Illés próféta emléknapján kezdődött a fiatal felnőttek Máriapócsra tartó gyalogos zarándoklata
Ismerős fogalom már július 20-a táján a 22+, a fiatal felnőttek Máriapócsra tartó gyalogos zarándoklata. Az idei zarándoklatra az Ószövetségből választottak jelmondatot a szervezők; Salai Szabolcs atya, és a Miskolci Egyházmegye Ifjúsági Irodája munkatársai:
"Adj szolgádnak éber szívet, hogy meg tudja különböztetni a jót meg a rosszat." (1Kir 3,9)
Két év után ismét Tokaj városából keltek útra mindazok a 22 év felettiek, akik vállalták, hogy az imádságnak és Istennek szentelnek egy pár napot. A cél pedig már megszokott; megérkezni Máriapócsra, az Istenszülőhöz. A mintegy hatvan kilométeres „gyaloglást” több elmélkedés egészíti ki. Ezek mindegyike a döntés, a választás kulcsfogalmára fókuszál majd Ábrahám, Jákob, Jézus Krisztus, valamint Szent Pál életéből, és arra, hogyan hozták meg ők a döntéseiket, akár nehéz pillanatokban is.
Szertártartásunkban július 20. ünnep, Szent Illés próféta emléknapja. Csütörtökön késő délután, a tokaji görögkatolikus templomban megtartott Szent Liturgiával kezdődött az idei zarándoklat. A liturgián Szocska Ábel, a Nyíregyházi Egyházmegye püspöke tartott elmélkedést, melyben Szent Illés próféta életéből emelt ki egy-egy mozzanatot, példaként állítva a zarándokok elé a próféta élethelyzeteit.
Ábel atya rámutatott, hogy Illés próféta nagyon szép példája a szerzetesi életnek. A szláv szerzetesi hagyományban nagy tiszteletnek örvend, az első olyan ószövetségi prófétának tartják, aki cölibátusban élte az életét. Saját életét teljesen egészében Isten szolgálatának rendelte alá, még a családról is lemondott. „Vannak napjainkban is, akik meghallják Isten hívó szavát a szerzetesi életre, ahogyan Illés próféta is tette” – fűzte hozzá a püspök, majd annak az özvegynek a történetét idézte föl (1 Kir 17), aki az utolsó adag ételéből vendégelte meg a prófétát. Az asszony már lemondott saját életéről, azonban Isten megáldja azt. Mi is lehetünk így, mikor Isten kér tőlünk valamit, amiből nekünk „kevés” van, mint most ezt a zarándoklatot; egy pár napot az életünkből, és a Isten megsokasítja ezeket, ha jó szívvel tesszük, mondta Ábel atya.
Isten miután oly sokszor megmutatta kegyelmét, Illés próféta imádságai nyomán több csoda is történt az életében, a próféta mégis megijed és elmenekül. A mi életünkben is előfordul ez a kettősség, hogy valamilyen csodálatos dolog után kishitűvé válunk, „bár megtapasztaljuk Isten gondoskodó szeretetét, mégis ott van bennünk a kétely, a bánat, a szomorúság.” – hangzott el a püspöki tanításban.
A „bűnbánat következménye egy döntés, mint ahogyan ennek a zarándoklatnak is egy szóval így lehetne összefoglalni a mottóját” – mondta Ábel püspök, és arra is rámutatott, hogy nem csak akkor kell döntéseket hoznunk, amikor jól mennek a dolgaink és érezzük Isten kegyelmét, hanem akkor is, mikor távol vagyunk Istentől, de nem mindegy, hogy ez a döntés mit eredményez.
„Szükségünk van arra, hogy legyenek olyan élethelyzetek, olyan programok, olyan zarándoklatok, olyan közösségi események, amelyek az Istenhez való tartozásunkat erősítik, és mi is kifejezzük iránta való szeretetünket.” – zárta a tanítást a főpásztor.
A liturgián Gorcsa György atya a 22+ plusz történetében immár ötödször köszöntötte a tokaji parókián az Istenszülőhöz igyekvő mintegy hetven zarándokot, az őket kísérő lelkiatyákat, köztük Fedor Péter, Molnár Attila és Verdes Miklós atyákat, akik már évek óta mindig végigkísérik a zarándokló a fiatalokat. A liturgiát Kertész János Ferenc, tokaji plébános atya is megtisztelte jelenlétével.
A parókia udvarán elköltött vacsora után valóban útnak indultak a város északi, Bodrogkeresztúr felé eső végére, ahol nem csak a szállás, hanem Verdes Tamás tréner, tanácsadó, csapatépítő programmal várta a fiatal felnőtteket.
Pénteken a kora reggel megtartott utrenye után a Tiszaeszlár, majd Nyíregyháza felé vették az irányt a zarándokok. Szombaton kora estére tervezik a máriapócsi érkezést.