’Osztozzunk a jövőn’ jelmondatot állították az október közepén Grazban tartott Taizé találkozó középpontjába. Az összejövetelre a Miskolci Egyházmegyéből is utaztak fiatalok.
Egyházmegyénkből az Ifjúsági Iroda szervezésben utazhattak fiatalok a találkozóra. Miskolcról, a Székesegyházból, Atanáz püspök vezette imádsággal indultak útra Budapest felé, majd a közel ötvenfős csapat a magyarországi találkozási ponton, Pannonhalmán csatlakozott a többi csoporthoz.
A találkozón résztvevő két fiatalt, Esztert és Ádámot faggattuk élményeikről.
Eszter: Pannonhalmán ismerkedős játékokkal és feladatokkal valamint beszélgetésekkel zajlott az este, amit a Szent Jakab Házban töltöttünk el. Másnap reggel, a Főapátságban vettünk rész egy liturgián, majd folytatásképpen „idegenvezetéssel” meghallgathattuk az apátság történetét és a különböző érdekességeseket ezzel kapcsolatban.
Ádám: A Pannonhalmi csapatépítő program között nagyon jól éreztem magam, és ahogy láttam, mindenki más is; jókat beszélgetünk, nevetünk. A Szent Liturgián itt részt venni másabb volt. Sokat jelentett maga a hely, a Főapátság, illetve másabb sok fiatalokkal együtt imádkozni, énekelni.
Eszter: Életemben először vettem részt Taizé találkozón. Az elején tele voltam félelemmel, aggodalommal és kíváncsisággal. Nem tudtam mit vártam. Egészen péntek estéig, ahol először vettem részt este imában. Elmondhatatlanul magával ragadott a varázsa, a meghittsége a taizé énekeknek és feltöltött energiával. Egyszerűen varázslatos volt, ahogy mi fiatalok együtt énekeltük különböző nyelveken a dalokat. Az egész templom megtelt velem egykorú emberekkel, akikkel nem is ismertük egymást, sosem találkoztunk, mégsem féltük leülni egymás mellé és imádkozni.
Ádám: Szállásunk vendéglátó családoknál volt. Az első percek nagyon nehezek voltak találkozásunk pillanatától, de nagyon hamar megértettük egymást. Nagyon odafigyeltek ránk, és minden percben azon dolgoztak, hogy jól érezzük magunkat.
Eszter: A családok olyan kedvesek és segítőkészek voltak, hogy arra nincsenek szavak. Mindig sikerült megértenünk egymást, elmondani az aznap történt eseményeket, vagy csak beszélgetni és megismerni egymást. Mindez a két éjszaka, amit náluk töltöttünk, belátást engedett az ő életükbe, elmondván azt, hogy ők mennyire élik meg a hitüket.
Eszter: A mostani találkozó mottója a „Sharing the future” volt. Ezzel kapcsolatban kisebb csoportokban meséltük el a tapasztalatainkat, érzéseinket, elsősorban angol és német nyelvet használva.
Ádám: De emellett Nagyon sok nyelven énekeltünk, beleértve a magyart, spanyolt, franciát, latint is. Sok helyről jöttünk, de a jövőnk valamelyest összefonódik, rajtunk fiatalokon múlik a kereszténység jövője és ebben támogatnunk kell egymást. Az odafigyelés, a törődés első perctől érzékelhető volt. Néha nehezen értettünk szót, de aztán sikerült megtalálni a közös hangot. Az, hogy nem egy országból származunk, és ennyire egymásra tudtunk figyelni, törődni, segíteni egymásnak ez nagyon szép."Sok helyről jöttünk, de a jövőnk valamelyest összefonódik" Számomra ez az üzenet!
Eszter: A szombati nap új történéseket hozott. Reggel a saját plébániánkra mentünk, ahol egy közös imádságon vettünk részt, majd az előbb említett kisebb csoportokban beszélgettünk egymással. Délután különböző foglalkozások voltak, valamint táncház is , ahol a helyi táncokat tanulhattuk meg. A nap lezárásaként pedig az este ima jöhetett. Most már gyertyákkal világítottuk be a templomot, ezzel is mutatva, hogy miért is gyűltünk össze. Vasárnap, az utolsó napunkat szentmisével indítottuk a helyi templomban. Itt búcsúztunk el és köszöntük meg az értünk tett dolgokat. A búcsú eléggé meghatóra sikerült. Összességében felemelő érzés volt megtapasztalni a taizé énekek csodálatosságát és együtt kifejezni az Úr iránt érzett szeretetünket. Remélem sok alkalommal lesz még lehetőségem részt venni Taizé találkozókon.
