A borsodi nagyközségben a fogadalmi kápolna fölszentelésének emléknapján ünnepi Szent Liturgiát tartottak és köszöntötték a częstochowai kegykép másolatát.
Szepesi Szilárd, múcsonyi parókus írást olvashatják az ünnepnapról:
"Múcsony 2019-ben ünnepelte 800 éves évfordulóját. Akkor még úgy gondoltuk, hogy a nagyszabású rendezvény néhány évig homályba borítja az évenkénti megemlékezést. Most már mindannyian láthatjuk, hogy az idei, a koronavírus-járvány miatti helyzet felülírja az elmúlt 100 év tapasztalatát a járványokkal kapcsolatban.
Az elmúlt időszak korlátozásai után ismét feléled parókiáink közösségi élete. A korlátozások feloldása éppen jókor jött, mert szerény keretek között, sajátos szabályok betartásával, de megünnepelhettük templomunk búcsúját Szent Péter és Pál apostolok ünnepén. Most, augusztus 6-án pedig a kápolna búcsúját tartottuk meg, amely mindig is jelképe marad annak, hogy Múcsony él és élni akar, minden nehézség ellenére is.
Múcsony helytörténete a falu lakóinak számos nehézségéről és újrakezdéséről számol be. 1876-ban, másodszor is leégett a falu, és benne a régi templom is. Ekkor a múcsonyiak megfogadták, ha sikerül újjáépíteni a falut és a templomot, akkor fogadalmi kápolnát állítanak. Ezt 1878-ban szentelték fel Urunk színeváltozásának ünnepére.
Az ünnepi liturgiát a templom dombján, mintegy a „tábor hegyén” tartottuk meg. Az ünnepi prédikációt Kovács Lajos irotai parókus atya mondta. Lelki megtisztulásunkról pedig Papp Zoltán arnóti parókus atya gondoskodott. A Szent Liturgián velünk együtt ünnepelt Kelemen István edelényi esperes atya is.
Idén dr. Rónayné Szlaba Ewa Maria, lengyel nemzetiségi szószóló egy szép kezdeményezéssel országjáró körútra indította a Częstochowai kegykép másolatát. A Fekete Madonna Widomszkiné Novák Mária Múcsony Nagyközség Lengyel Nemzetiségi Önkormányzatának elnöke közvetítésével érkezett Múcsonyba, az ünnepnapra.
A kápolna felszentelésének emléknapját úgy próbáltuk megszervezni, hogy értékek köré csoportosuljon. A közös imádságok és szertartások megmozgatják parókiánk családjait, s az idősebbeket is. Aki magányos volt, az a karantén időszakában még inkább megtapasztalta a magányt, és vágyik a közösségre. Itt, Múcsonyban is, a parókia maradt az a hely, ahol megtalálhatják az ismerősöket, a barátokat. Igen, igénylik a közösségi együttlétet az emberek. Sokaknak már hiányzott a hagyományos Ruszin Nemzetiségi Nap megszervezése és a közös kirándulások, zarándoklatok. Ilyenkor ez „oda szánt idő”; egymásra, beszélgetésre, odafigyelésre, közös örömre, közös imádságra, közös főzésre és ebédre.
Az augusztus 6-i kápolnabúcsúnkat is ilyen nagy szeretettel tartottuk meg, és csendesen gondoltunk idei ünnepünk mottójára: Múcsony él és élni akar."