Különleges, szertartások végzésére is alkalmas közösségi téret alakítottak ki Hernádnémetiben
Karácsonyhoz közeledve a Nap szokása szerint észreveszi, hogy kellőképpen elaludt ahhoz, hogy túl sokáig fent legyen, éppen ezért amint tud vissza is fekszik, igen sok napsütés nélküli órát okozva nekünk. Hernádnémetiben is már délután fél négyre, megfelelően besötétedett. Azonban ezt a csöndet, karácsonyi böjtünk utolsó vasárnapján megtörte az ünnepre érkezők nagy tömege. A Táncsics és Petőfi utcák sarkán ugyanis egy meghitten megvilágított sétány vezetett az újonnan felépült, és megszentelésre váró filagória bejáratához.
A cikk írójának fejében a filagória hallatán a talán mindenki számára ismert, közepes méretű családi ház kertjében is elférő kör alakú nyári építmény derült fel, mint a mai estének helyszíne. Azonban a valóságban egy igazán tágas közösségi tér bukkan fel, ahol számos jó ember el tud férni, ráadásul nem kis helyen. Ám ezek ellenére is a megszentelésre és vecsernyére érkező emberek még a filagórián kívül, a kinti hideget kitartással elviselve kígyóztak még, olyan sokan voltak kíváncsiak a mai késő délutánra. Még annak ellenére is, hogy éppen ezekben az órákban vívták talán minden idők legjobb futball-világbajnoki döntőjét.
Az esemény házigazdája Salai Szabolcs berzéki helyettes lelkész volt, aki a Miskolci Egyházmegye püspökét, Orosz Atanáz püspök atyát kérte fel a megszentelés és alkonyati istentisztelet megtartására. Atanáz püspök atya beszédében az azon a napon ünnepelt ószövetségi szentatyák példája kapcsán hozta fel a sátorban lakás képét. A pusztai vándorlás során a választott nép sátorban lakott, valamint a Szövetség Ládáját is nagyon sokáig sátorban tartották, ami arra kellett, hogy emlékeztesse őket, hogy az örök és állandó hazájuk nem ezen a földön van, hanem amíg itt vannak, csak zarándokok és jövevények. Erre a lelkületre akarta felhívni az egybegyűlteknek a figyelmét püspök atya, lévén most egy „sátorral”, azaz közösségi térrel gyarapodott a helyi görögkatolikus közösség, de éljen bennük a remény, elsősorban arra, hogy a kitartó imádság meghozza a gyümölcsét, és végül elvezet az örök égi hazánkba.
Ahhoz, hogy létre jöjjön ez a közösségi és imatér, padokkal és ikonokkal felövezve, a Magyar Falu program támogatásán túl, a közösség összefogó ereje, adományai, felajánlásai és sok-sok jószívű ember tenni akarása által valósulhatott meg. Az építők igényes munkája, szíve-lelke is tükrözi a jelentőségét az elkészült új filagóriának, avagy közösségi térnek, mely alkalmas lesz a találkozásra, elsősorban közösségi alkalmak megtartására, de alkalomadtán az imádság helyszíne is lesz, egy-egy vecsernye vagy paraklisz erejéig. Az egybegyűlt híveket és embereket látva, ezeket a funkcióit biztosan remekül el fogja majd látni.
Kiss Máté, diakónus