Papszentelés Zemplénagárdon

Messzinek tűnik az út a marketingtől - amit középiskolában tanultál - a papi hivatásig. Milyen mérföldkövek vezettek idáig? Kik voltak a meghatározó személyek, példák?   

Istenkapcsolatomban az első igazán nagy mérföldkő gyanánt az elsőáldozásomat jelölném meg, amely 2008-ban volt a zemplénagárdi templomban. Akkori parókusom, Sajben Zsolt atya készített fel erre a nagy pillanatra. A hivatásomra történő ráébredés meghatározó eseménye a 2014-es Ifjúsági Gyalogos Zarándoklat volt. Ezen a zarándoklaton ajándékozott meg Isten a hivatásommal és a feleségemmel is, akit Máriapócs felé haladva ismertem meg. Röviddel ezután kezdtem el imádkozni járni Dámócra a szerzetesnővérekhez, akik most a sajópálfalai monostorban élnek. Több lelkileg meghatározó élmény köthető ezekhez az alkalmakhoz.

Ha egyesével kellene felsorolnom az előttem járó jó példákat, azt hiszem igen hosszúra nyúlna a sor. A Papnevelő Intézetben folytatott képzésem alatt minden elöljáró atya, tanáraim és akkori parókusaim is meghatározó személyek voltak, akik hozzájárultak ahhoz, hogy egykor én is az oltár mellett állhassak.

Szülőfalud az ország északkeleti csücskében van. Érezted- e valaha ennek hátrányát?

Csakis az előnyét. Valahányszor szóba kerül, hogy Révleányvárról származom, az első kérdés általában, hogy Magyarországon található-e. Büszkén képviselem ezt a kis falut, hiszen mind csendes légkörében, mind természeti adottságaiban a nyugalom szigetét jelenti számomra. Nem éreztem itt semminek a hiányát. Gyermekkoromban sokat jártam ki a Tiszához vagy közeli tóhoz, amelyek ma is többet jelentenek számomra, mint bármelyik nyüzsgő bevásárlóközpont vagy hangos mozi.

Mennyire nehéz/ könnyű megtartani a helyes utat a „csendességből”, a biztonságosból, onnan elkerülve, ahol szinte mindenki ismer mindenkit, a „nagyvilágban”, vagy akár külföldön?

Nem hinném, hogy nehéz. A helyes út ugyanaz a nagyvilágban vagy külföldön, mint a kicsi faluban. Az ezen való haladást akarni kell, amelyet nem befolyásolhat a világ szele. Noha a kicsi faluban az élet másfajta lehetőségekkel kecsegtet, mint a nagyvárosokban, a szívem mégis „falusi” maradt. Talán ez adott segítséget ahhoz, hogy a sokszor személytelennek ható nagyvárosi közegben könnyebben meglássam Isten kegyelmét. A sok jóért pedig mindig a Hozzá való hűségben igyekeztem kitartó maradni.

Milyen „útravalót” kaptál a szülőfaludból? 

Azt a bizalmat és imádságos hátteret, amelyet mindig is sokra becsültem és amelyek nélkül nehezen tudtam volna erős maradni a nehéz helyzetekben. Mindemellett fülemben csengenek drága nagyszüleim szavai is: „Jó ember légy!”. Igyekszem ehhez tartani magam és útravalóként vinni szívemben tanácsukat a bizalom és imádság társaságában.

Mit szeretnél "visszaadni" az itteni közösségeknek?

Szeretet és megbecsülést.

Szociális évedet Angliában töltötted. Hogyan kerültél oda? Milyen tapasztalatokat tudtál ebből felhasználni Susán, a szeretetotthonban? 

Egy kedves barátom ajánlotta az idősek otthonát, amely egy csendes angol falucskában, Allithwaite-ben található. Sosem esett nehezemre megtalálni a közös hangot az idősebb korosztállyal, de mindig csak felületesen láttam bele az érzelmeikbe. Angliában, szociális gondozóként közöttük töltöttem mindennapjaimat, így még mélyebbről fakadóan elém tárták nehézségeiket és örömeiket. Ezt a bizalmat a rájuk való érzékenységgel és odafigyeléssel igyekeztem meghálálni. Ezt a tapasztalatomat tudom kamatoztatni a susai szeretetotthonban és az ózdi egyházközség berkein belül is

Mikor kezdtél el verseket írni? Van kedvenc íród, költőd?

A versek szeretete mindig jelen volt az életemben. Sokáig az irodalmi pálya is vonzott. Számos alkalommal gondolkodtatott el, hogy egyes élethelyzeteket, érzelmeket hogyan tudnék én is lírai köntösben átadni. Ezt papnövendék koromban kezdtem el megélni a gyakorlatban. Kedvenc költőkkel gondban vagyok. Legszívesebben azt mondanám, hogy az összes a kedvencem, hiszen ahány író/költő, annyiféle lelkivilág. A legközelebb talán Kosztolányi Dezső lírai és prózai alkotásai, József Attila versei és Dosztojevszkij lélektani regényei állnak hozzám.

 Írtál már feleségedhez is verset?

 Hogyne. A lánykérés is ilyen formában történt meg, közel egy évvel ezelőtt.

Van választott védőszented vagy papi jelmondatod? Milyen érzések kötnek ezekhez a szavakhoz?

Védőszentem az elsőnek meghívott Szent András apostol. Közel áll hozzám az Ő személye, noha a Szentírás sorai között csendesebben húzódik meg.

Papi jeligeként a 118. zsoltár 94. versét választottam: „Tied vagyok én, üdvözíts engem!”. Már papnövendék koromban is ez az imádságos mondat vezérelt.  Nagy igazságokat takar ez a zsoltárvers, hiszen azon túl, hogy kifejezi az Istenhez való tartozásunkat, meghatározza minden ember életprogramját is. Isten értünk hozott áldozata igen drága áldozat: Önmagát ajándékozza nekünk. Úgy érzem, hogy ezzel a zsoltáridézettel tudok a legtökéletesebben válaszolni az Ő önátadó szeretetére.

Marczi András bemutatkozása és diakónusszentelésről készült híradás a linkeken keresztül olvasható. A Gondolatok menüpontban a diakónus egyik versét adjuk közre.