Egyházmegyénk székesegyházát 105 éve Nagyboldogasszony tiszteletére szentelték. Az ünnepi Szent Liturgiát Atanáz püspök vezette.
A Miskolc-belvárosi közösség ünnepi készülete a hétfő esti virrasztással kezdődött, a reggeli akathisztosz imádsága pedig már hívekkel teli templomban zengett, akik nemcsak a városból, hanem az egyházmegye más településeiről is érkeztek.
„Hogyan érthetjük székesegyházunkban magunkra az Üdvözítő mondását: Hát még azok milyen boldogok, akik hallgatják az Isten szavát, és meg is tartják”? – tette fel a kérdést az ünnep evangéliumának zárszavát idézve az egyházmegye püspöke, aki előzőleg hangsúlyozta az Isten Igéjét befogadó Istenszülő jogos boldogságát.
Rohanó világunkban nem mindig találunk alkalmat arra, hogy (meg)hallgassuk Isten szavát, vagy éppen nem is figyelünk rá eléggé, „ pedig boldogságunk kulcsa ebben rejlik, hogy hallgassuk Isten szavát!” – mondta a főpásztor. „Isten szava, amely megszólít, meghív, személyes válaszra késztet, ahogy az apostolokkal történt.” – idézte Szent János Pál pápát. „Ha egy személyt igazán elér ez a Szó, akkor engedelmesség születik, a Szó meghallgatása a szófogadás, amely megváltoztatja az életet.”
„Mária elöl járt abban, hogy engedelmesen hallgatta, elfogadta és megtartotta Isten szavát. Így lett hitünk példaképe és boldogságunk mintája” – emlékeztetett ünnepi homíliájában Atanáz püspök. Székesegyházunkban naponta végzett zsolozsmáink is erre hívják fel a figyelmet, melyekben az Isten anyját; „az imádságban fáradhatatlanul buzgólkodó Istenszülőt” tekintjük mértékadónak, s jelenlétében közbenjárását is kérjük, hogy vezessen el bennünket is ahhoz a végcélhoz, ahová ő már eljutott. Az ő elszenderülése és mennybevétele alkalom arra, hogy földi zarándokutunk jellege és végcélja is eszünkbe jusson az apostol szava szerint: „A mi hazánk a mennyben van, ahonnan, mint üdvözítőt várjuk az Úr Jézus Krisztust.”
A fenti gondolatot folytatta püspök atya: „De nemcsak hallgatjuk Isten igéjét, hanem fontos azt meg is tartanunk. Isten egymáshoz rendelt és egymásért is éltet bennünket. Nemcsak azt várja el, hogy a tilosba ne hajtsunk, hanem hogy jót tegyünk mindenkivel, különösen is hittestvéreinkkel. Nem létezhet tartós liturgikus közösség egymás fölkarolása, meglátogatása, vigasztalása nélkül.”
„Egy a szükséges” – hogy Istent szeressük, útbaigazításait kövessük és hogy végül Jézus édesanyjával együtt mi is a mennyországba jussunk! Ezt szerezze meg számunkra védőszentünknek, a legszentebb Istenszülőnek hatékony közbenjárása! - kívánta homíliája végén a püspök.
A Szent Liturgiát követő körmeneten áldotta meg ugyanő a Székesegyházat körülvevő zárt fal ikonsorozatát kiegészítő új falképeket. Az újabb hat ikonképpel teljessé vált a falfülkék díszítése, mely Makláry Zsolt festőművész keze műve. Folytatva az eddigi technikát, csupán egyetlen színt és ennek árnyalatait használva festette meg Szent István király, Hierotheosz püspök, Szent Piroska, valamint Szent Kozma és Damján ingyenes orvosok alakjait. A kőkerítés belső festményeinek létrejöttét most is egy-egy család anyagi támogatása tette lehetővé.
A közösség a templomkertben kicsit megállva, egymásra időt szánva szeretetvendégséggel ünnepelt a hétköznapi forgalmát folytató város kellős közepén.