Mi vagy ki hoz szerencsét?

Az új esztendő első napján Orosz Atanáz vezette a Szent Liturgiát miskolci székesegyházban.

Atanáz püspök

Az alábbiakban Atanáz püspök homíliájának összefoglalását adjuk közre:

Újévkor sokan szeretnék megtudni, mi hozhat szerencsét a lakásban, az ételben vagy az életben. Voltak és vannak, akik a csillag jegyében élik életüket, ma is horoszkópokat készítenek. Számukra tragédia forrása lehet, ha megváltozik a csillagok állása. Pedig a keresztényeknek nem a csillagokban van megírva életük, hanem lényük legmélyére van beleírva. És a szerencsénk sem a lencsén múlik. Életünket nem határozhatja meg semmi, a teremtő Istenen kívül.

Az ószövetségi Bileám, akit Bálák küldött, hogy bizonyos szertartások kíséretében átkozza meg Izraelt, így jövendölt: Csillag kél Jákobból, és férfiú támad Izraelből (Szám 24,15-17). Bálám háromszoros jót jövendölt Izráelnek arról a csillagról, melynek meg kellett mutatkoznia a Megváltó születésének idején. Kifejezte, hogy ez halálos ütést fog mérni a bálványimádó népekre, és uralkodni fog a világ minden népe fölött örökké. Ezért a régi jóslatra emlékezve keresték fel a keleti bölcsek Júdea területét, eljöttek megtudni, hogy hol van a zsidók megszületett királya. A három szent királyt eredetileg „mágusoknak”, csillagjósoknak hívja Szent Máté evangélista.

 „Fuss a csillag után!” – ezt kívánják sokfelé újévkor is a jóakarók barátaiknak. Ősi szókép ez annak kifejezésére, hogy induljon ki-ki a jó sorsa, a szerencséje után. Mert a babonás ókoriaktól a jó sors és a szerencse jelképeként a jó csillagzatot hallottuk.

Ma sokakat inkább a modern technika vagy a GPS irányít – de nem mindig Betlehem felé. A robotika, az önvezetős autók fénykora rendkívül ígéretesnek tűnik. Ma már nem a keleti bölcsek jönnek a Messiás felé, hanem sokszor a száguldozó nyugati ember keres régi-új vallásokat távol-keleti csillagzatok alatt.

S hogyha nem a technikában bízunk, még akkor sem biztos, hogy jó úton járunk, hiszen még nagyobb csődbe is juthatunk. Ilyen csődöt jelent például az asztrológia. Vagy vannak, akik úgynevezett dianetikai központokban országszerte vagy már világszerte is az igaz hitet pótoló álvallásossággal akarnak jó szerencsét, sorsot találni. Agykontrollal, önismereti kurzusokkal önmagukban vélik fölismerni, fölfedezni az Istent. „Ismerd meg magadat!” – ismétlik a delfi jós bíztatását, jöjj rá végre, hogy te magad vagy isten, csak eddig nem tudtál róla! – Micsoda téveszme, mekkora átverés, mennyire tévút! A mágia sohasem volt összeegyeztethető a keresztény hittel. De bálványimádás ma az önmegvalósítás is: amikor csak bukott emberségünkben keressük Istent. Aztán bálványimádás lehet a reiki terápia és más egyéb alternatív gyógymód. Bálványimádás lehet a horoszkóp figyelése, az asztrológia.

Nem szabad pusztán e világi politikai sztároknak, vagy bankároknak, gazdasági „csillagoknak” sem bedőlnünk, bármit is kínáljanak a Messiás helyett újévi jókívánságaikban. A mi Megváltónk Jézus Krisztus, és aki Őhelyette emberek hátán akar csúcsra hágni vagy saját magát isteníteni, az nem érdemli meg bizalmunkat – mert nem képes megváltani bennünket nehéz helyzeteinkből.

„A csillagimádó bölcseket a csillag megtanította, hogy Téged mint az igazság napját leborulva imádjanak!” – ismételgette egyházunk ezekben a karácsony körüli hetekben. A mágusok nem maradtak csillagjósok, hanem igazi bölcsek lettek: megtalálták igazi vezércsillagukat, aki maga Jézus Krisztus. Ő olyan csillag, aki minden sztártól aktuálisabb, aki maga a megtestesült jóság, türelem, önzetlenség, megbocsátás.

A csillag ragyogva hirdette, hogy magadra vetted, Krisztus, az én természetemet" - imádkoztuk a keleti zsolozsmában. A sorsunkat tehát Ő irányítja, aki azonosult velünk. A bölcsekkel együtt boruljunk le előtte, és mondjunk ellene mindenféle mágiának és bálványimádásnak!

Ne gondoljuk, hogy a szerencsét a patkó, a lakásunkba rejtett kristály vagy bármilyen más tárgy hozza meg! A mi szerencsénk kovácsa, vagyis inkább Megváltónk Jézus Krisztus. Tőle várunk minden jót az új esztendő során is.

Ferenc pápa a béke 52. világnapjára írt üzenetében arra emlékeztet bennünket, az evangélium szerint: „Ha betértek egy házba, először ezt mondjátok: »Békesség e háznak!« (Lk 10,5). Jézus tanítványainak mondta ezt, de Ferenc pápa szerint ez mindenkihez szól. Mi is legalább szívünkben mondjuk ki, és tegyünk meg minden tőlünk telhetőt a békesség megőrzésért otthonunkban, környezetünkben. A Szentatya azt javasolja, hogy mindenekelőtt teremts békét önmagadban, ne légy türelmetlen azzal szemben, amit nem sikerült még megvalósítani, akkor szelídebb leszel embertársaiddal is. Aztán pedig teremts békét magad körül, felebarátaid környezetében, és igyekezz békében élni a világgal is, azzal a sajátos teremtett világgal, amelyet Isten ajándékozott neked.

Hiszek abban, hogy ez hoz igazán jó esztendőt nekünk; ha békességet viszünk a házunkba, békességet ide a székesegyházba, ha békességet teremtünk a munkahelyi környezetünkben, ebben a nagy otthonban, ebben a nagy házban, amelyet Isten a teremtés koronájának, az embernek adott ajándékul.

+ Atanáz