Felújított templom megáldásával ünnepeltek Baskón a környékbeliek
A Miskolci Egyházmegye egyik legszebb helyén fekvő települése Baskó, a legrégebben alapított egyházközségek egyike. Az éppen 300 éve itt felépített fatemplomról a kánoni látogatásokról készült feljegyzésekben már az olvasható, hogy kicsi lett a közösségnek. A jelenlegi kőtemplom is már jóval több, mint kétszáz éves. Az utóbbi néhány évben látványos és jelentős felújítások zajlottak Baskón, abból a pályázati forrásból, melyben az egyházmegye templomok rekonstrukcióját valósította meg. A munkálatok ennek végeztével sem álltak meg; most a templom tetőzetét újították föl. Ennek befejezésére adott október 29-én püspöki áldást Atanáz atya.
Az évszázadok alatt a templom címünnepe is változott. A fatemplomot még Szent Mihály védelmébe ajánlották, a mostani templomot pedig az Istenszülő Oltalmába. Az ikonosztáz jobb oldali ikonján Szent Mihály alakja látható, míg a baldachinos főoltáron az Istenszülő oltalmát megjelenítő jellegzetes ábrázolás.
A népszámlálási adatok szerint a baskói parókia azon kevesek egyike, ahol a településen élők között még nagyon magas a görögkatolikusok aránya. Az itt élők istenhite, hagyománytisztelete talán képes megállítani a zsákfalu elnéptelenedését is.
Az Abaúj-hegyaljai Esperesi Kerület északabbra fekvő parókiáin szokás volt, hogy a közösségek processzióval mennek egymás falujába a templombúcsúra. Ezt a hagyományt felelevenítve Erdőhorvátiból és Komlóskáról a hegyen át, gyalog érkeztek a hívek, Boldogkőváraljáról pedig a zarándoklat modernebb módját választották.
„Szent Pál apostol arra biztat, hogy mindenkor örvendezzünk”, kezdte köszöntőjét a már négy évtizede itt szolgáló Obbágy László atya. De szinte „semmit nem ér az az öröm, amit nem tudunk megosztani”, azonban most örömünk teljes, hiszen sokakkal osztozunk abban, mondta a parókus.
A Szent Liturgián Szent Lukács evangéliumából a 16,19-31 szakaszt olvasták föl, amely egy gazdag ember és a szegény Lázár életéről és túlvilági sorsáról szólt.
Atanáz püspök az előttünk álló temetőjárások kapcsán is említette a történet aktualitását, amikor szinte mindenki fantáziáját megmozgatja az, mi van a temetés és a sír után. „Ha végiggondoljuk, az evangélium szavai nem voltak túl hízelgőek a sírépítés kapcsán. A gazdag emberről annyit állított az evangélium, hogy annak rendje-módja szerint „eltemették”. A szegény Lázárt, akinek morzsák is csak alig-alig jutottak a gazdag asztaláról, valószínűleg nem tudták fényesen eltemetni, mégis angyalok karján került föl Ábrahám kebelébe. Nagy tanítás ez mindnyájunk számára, hogy nem a temetésre és síremlékre költött milliók számítanak egyedül, hanem sokkal inkább azok a morzsák, amelyekre nagyon nagy szükség van, hogy célba jussanak ebben a mai világban is, mikor rengeteg dolgot kiselejtezünk, és sok-sok ételhulladék, sok-sok maradék megy a kukákba.”
„A szegény Lázár ma is jelen van. – folytatta a főpásztor, - Sokszor nem vesszük észre, hogyha nem kéreget. Ha nem a morzsákért áll sorba, talán nem is tudunk róla. De akárhol is élünk, mindenütt vannak szegény Lázárok. Az evangélium tanítása szerint ez a Lázár, aki sokat tűrt földi életében, Ábrahám kebelén végzi. De amikor a pokolban szenvedő gazdag enyhítő gyógyírt kérne, akkor túl nagynak tűnik a szakadék kettejük között. Amikor a gazdagnak eszébe jut a földön hagyott öt testvére, akkor úgy gondolom, nekünk magunknak is észbe kell kapnunk: ha nem vagyunk dúsgazdagok, és ha nem is vagyunk koldus szegények, de az apai házban maradt testvérek között élünk mi is.”
Később Atanáz püspök Ferenc pápának az egyetemes testvériségről kiadott apostoli levelére utalt, melyben a Szentatya fölhívja a figyelmünket a világszerte nyomasztó tömeges szegénységre és a szolidaritás kötelezettségére. „Lehetséges, hogy a közvetlen környezetünkben nem a szegény Lázárral találkozunk, de olykor nekünk is szükségünk van egy-egy túlvilági üzenetre, hogy észbe kapjunk és teljes szolidaritást vállaljunk a szegényekkel. Ez nem mindig azt jelenti, hogy kalapjukba dobjuk az aprópénzünket, mert az nem mindig jó helyre megy, de feltétlenül azt jelenti, hogy meghallgatjuk a legszegényebbeket is, hogy megpróbálunk velük is szóba állni, és segíteni megélhetésüket. Sok jó példát találunk és kapunk erre manapság is.”
„Mi is ott, az öt testvérrel együtt várnánk ezekben a napokban valami túlvilági üzenetet, jelenést, hiszen holnapután oly sokan kimennek a temetőbe, de talán idén is az a válasz, amit az evangéliumból hallottunk, s amit Ábrahám ott nyilvánvalóan az örök törvény szerint mond meg: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, még ha a holtak közül támad is föl valaki, annak sem fognak hinni. (Lk 16,31) Ilyen világban élünk mi is. Környezetünkben, ebben a megyében, ebben az országban is tízezrek vannak, akik nem akarnak tudomást venni a tízparancsolatról, és nem hajlandóak Isten üzenetének közvetítőit észrevenni. Jézus nyilvános működésének kezdetén világosan megmondta: nem azért jöttem, hogy a törvényt, vagy a prófétákat érvénytelenné tegyem, hanem hogy beteljesítsem. Ő azt várja, hogy mindannyian figyeljünk a kinyilatkoztatás teljességére, és okoljunk belőle. Ne a temetőben várjunk visszatérő holtakat, mert ha egyszer már a föltámadt Jézus, Isten Fia megmutatta nekünk az üdvösség útját, kell, hogy abból tudjunk mindannyian okulni.” – hangozott el a püspöki homíliában.
Napjaink háborús konfliktusai kapcsán Atanáz püspök Boldog Romzsa Tódor személyét idézte föl, kinek vértanúhalálára október 31-én emlékezünk. Halálos ágyán a majdnem agyonvert püspök (76 éve éppen ezen a napon) megbocsátott merénylőinek. „Ebben a világban, ahol újra kiéleződtek a feszültségek, az ellentétek dúsgazdagok és szegények, illetve más csoportok között, nincs más megoldás, csak a Jézus Krisztus tanítványai körében megvalósuló megbocsátás. Annak az utolsó gesztusnak a megismétlése, amelyet Ő a kereszten mondott”. Az Ő példájából merítve gyakoroljuk mi is a megbocsátást saját életünkben – hangsúlyozta a püspök.
A Szent Liturgia végén a zarándokok parókusai által körülvett főpásztor azt kérte, hogy „adja meg Istenünk az összetartozás örömét a jövőben is mindnyájunk számára.”
A beruházás a EEÖR-KP-1-2021/1-001529 pályázatból valósult meg