Atanáz püspök a húsvéti liturgián: "Krisztus húsvéti ajándéka élet és béke"
Az alábbiakban Orosz Atanáz püspök húsvét vasárnapján, a miskolci Székesegyházban elhangzott homíliája olvasható, vagy a linken keresztül meghallgatható.
Feltámadt Krisztus!
Kedves Ünneplő Testvéreim! Kitörő örömmel tölt el bennünket Krisztus Urunk feltámadása és az a tény, hogy Ő él. Hitünket alátámasztja, reményünket megnöveli, szeretetünket tökéletesíti. A bennünket lankadatlanul szerető Isten gondoskodásának jeleit tapasztaltuk meg e kora tavaszi napokban. Mintha a hirtelen beáradó napsugaraknak és tavaszi meleg fénynek is szerepe volna a kegyelemközvetítésben. Mert Krisztus feltámadása ma nemcsak a halál fölötti diadalnak, hanem a szeretetből fakadó életnek is bizonyossága.
Krisztus feltámadása valódi értelmet tud adni életünknek, amely oly sokszor céltalannak, üresnek tűnik. Az Ő fénye beragyogja az egész történelmet. Távlatot nyújt azoknak, akik emberileg kilátástalannak látják életüket. Nem a halál kultúrájáé, nem a szürkeségé, nem a kudarcé az utolsó szó. Pedig a halál kultúrájában élünk. Egy olyan évben emlegetjük ezt, amikor 170 év elmúltával Vörösmarty ma újra leírhatná: „Háború van most a nagyvilágban, Isten sírja reszket a szent honban.” Gázától Jeruzsálemig, Harkivtól Odesszáig olcsó lett az élet, bármely órában bárki a népirtók halálos csapásába halhat bele. Ártatlan gyermekek halnak meg tömegesen, mások pedig itt is, ott is halálgyárosoknál túszul esnek.
De ahol látszólag béke és nyugalom volna, ott is nyomul az erőltetett „édes halál”, az eutanázia. Újabb és újabb országokban akarják népszavazással bevezetni a betegek és idősek túlpartra segítését, amit korábban senki nem mondott „édes halál”-nak, hanem inkább csak gyilkosságnak. Bizonyos nyugati országokban már ezrével teszik át így a túlpartra azokat, akik ebbe beleegyeznek. De ez a pusztulást előidéző úgynevezett „kultúra” sem temetheti maga alá Istent és a benne hívőket. Jézus Krisztus él, nem maradt a sírban. Bizonyosságot szerezhettünk a halál utáni életéről: találkozásairól híveivel, tanítványaival, sőt hitetlenkedőkkel is. Ünnepünk az Élet győzelméről szól, amely még inkább kirobbanó, mint ez a tavasz.
Ezt hirdeti egyházunknak a fejünk fölött is látható sajátos ikonja, amely Krisztus pokolra szállását ábrázolja. Nem a sírból való kiszállás pillanatát, hanem az alvilágba való leszállást, ahol Isten Igéje szétzúzza a zárakat és kapukat, s megnyitja az utat a feltámadás, az új élet felé. Nemcsak két kezével, hanem főként szeretetével az elesett emberi nemet rántja magával mennyei magasságokba, az örök élet felé. Ő már legyőzte a bűnt és a halált, és a holtaknak életet ajándékozott. Ő minden embert megváltott. Ő hív meg a szeretet életére, amely nem szűnik meg soha. A szeretett tanítvány evangéliumának ma elhangzott előszava is erről szól:
„Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága.”
János evangélista Krisztus dicsőségének nemegyszer az Élet és „világosság” nevet adja. Az a fény, amely az Ige személyéhez tartozik, öröktől érdekel és „lenyűgöz” minket. Már a feltámadás világossága. Egyben előrevetíti mindnyájunk megvilágosodását, amelyhez a halálon keresztül jutott el földi életében ő maga is.
János később első apostoli levelét is hasonló tanúságtétellel kezdte:
"Az élet megjelent, és mi láttuk, és tanúságot teszünk róla, és hirdetjük nektek az örök életet, mely az Atyánál volt és megjelent nekünk – amit láttunk és hallottunk, azt hirdetjük nektek is, hogy ti is közösségben legyetek velünk.'
Húsvétról szóló tanúságtétele azért fogalmazódott meg, hogy „hívőkként" örök életünk legyen. János húsvéti hitünk szempontjából látja Jézus egész történetét. Ezért is érdemes majd nap mint nap vagy legalább vasárnapról vasárnapra meghallgatni itt elhangzó üzenetét. Az evangélista tanúságtétele megerősíti, hogy „akik befogadták Jézust, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekeivé váljanak”. Így közösségbe kerülünk vele, részesülünk isteni életéből (3,16; 20,31), és a Lélek erejében bennünk is megvalósul az újjászületés.
Szent Pál pedig azzal büszkélkedett, hogy „számomra az élet Krisztus, a halál pedig nyereség”. Milyen jó lenne nekünk is ma ilyen magabiztosan elmondanunk: „számomra az élet Krisztus”. Ő az élet kenyere, aki táplál bennünket. Pászka-kenyerünkre is egyesek ráformálják és odasütik Jézus szenvedésének és győzelmes áldozathozatalának jeleit is.
Megkérdezhetjük magunktól, hogy mi honnan vesszük az élet kenyerét. Az egyházatyák erre kétféle helyet jelölnek meg: a szentségeket és Isten Szavát, vagyis az Eucharisztiát és a Szentírást.
„Isten gabonája vagyok, akit a vadállatok fogai őrölnek meg, hogy Krisztus tiszta kenyerének bizonyuljak” – írta 1920 éve Szent Ignác a rómaiaknak. „Engedjétek, hogy Istenem szenvedésének utánzója legyek! Isten kenyerét akarom, amely Jézus Krisztus teste!”
Így jutunk el két dologhoz, amire ma szükségünk van: étel és világosság. Nem kétséges, hogy az Élet kenyere Isten Igéjén és különösen Jézus szavain keresztül érkezik hozzánk az evangéliumban. „Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem Isten minden igéjével” (Mt 4,4). Másfelől pedig látni kell Jézus beszédének eucharisztikus vonatkozásait, mert ott lakomáról beszél, ételről és italról, étkezésről és ivásról, testről és vérről. Szavai közvetlenül is emlékeztetnek az Eucharisztia alapítására: „Vegyétek és egyétek, ez az én testem”, és „Vegyétek és igyátok, ez az én vérem”, így tehát nem lehet tagadni a köztük lévő kapcsolatot.
Húsvét üzenete tehát abban áll, hogy hittel csatlakozzunk a feltámadt Krisztushoz és a tőle kapott erővel növekedjünk a szeretetben, és így építsük országát, a szeretet civilizációját. Teljünk be azzal az örömmel, amelyet ma a megújuló természet is sugároz! Azt a békét nyerhetjük ilyenkor vissza, amivel kapcsolatban az Úr néhány napja azt mondta: „Békességet hagyok rátok, az én békémet adom nektek” (Jn 14,27) Krisztus maga a békesség (vö. Ef 2,14), aki a keresztjén hullatott vérével békességet szerzett. Az ő húsvéti ajándéka élet és béke: nem más, mint az „Isten békessége" (Fil 4,7), amelyből tiszta öröm fakadhat. Tudjuk, hogy mi is „átmentünk a halálból az életre, mert szeretjük testvéreinket”. S így Isten életéből részesedünk.
A Krisztusban feltáruló húsvéti kegyelem még a nagy bűnösöknek és a megsebzett családtagoknak is reményt ad. Aki most igazán találkozik Isten irgalmával, az már képes lehet maga is megbocsátani a gyűlölködés helyett.
Ez a hit érzékenységet és tetterős segítőkészséget tud kifejleszteni a szegények, megtörtek, betegek, menekültek, kirekesztettek felé, és mindenkit hív a társadalmi méretű testvériességre. A feltámadott Krisztussal már elérkezett Isten szerető országa, aki pedig ezt építi, az mostantól úton lesz Isten országa teljessége felé. Ehhez áldjuk meg ma az útravalót, a Pászkát, és kívánjuk mindenkinek az új italt, a Krisztus sírjából csörgedező halhatatlanság forrását. Töltsön el bennünket is Krisztus, az Élet kenyere, hogy amikor szükséges, mi magunk is a Titokzatos Test lisztjévé válhassunk!
FÉNYKÉPEK az éjféli szertartásról és a húsvétvasárnapi liturgiáról, pászkaszentelésről