„Csak öt kenyerünk van és két halunk” (Mt, 14,17)

Számos fiatal a Miskolci Egyházmegyéből is részt vesz a Máriapócsra tartó zarándoklaton. Az egyik résztvevő személyes élménybeszámolóját adjuk közre az alábbiakban.

úton a zarándokok

Az ifjúsági gyalogos zarándoklathoz Tivadaron csatlakoztunk, ahol a fiatalok épp ebédhez készülődtek. Testi táplálékot vettek magukhoz, hogy a délelőtti megpróbáltatásokat és energia veszteséget pótolják.

A lelki táplálékra szeretnék most rámutatni, amelyet huszonnégy órában megtapasztalhattunk a jelenlévők közelében, amelyet a szervezőknek is köszönök.

Az első szelet egy beszélgetés volt a három hierarchával, amely a jelenlévő zarándokok kérdései alapján folyt. Fülöp érsek, Atanáz és Ábel püspökök nyitott tenyérrel és nyitott szívvel álltak a kérdezők elé. Igyekeztek az egyházban élő valóban fiatalos lélekről tanulságot tenni. Közvetlenségük sokakat magával ragadott.

A második szelet a vecsernyét jelképezi, mely a tivadari strandon tartózkodók számára nagy tanulságtételként hatott a fiatalok imádsága. Ez a pár száz fiatal nem széledt szét a nagy meleg ellenére sem, látszott rajtuk, hogy valamit megéreznek az egyház imádságából. „Jó nekünk itt lenni.” Ezt láttam rajtuk.

A harmadik karéjra az éjszakai szakaszon került sor. Erről nem tudok beszámolni, hiszen mi a jobbik részt választottuk és előre mentünk a csapattól, hogy egy másik csapatnak szurkolhassunk.

A negyedik darabot a reggeli utrenye jelentette, amely megtöltötte a fehérgyarmati görögkatolikus templom padjait, és az oda érkező fiatalok lelkét. Felemelő imádságon vehettünk részt, amely egész napra eledelül szolgált.

Az ötödik szelet, az már ismét fizikai táplálék volt, amely egy olyan fiatal zarándok hölgy torkán csúszott le, akinek kinézetre a második zsíros kenyér is igen nagy megpróbáltatásnak tűnhetne egy idegen számára.

„Mindnyájan ettek s jól is laktak.” (Mt 14,20) Kívánom a még most is úton lévő és az Istenszülő könnyező képéhez zarándokló fiataloknak, hogy egy esztendőre jól lakjanak lelki élményekkel.