"Szilveszter éjszakáján visszatekintve hála, előre tekintve önátadás az, ami helyes irányba állítja életünket"
Visszatekintve az elmúlt évre nagyon sok mindenért hálát adhatunk a mi Teremtőnknek. „Hálát adunk minden adományodért, melyekről tudunk, s melyekről nem tudunk…” – mondja a Liturgia csendes imájában a pap. Bizony sok mindenről tudunk, de talán sokkal több mindenről nem is tudunk, melyekért hálát adhatnánk a mi Urunknak.
A hála örömet fakaszt, a hála megelégedetté tesz. A hála mondatta ki Pilinszkyvel: „kimondhatatlanul jól van, ami van.” Még a koronavírusban, háborúban és gazdasági válságban is? Igen, még ekkor is. Nem a körülmények határozzák meg az élet minőségünket, hanem az, ahogyan megéljük életünket. Láttam már elégedett, életével és sorsával megbékélt szenvedő és haldokló embert, de láttam gazdag, híres embert életuntan, depressziósan. Nem a körülményeink és materiális közegünk a meghatározó. A szív békéjét és szeretetét és az ezekből fakadó belső boldogságot máshol kell keresni. Tanuljunk meg tudatosan hálát adni az Úrnak mindenért!
A lelki érettség egyik fokmérője, ha már valaki nem csak a kellemes és élvezetes dolgokért tud hálát adni, hanem a szenvedéséiért és fájdalmaiért is. Ekkor már nem a mi kis perspektívánkból szemléljük a valóságot, hanem egyre inkább Krisztus fényében látjuk önmagunkat a másikat és az egész világot. Evilági szemmel a Betlehemben megölt kicsiny fiú gyermekek egy brutális és igazságtalan vérengzés áldozatai. Azonban biztos vagyok benne, hogy a Mennyországból visszatekintve egyetlen gyermek sem cserélte volna fel örök boldogságát 60, vagy 80 év földi élettel, aminek a végén nem biztos, hogy üdvözülnek. Krisztus fényében más megvilágítást kap minden, mint evilág homályában.
Előre tekintve tele lehet a lelkünk aggodalommal. Elég a híreket bekapcsolni. „Én már éltem, - mondják idős híveim, - de mi lesz az unokáimmal?” Milyen világban fognak élni? Elönthet minket a kilátástalanság, a reménytelenség és félelem. Igen, ha csak, a minket körülvevő viharra tekintünk. Azonban itt van a mi Urunk, akire tekintve „oszlik lelkem barna gyásza.” Az élő hit nem más, mint folyamatos önátadásban élni. Minden reggel adjuk át életünket és az napunkat Jézusnak! Benne van a megoldás a legkisebb, de a legnagyobb problémánkra is.
Ő nem egy távoli nagy úr. Sokkal közelebb van, mint gondolnánk. Higgyünk a szentjeinknek, akik megélték a mély egységet Vele, és azt hirdették, hogy ez nem csak egyesek kiváltsága. Erre mindannyian megkaptuk a meghívót.
Így szilveszter éjszakáján visszatekintve hála, előre tekintve önátadás az, ami helyes irányba állítja életünket.
Kiss Attila Gellért atya