Hivatások világnapja

Húsvét negyedik vasárnapja a hivatások világnapja. Minden embernek van hivatása, szolgáljon az élet bármely területén, akár papként, szerzetesként, orvosként, gyári munkásként vagy szülőként. Az ifjúságot, a hitet és a hivatásválasztást helyezi középpontba a 2018 őszén tartandó püspöki szinódus is.

papi hivatások

A Püspöki Szinódus előkészítő dokumentuma a hivatás kapcsán Szent János evangélistára mint szeretett tanítványra hivatkozik. Húsvét reggelén ő osztozik Péterrel a zaklatott és reménnyel teli futásban az üres sírhoz (vö. Jn 20, 1-10). Majd a csodálatos halfogáskor a Tibériás tavánál (vö. Jn 21, 1-14) felismeri a feltámadott Urat és tanúságot tesz róla a közösség előtt.

Szent „János alakja segíthet számunkra, hogy úgy fogjuk fel a hivatás tapasztalatát, mint egy előre haladó folyamatot, amelyben a belső döntés megfogalmazódik és hitünk érettebbé válik, s amelynek során felfedezzük a szeretet örömét és az élet teljességét az önátadásban és a Jó Hír hirdetésében” – fogalmaz a következő Püspöki Szinódus előkészítő dokumentuma.

Kétségtelen „tény, hogy Jézus személye és az általa hirdetett Örömhír még most is sok fiatalt vonz”. A fiatalok döntésképességét azonban „gátolja a tény, hogy átmeneti időszakot élnek át”.

„Minden emberre vonatkozik a kérdés: mit kell tennünk, hogy ne szalasszuk el a személyünk kiteljesítésére kínálkozó lehetőséget, és ez a hívő ember esetében még intenzívebb és mélyebb. Hogyan kell megélnünk az Evangélium örömhírét és hogyan kell válaszolnunk az Úr hívására, amellyel mindenkihez fordul: a házasságban, a papi rend szentségében vagy a megszentelt élet útján? Melyik az a terület, ahol talentumait gyümölcsözően használhatja: a szakmai életút, az önkéntesség, a legszegényebbek szolgálata, a politikai elkötelezettség?

A Szentlélek mindenkihez szól élete eseményein keresztül, ám ezek az események önmagukban némák vagy kétértelműek, amennyiben különböző módokon lehet őket értelmezni. Ahhoz, hogy megértsük jelentésüket egy döntés szempontjából, végig kell járnunk a megkülönböztetés módszerének útját.

A hivatásra vonatkozó döntést nem egy meghatározott pillanatban hozzuk meg, noha minden hivatásról szóló történetben megtalálhatók a meghatározó pillanatok és találkozások. Mint az életben minden fontos esemény, a hivatásunkkal kapcsolatos döntés is hosszabb folyamat, amely eloszlik az időben, s végig éberen oda kell figyelnünk azokra az útmutatásokra, amelyekkel az Úr kijelöli és meghatározza személyes és megismételhetetlen hivatásunkat.

Amikor az Egyház arra vállalkozik, hogy elkíséri a fiatal nemzedékeket, betölti a küldetését, hogy közreműködjön a fiatalok örömre vezető útján, s nem csak meg akarja kaparintani a hitüket (vö. 2 Kor 1,24). E szolgálat végső soron a Szentlélek ajándékának hívását jelenti, aki mindenkit vezet és megvilágosít.” – nyilatkozik a következő Püspöki Szinódus előkészítő bizottsága. S hozzáteszi: „minden keresztény közösségen belül el kell ismerni a szülők és a többi családtag mással nem helyettesíthető szerepét a nevelésben”.

Végül hozzáteszi: „Bízzuk rá Máriára ezt a folyamatot, amelynek során az Egyház azon tanakodik, miképpen kísérheti el a fiatalokat, hogy elfogadják a meghívást a szeretetben adódó örömre, a teljes életre! Ő a közbenjáró asszony, aki Fia keresztje láttán, a szeretett tanítvánnyal együtt ismét elfogadja a felhívást, hogy legyen élete termékeny ás adjon életet az emberek történelmének. Az ő pillantásában minden fiatal felfedezheti a döntés szépségét, szívében megtapasztalhatja a közelség gyengédségét, a tanúságtétel és a küldetés bátorságát.”

 

Ferenc pápa a Hivatások 54. világnapjára írt üzenete a gondolatok menüpontban olvasható.