Minden évben megrendezésre kerül az ó- és új évet összekötő taizé találkozó, ahol fiatalok ezrei imádkoznak a kereszténység megújulásáért, összetartásáért. 2019-ben a lengyelországi Wroclaw lett a házigazdája a 42. európai találkozónak, melyet a"Mindig úton, de nem gyökértelenül" mottóval hirdettek meg.
A taizé közösség vezetője, Alois testvér esténként elmélkedéseket tartott a több mint tizenötezer fiatal számára. December 28-án este a következő mondatokkal nyitotta meg a találkozót: „Nagy öröm együtt Wrocławban, újra Lengyelországban lenni, ahol már négy európai találkozót rendeztek: kettőt itt, egyet Varsóban, és legutóbb pedig Poznanban. (...) szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik befogadnak minket. Milyen gyönyörű vendégszeretet! Az, hogy minden fiatalt sikerült a családoknál elszállásolni, az evangélium jele!"
Miskolcról huszonöt fiatal képviselte egyházmegyénket, akiket Kondás András atya és kedves felesége kísért el, erre a lelki élményben gazdag zarándokútra. Egyházmegyénk egyik fiatalja, Kiss Bernadett számol be a találkozón szerzett élményeiről:
"Karácsonyt követően egy csapat fiatallal felkerekedtünk, hogy együtt ünnepeljük az Újévet az idei Taizé találkozó keretében, ezúttal Wrocławban. Maga a helység, Lengyelország negyedik legnagyobb városa, egy régi történelmi település, mely egykor a Magyar Királyság részét is képezte. Wrocław eddig kétszer volt a Taizé találkozó helyszíne, most harmadjára fogadta a találkozó résztvevőit. Egy gyönyörű város, mely számos turisztikai látványossággal rendelkezik, ilyen például az óváros vagy a Hala Stulecia, egy óriási épület, mely mára a világörökség részét képezi, a találkozó ideje alatt pedig a közös esti imáknak adott otthont. További jellegzetesség a városban megtalálható több mint négyszáz törpe szobor, melyek mindegyikét egy-egy foglalkozás jelképeként állítottak föl a városban.
A korábbiaktól nem eltérő módon, a találkozó keretében lehetőségünk volt közös műhelymunkába bekapcsolódni, mindenki érdeklődésének megfelelően; négy témában előadások és kiscsoportos beszélgetések közül tudtunk választani. Mi testvéremmel a művészet és hit, illetve a szolidaritás és társadalom témakörén belül találtunk előadásokra. Új élményként hatott ránk a rappelő pap története és egy új audio-Biblia első verziója, mely a fiatalok számára szeretné közelebb hozni Jézus tanításait. Minden reggel a parókiákon Isten dicsőítésével kezdtük a napot, ezt követően pedig nemzetközi kis csoportokban tudtunk eszmét cserélni olyan kérdésekről, mint az emberi sokszínűség és saját gyökereink megtartása egy folyamatosan mozgó világban. Este pedig a találkozó résztvevői ismét közösen imádkoztak a város templomaiban, illetve a korábban említett Hala Stuleciában. Minden este meghallgathattuk Alois testvér elmélkedéseit több nyelven is, melyik mindig kiváló útravalóként szolgáltak a következő napokra. A mi kis csapatunk a görögkatolikus templomban lehetőséget kapott arra, hogy liturgia keretében imádkozhasson ezen a gyönyörű helyszínen.
A lelki programok mellett persze volt lehetőségünk városnézésre és a helyi különlegességek kipróbálására. A miskolci csapattal már az első napokban nekivágtunk a helyi érdekességek feltérképezésének. Elmentünk a korábban említett óvárosba és megtekintettük a jellegzetes színes házakat, a főteret és az éppen zajló karácsonyi vásárt. A kulináris élvezeteknek is hagytunk helyet, páran elmentünk megkóstolni, az itt jellegzetes töltött fánkokat, a pierogit, illetve a vásár által kínált egyéb jellegzetességeket.
Mindannyian családoknál kaptunk szállást, ahol mindenki megtapasztalhatta, hogy milyen is a híres lengyel vendégszeretet. A többiekhez hasonlóan a mi családunk is nagyon kedvesen fogadott bennünket, mindenben igyekezve igazodni a programok időpontjához, és a lehető legjobban vendégül látni bennünket. Az utolsó napon egy közös étkezésre voltunk hivatalosak a családjainkhoz. A menü nálunk egy háromfogásos ebédet jelentett hagyományos céklalevessel és házi készítésű pierogival.
Az elmúlt napokat szerencsésen, Istennel együtt tölthettük el több ezer fiatal társaságában, melyért nem lehetünk elég hálásak. Ezúton is szeretnénk megköszönni a szervezést és a közreműködést a szervezőknek, önkénteseknek és csoportvezetőknek, mert nélkülük nem alakulhatott volna ilyen remekül ez a találkozó.”