Marczi András: A fohász

kereszt

A költemény az alábbiakban olvasható

Marczi András: A fohász

Útszéli kereszt, megfeszített Krisztus.

A kereszt talapzata a sártól lett piszkos.

Nyírfának árnyéka takarja az arcát,

Úgy nézi gyermekét e világnak ormán.

 

„Emlékezz meg rólam a Te Országodban!”

Hangzik a könyörgés néma áhítatban.

Bűnnel terhelt lelkem Hozzád emelem,

Én, ki kereszted oly sűrűn terhelem.

 

Vajon hány gyermeked van e Föld kerekén,

Ki hozzám hasonlón irgalmad keresé?

Ki útszéli keresztnél reménykedve megáll,

S bízik, hogy nálad kegyelmet talál.

 

Leteszem csokromat feszületed alá.

Bűnöm, aggodalmam, pipacsom és rózsám.

Keresztet vetek s útnak indulok.

Könnyebb szívvel, már biztosan haladok.

 

De még egyszer az útról visszanézek,

S bizalommal kereszted fürkészem.

Hiszen gondolatom még mindig ott van:

„Emlékezz meg rólam a Te Országodban”