Böjti gondolatok Húsvét előtt

A hétköznapok sokszor ideges robot-emberekké teszik az embert. A vasárnapi istentisztelet alkalmával azonban megjelenik köztünk Jézus Krisztus. Elfáradt lelkünket felemelő szavaival megsimogatja és fellelkesíti. Az ember lelkét kegyelmeivel megerősíti a következő hét küzdelmeire. Sápadt lelkünket szent vérével pirosra festi, megerősíti, hogy erős legyen lelkileg egész héten át. Így küld vissza bennünket Jézus, új emberekké formálva a következő hét munkájába. „Bemegyek Uram, a te házadba, imádkozom szent templomodnál a te félelmedben.”

kereszt, poros út

Az idei gondolatok és elmélkedések Lakatos László atya tollából származnak a tízparancsolat és az evangélium tanítása nyomán. 

A gondolathoz tartozó hosszabb magyarázat,  elmélkedés a  Gondolatok menüpontban olvasható.

11. nap: Lelkileg elvakulhat az ember lelke, ha fejét megszakítás nélkül a földre szegezi, a napi gondok sötétségében csak a mindenkori hajszát ismeri. Legalább egyszer egy héten emeljük magasba fejünk: az ember nem gép. Ha megszenteljük az Úr napját, azzal az Isten segít nekünk emberi módon élni.

10. nap:

Jézus itt élt a földön, az emberek között, hogy Isten nevére tiszteletet, áldást és megbecsülést hozzon. Aki istenszerető keresztény ember, annak utánoznia kell a legnagyobb és legszentebb Fiút: Jézust, hogy erejéhez képest ő is dicsőséget hozzon mennyei Atyja nevére. Mi szavainkkal vagy cselekedeteink és keresztény életünk által is dicséretet és megszentelést adhatunk Istenünk nevének.

9.nap: Az elnyomottaknak, igazságtalanul kisemmizetteknek, megszomorított embereknek a segélykiáltása felhallatszik Istenhez. „Isten igazságot szolgáltat azoknak, akik hozzá kiáltanak, hamar megmenti őket” (Lk 18,8), vagy éppen bosszút áll igazságosan. Nagyon figyeljünk az életben arra, hogy senkinek ne adjunk viselkedésünkkel okot arra, hogy bosszúból az átkozódásra adja magát miattunk.

8. nap: Sohase játsszunk szavainkkal: amit mondunk, igaz legyen, vagy inkább ne mondjunk semmit. A hamis eskütől pedig tartson vissza mindnyájunkat az Isten iránti félelem. Isten az ítéletnél nemcsak felesleges szavainkról kér számot, hanem hamis szavainkról is.

7. nap: Az igaz hitért olykor meg kell hozni az áldozatot is: tekintsünk a fényes ősökre. Amint a régi, igaz hitükért szenvedő embereket lelkesítette és erősítette Isten ígéreteinek sokasága, nekünk is erőt adnak azok a nagy ígéretek, amelyeket Jézus tett nekünk. „Íme, én veletek vagyok minden nap a világ végéig!” (Mt28,20)  „Aki szeret engem, az megtartja tanításomat, s Atyám is szeretni fogja. Hozzá megyünk és benne fogunk lakni.” (Jn 14,23)

6. nap:  Mit válaszolnánk, ha Jézus most tőlünk kérdezné meg: mit tartunk mi felőle? Kicsoda számodra Jézus? Vésd szívedbe e napokban: az emberré lett Isten Fia szenved és hal meg érted!

5. nap: Az Egyháznak az Evangélium hirdetése volt mindig a szívügye. Nekünk, keresztényeknek is legyen az, a magunk körülményei között, főként keresztény életünkkel. A fáradozás, a fegyelmezett munka, a kötelességteljesítés minden élethivatásban nélkülözhetetlen. Aki eredményt, sikert akar elérni, annak ezeket kell követnie. Ám vigasztalás az élet bajaiban: akik Jézussal szenvednek, „az örök dicsőségben ők is elnyerik az üdvösséget Krisztus Jézusban.” (2Tim2,10)

4. nap: „Uradat, Istenedet imádd!” (Mt4,10) Ezzel űzte el Jézus a csábító ördögöt Magától. Uradat, Istenedet imádd! Erre szólít fel Jézus mindnyájunkat, hogy közelebb vigyen bennünket Istenhez, mennyei Atyánkhoz. Imádjuk őt itt a földön, hogy megláthassuk, és találkozhassunk vele odaát a mennyben.

3. nap:„Rajtam kívül más isteneid ne legyenek. Ne készíts magadnak faragott képet.” (MTörv5,6) Ha az ember szívében valami elfoglalja azt az első helyet, ami csak Istennek jár ki, az idegen istent tisztelt szívében. Nézz bele szívedbe: ki benne az úr és irányító? Ne engedj szívedből bálványtemplomot csinálni! Végezz ott benn nagytakarítást!

2. nap: Mivel Isten tulajdonai vagyunk, mindnyájan rábízzuk magunkat Urunkra, Istenünkre. Így a legjobb kezekben leszünk, a legjobb irányítás alatt leszünk. Istenhez tartozunk, mivel minden nap leülünk bőségesen megterített asztalához. A történelem és az egyéni sorsok bőséges bizonyítékokat mutattak fel arra, hogy Isten mennyire törődik azokkal, akik kifejezetten az övéinek tartják magukat. Feleljünk vissza akaratára a zsoltár szavaival: „Tied vagyok én, üdvözíts engem!” (Zsolt 118,94)
 

1. nap: „Én vagyok az Úr, a te Istened” (MTörv5,6) – Mi mindnyájan Isten szolgái vagyunk. Ha olykor érezzük is magunk fölött Isten szigorúságát, de még inkább érezzük az Uralkodónak atyai gondoskodását és szeretetét. Isten tulajdonai vagyunk: ez a gondolat és tudat töltsön el örömmel és nyugodtsággal mindnyájunkat. A legnagyobb Úréi vagyunk.