Nagyszülők és idősek első világnapja egyházmegyénkben
Bármely templomunkban is járunk, ott vannak. Hátul, meghúzódva a legutolsó padsorokban. Régóta itt vannak velünk, s talán már annyira meg is szoktuk jelenlétüket, hogy olykor-olykor nem is „számolunk velük”.
Pedig nagy-nagy kincset hordoznak ők a szívükben. A hűséget. Elsősorban Isten irántit. Hűséget, ami mindig segíti őket, hogy mindent félre téve napról-napra, vasárnapról-vasárnapra elinduljanak, és keressék a találkozást Vele, itt a templomban.
Hűséget, amely segítette őket, hogy valóban jóban, rosszban, egészségben és betegségben is kitartsanak a másik mellett, akit férjül, feleségül fogadtak, évtizedekkel ezelőtt. Megértve, és megélve az alkalmazkodó szeretet csodáját, megmutatva akár számunkra is, hogy van értelme a terhek hordozásának.
Hátul ülnek, de ezen a vasárnapon mi mégis előre hívtuk őket. Őket ünnepeltük templomainkban, és értük adtunk hálát. Isten éltesse a közösségeinkben lévő nagymamákat és nagypapákat!
Sokan vannak azonban, akik fizikai ereje már nem engedi meg a templomba járást, vagy az önálló életvitelt. Hozzájuk Atanáz püspök vitt áldást a Szent Anna Szeretetotthonba, Sátoraljaújhelybe. Szent Anna emléknapja mindig nagy ünnep az otthonban; idén annál is nagyobb várakozás előzte meg, hiszen tavaly még a járványügyi intézkedések nem tették ezt lehetővé. Az ünnepi Szent Liturgiát az otthon lelki vezetője Troszt Ákos atya vezette, Martinek Zsolt sátoraljaújhelyi kormányzó segédlete mellett. Homíliát Orosz Atanáz püspök mondott, melyben arról is említést tett, hogy idén először ünnepeljük katolikus templomainkban világszerte a nagyszülők és idősek emléknapját is ezen a jeles napon. Az otthont körülvevő árnyas parkban rendeztek kerti partit lakók és dolgozók közösen.
FÉNYKÉPEK (Edelény, Múcsony, Ózd)