Nagyhét első három napja – habár mindegyiknek saját karaktere van, de mindegyik – osztozik a gyász, bánkódás, bűnbánat, éberség, ítélet gondolataiban. Ezek középpontjában a parúzia van, a mi Urunk második eljövetele.
Ő a vőlegény, aki éjfélkor, a sötétség közepén jön (Mt 25,6). Nyomatékos hangsúly kerül a megtérésre, már nincs mit halogatni, nincs szükség önigazolásokra. Már az egyházzal arra készülünk, hogy Krisztus halálának és feltámadásának részeseivé váljunk, vagyis a szertartásokon keresztül bekerüljünk a misztériumba.
„Íme, a vőlegény jön éjfélkor és boldog a szolga, kit virrasztva talál.”
A nagyhét első három napján az egyház gondoskodik arról, hogy a hívő, imádkozó lélek felismerje Krisztus szenvedésében, hogy ez az ő üdvösségéért történik. Megtapasztalhatja az ő végtelen, hosszútürelmű együttérzését az emberekkel.
A három nap tropárjának az alapja a 10 szűzről mondott Jézusi példázat (Mt 25,1-13):
ÍME, A VŐLEGÉNY JŐ ÉJFÉLKOR * és boldog a szolga, kit virrasztva, * ámde méltatlan, akit lustálkodva talál. * Vigyázz, ó én lelkem, * és sok álommal ne terheld magad, * nehogy a halálra adatván * a mennyországból kivettessél, * hanem serkenj föl, kiáltván: * Szent, szent, szent vagy Isten, * az Istenszülő kedvéért könyörülj rajtunk!
Mentálisan minden elkészült a három nap és azt várom, hogy már engem is alkalmassá tegyen Isten.
A kánon fényénekének alapja Mt 22,1-14:
FÖLÉKESÍTETT MENYEGZŐS TERMEDET látom, Üdvözítőm, * de nincs menyegzős öltönyöm, hogy oda bejuthassak. * Tedd ragyogóvá lelkem öltözékét, Fényárasztó, * és üdvözíts engem!
Evangéliumok és olvasmányok mondanivalója:
Nagyhétfő: Arra hív, hogy haljunk meg ővele földi gyönyörök és örömök tekintetében, hogy ővele feltámadhassunk. Az ószövetség és az újszövetség eseményeinek összekapcsolása arra mutat rá, hogy a hívők megértsék a Szabadító szenvedését az igaz József történetén keresztül. Ártatlanul eladják, előre megy, hogy amikor ínségbe kerül a népe, tudjon nekik segíteni. Gabonát oszt, ahogyan a mi Urunk is az újszövetség kenyerét-testét és az újszövetség borát-vérét adja, hogy el ne pusztuljunk (Ter 37-41).
Az evangélium a terméketlen fügefát és a gonosz szőlőmunkásokat mutatja be. A terméketlen fügefa a zsidó népet a gonosz munkások a zsidó vezetőket ábrázolja, aki elfelejtették, hogy minden Isten tulajdona és mi csak használói vagyunk a teremtett világnak. Küldött Isten prófétákat, hogy észre térítse őket, de nem hallgattak rájuk, sőt… (Mt 21,18-43) (Mt 21,3-31)
Nagykedd: Az evangéliumok bemutatják, hogy a Megváltó a halottak elsőszülöttje, a halottak feltámadásában jön el. Az Ő második dicsőséges eljöveteléről a tíz szűz, a talentumok és az utolsó ítélet példázatain keresztül.(Mt 22,15-23,39 Mt 24,36-26,2)
Nagyszerda: Az Úr az eltöltött éjszaka után Bethániába (Mt 26,6-17) megy, ahol Simon leprás házában egy nő drága nárdusz olajból készült olajat önt lábára és hajával törölgeti. Így készíti, keni fel a Megváltót a temetésére. Ennek a nőnek önzetlen, nagylelkű cselekedete szembe kerül Júdás hálátlanságával, aki azt hitte, hogy a pénz, amin a zsidó vezetőknek eladja Jézust majd őt kárpótolja. A reggeli evangélium a Megváltó közelgő kereszthalálát és a pogány népek megtérését jövendöli meg (Jn 12,17-50). Ezen az estén utoljára végezzük az előszenteltek liturgiáját és imádkozzuk a Szent Efrém fohászt.