettel elvétettem, s ajándékul adott kincsedet feledéssel szétszórtam. Mégse tagadj ki magadtól engem, hiszen te jónak láttad azt, hogy egyszülött Fiad értünk testben elszenvedje a kereszthalált; azért javíts meg engem, és tekints sajátodnak, Emberszerető!”
Ma a Miatyánk imáját többször is elmondom családtagjaimért – akár élők, akár halottak már. Hiszen rajtuk keresztül váltam Isten családjának tagjává. Ideveszem még a lelki rokonaimat is. Kérem a Mennyei Atyát, hogy erősítse köztünk ezt az istengyermeki köteléket.

3.kedd:

„Jóságos Atyám, eltávolodtam tőled, s mindentől, amit nekem adtál megfosztott az esztelenség, idegen föld gazdájának szolgálatába álltam, és hasznavehetetlen jószágokat legeltettem, de a táplálékukkal már nem laktam jól. Azért hozzád siettem, mert a te jóindulatodat jól ismerem.”
Milyen haszontalan dolgok mérgezik az életemet? Tudom-e hogy ezek nem csak édességet nem adnak, de az atyai háztól is eltávolítanak? Ezeket mind el akarom hagyni, és sietek vissza Atyámhoz.

3.hétfő:

„Állhatatlan lelkemmel az atyai fegyelmezést elvetettem, és a bűnnek vadállati eszméi között éltem, tékozló módon töltvén egész életemet, én nyomorult, mert a szívet erősítő táplálékot otthagyva mulandó gyönyörök élvezetével teltem el.”
Figyelek-e mások figyelmeztető szavára? Ha szüleim élnek, mit érnek nekem az ő szavaik? Ha már odaát vannak, kiknek a szavára figyelek, hogy el ne tévedjek?

2. vasárnap:

„Tanításra mindig kész szavad lelki fülünkbe még visszacseng, a tétlenül henyélők lelkét fölserkenti, és isteni ihletésű szentbeszédeid a földről Istenhez vezető lépcsőt képeznek, Gergely atyánk.”
Az Úr napján különösen is figyelek az Úr szavára akár a templomban, akár a Szentírásból, akár az élet bármelyik sarkából szól hozzám. Ezek az Úrtól jövő szavak is közelebb visznek Hozzá.

2. szombat:

„Nem böjtöltek ősszüleink, ahogy Isten parancsolta nekik, hanem ennek ellenére ettek a tudás fájáról, s engedetlenség gyümölcséből szüreteltek halált, az élet fáját és a Paradicsom boldogságát pedig elvesztették. Azért tartózkodjunk, hívek az elenyésző eledelektől és a káros szenvedélyektől, hogy az isteni keresztről kapott életet elnyerjük.”
Milyen szenvedélyek tartanak fogságban engem? Legyenek azok látványosak vagy rejtettek, ma különösen is kerülni fogom, nehogy a paradicsomi boldogság helyett halált szüreteljek.

2. péntek:

„A böjt küzdelme számunkra a megtérés ideje, és örök élet forrása, hogyha jótettekre nyújtjuk ki kezünket. Mert semmi nem üdvözíti úgy a lelket, mint a rászorulóknak nyújtott segítség, a böjttel együtt felajánlott szeretet-adomány.”
Istenhez térésem útján sok jót kell tennem. Keresem a lehetőségeket, hogy a mai napon minél több jót tudjak tenni. Istenem, add, hogy ez az út is tehozzád vezessen!

2. csütörtök:

„Lelki böjtöt vállalva, testvérek, a nyelvetek se szóljon csalárdságot! Senki se adjon okot megütközésre, sem testvére botránkozására!”
Ma különösen is a számra, a nyelvemre ügyelek, hogy szavaimmal ne bántást, hanem békességet közvetítsek.

2. szerda:

„Szögezd át félelmeddel testemet, sebezd meg utánad való vágyakozással lelkemet, hogy a te szenvedésed szemlélése közben önmegtartóztatással töltsem a böjtre rendelt időt, s ne csak a gyomor felett, hanem a bűn minden más kapuján is uralkodjam!”
Ma igyekszem már a kísértést is fölismerni, hogy mihelyt jelentkezik, nyomban nyakon csíphessem. Nem akarom beengedni a bűnt szívem kapuján. Tekintetem nem a bűnre, hanem a keresztre szegezem.

2. kedd:

„Böjtöljünk lelki böjttel, megsemmisítve minden kelepcét.  Kerüljük a bűn botrányait is, és bocsássuk meg testvéreinknek vétkeiket, hogy mi is bocsánatot kaphassunk bűneinkre, mert csak ekkor lehet énekelnünk: Igazodjék fel a mi imádságunk, mint a tömjénfüst színed elé, Uram!”
Van-e, akinek nem tudok megbocsátani? Fölkeresem – legalább lélekben – és igyekszem megbocsátani neki, kiengesztelődni vele, hiszen Krisztus felé is csak így tudok imádságos lélekkel fordulni.

2. hétfő:

„Jertek, tisztítsuk meg magunkat irgalmas tettekkel és a szegények segélyezésével, nem kürtölve szét és nem téve közhírré jótetteinket, hogy ne tudja a bal kéz, mit cselekszik a jobb, hogy ne hiúsítsa meg a hiúság az irgalmasság gyümölcsét!”

Ma fölkeresem a szegényt, a rászorulót, a megértésre vágyót, s nem csak az utamba kerülőn próbálok segíteni. Keresem őket, keresem Krisztust bennük.

1. vasárnap:

 

„A te szent képed előtt meghajlunk, Jóságos, kérvén bűneink bocsánatát, Krisztus Istenünk, mert önként kegyeskedtél testileg a keresztre fölmenni, hogy megszabadítsd, kiket alkottál, az ellenség rabságából.”

 

Krisztus arca tekint rám az ikonról és mindenhonnan. Nem félek ettől az arctól, hanem biztatást kapok tőle. Szeretetem szerető tekintetét. Keresem Őt, mert Ő is keres engem.

1. szombat:

„Örült Szent Tivadar vértanú, ki mint édes kenyér, égő áldozatul mutatja be magát a Szentháromságnak. Az ő könyörgéseiért, Krisztus Istenünk, irgalmazz nekünk!”

Azért édes a böjt, mert Isten iránti szeretetünk jele. Szent Tivadar napja és a kolliba segít, hogy erről az édes szeretetről meg ne feledkezzünk.

1. péntek:

„Feltündöklött az önmegtagadás ékessége, mely az ördögi homályt eloszlatja; elérkezett a böjtölés szent ideje, mely gyógyszert ad a lelki szenvedélyekre.”
Böjtömet összekapcsolom a lelki tisztulással. Minden apró lemondásom egyben valami jó cselekedettel párosuljon. De ami ennél is fontosabb: böjtöt és jótettet, mindent Krisztusért.

1. csütörtök:

„A negyven napot, az előzetes tisztulás idejét  ma minden apostol koszorúja övezi,  akik a böjt idejét a Megváltó Krisztus példájára megszentelik,  és az ő föltámadását mindenkinek hirdetik,  s az Úrtól a mi lelkünknek irgalmat kérnek.”

Az apostolok nyomán én is szeretném megszentelni a böjti napokat. Őket kérem, hogy segítsenek a mai napon, hogy csak olyan tegyek, amely ezt a megszentelést szolgálja.

1. szerda:

„A fáról való étkezés folytán száműzve lettünk hajdan a Paradicsomkertből, de a te kereszted nyomán visszajutunk oda. Ezt emeljük feléd közbenjárónak, s híven kérünk téged, Nagyirgalmú; az önmegtagadás idején könnyek forrását add nekünk, mely megtisztít minket szenvedélyeink és bűneink minden szennyétől.”

Evéshez kapcsolódott az első bűn is, mely kiűzött minket az Isten adta boldogságból. Az evésben való megtartóztatással fejezem ki, hogy mennyire vágyom oda vissza. De még inkább az Eucharisztia vételével élem meg, hogy Isten újra nekem adja magát. Ez az igazi Isten adta boldogság!

1. kedd: 
„Ha bűnbánatot szeretnék is tartani, könnyeim nem erednek el: most is hanyagul élek, s büntetést érdemlek. De te igazíts helyre engem, egyetlen Jóság!” 
Mennyire veszem komolyan a bűnbánatot? Csak a fejemben zajlik ez a folyamat – mondják, minden a fejben dől el –, vagy tetteim is igazolják ezt a törekvésemet. Igyekszem tetteimmel is igazolni, hogy mostantól kerülni akarok minden bűnt – kivétel nélkül!

1. hétfő: 
„A böjti időt ünnepélyesen kezdjük meg, a lelki küzdelmeknek vessük alá magunkat! Tegyük tisztává lelkünket, s testünket is tisztítsuk meg! Böjtöljünk az étkezésben, de tartózkodjunk minden szenvedélytől is, a Lélek erényeit élvezve. S végezzük mindezt buzgósággal, hogy mindnyájan méltókká váljunk Krisztus Isten szeplőtelen szenvedésének ünneplésére s a szent Pászka lelki örömére!”
 

Címkék