„Békesség a földön, jóakarat az embereknek!”

Amikor Isten Jézus Krisztus személyében megtestesülten belépett a törté­nelem véges világába, béke volt a földkerekségen. Augustus császár „a béke oltárát” (ara pacis) emeltette annak jeléül, hogy hadi vállalkozásaival békét teremtett mindenfelé. De mennyire más az az Istengyermek, aki Betlehemtől kezdve Isten békéjét sugározza! Ajándékként Isten örök békéjével jött el a földre. S évszázadokkal ezután vált a karácsony a békesség ünnepévé. „Békesség a földön, jóakarat az embereknek!” – zengték a Krisztusban hívők is a betlehemi angyalokkal együtt. Azokra értjük ezt, akiket az isteni jóakarat kiválasztott arra, hogy a megváltásban bőségesen részesítsen. „Békesség a földön, az isteni jóakarat embereinek!”

Karácsonyra a próféta által megjövendölt „Békesség Fejedelmét” várják ukrajnai hittestvéreink. A szomszéd országban nyílt háború folyik, de ami még rosszabb: magukat igazhitűeknek tartó megkeresztelt személyek röpítik nap mint nap százával a pusztító rakétákat…

„Ki a békesség Istene és az irgalmasság Atyja vagy” – szólítgatjuk Urunkat, „leküldted nekünk a nagy szövetség békeosztó Angyalát”. A „békesség Istene” legnagyobb ajándékának „a nagy szövetség békeosztó Angyalát”, Krisztus Urunkat tekintjük. Ő a „béke fejedelme”, akinek jóvoltából a prófétai ígéret szerint „a békének nem lesz vége” (Iz 9,6)

Mai énekeink a szenvedő nép nevében is hangzanak el, s együtt, mindannyian énekeljük, hogy „Velünk az Isten, értsétek meg, nemzetek!” Mert hogyan is akarnánk felülkerekedni korunk nehézségein, hogyan akarnánk győzni a keresztény hagyományainkat semmibe vevő ellenféllel szemben, ha nem hirdetjük meg, hogy „a ti félelmetek szerint nem félünk és nem rettegünk, mert velünk az Isten!”. Izajás jövendölése szerint „fegyverkezzetek bár, le fogtok győzetni, osszatok parancsot és nem lesz meg az, mert velünk az Isten!” Hiszünk ebben szívünk mélyéből? Akkor énekeljük is, mert ez jelenthet fordulópontot a rettentő világháború küszöbén!

Evangéliumunk kezdő szavai szerint „Amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben Heródes király idejében, íme, bölcsek érkeztek napkeletről Jeruzsálembe, és kérdezősködtek: Hol van a zsidók újszülött királya? Akkor Heródes királyt nyugtalanság fogta el, s vele egész Jeruzsálemet.” Ma is egész Kelet-Európa tele van nyugtalansággal. Hiszen napkelet felől ma nem bölcsek, hanem „mennyből az angyal” helyett rakéták záporoznak sokfelé ártatlan emberek sőt gyermekek fölé.

Ahhoz, hogy ez az ünnep számunkra is igazán békés, a békeosztó Megváltóhoz méltó legyen, magánéletünkben, családunkban és környezetünkben is fontos békességet teremtenünk. Az Őáltala hozott békesség szolgálatát nekünk mindenekelőtt saját portánkon kell elkezdenünk, Lecsillapodnunk, indulatoktól mentesen reagálnunk és ha kell, áldozatot is hozva mindenkivel kiengesztelődnünk. Saját családunkban, munkatársaink körében. Így elevenedik fel mindnyájunk előtt már a karácsony előtti napokban a béketűrés erénye és annak fontossága.

„Isten ember lett, hogy az ember istenné legyen” – ismételgették atyáink immár tizenhat és fél évszázada. Mégis ma a közvetlen közelünkben is újra brutális ellentétekkel szembesülünk: közismert imádságainkon felnőtt emberek nemcsak hogy nem Istenhez, hanem vandál pusztításukban inkább a legvadabb állatokhoz hasonlítanak. Úgy tűnik, annak, hogy „az ember istenné” vagyis istenivé legyen, e háborús világunkban az volna az előfeltétele, hogy előbb még újra emberré váljon. Hogy ember legyen az embertelenségben.

Heródes király idejében bölcsek érkeztek napkeletről Betlehembe. Karácsony örömhírének középpontjában az újszülött Istengyermek áll. Bölcs az, akinek ő biztosítja karácsonyi örömét.

Ő Isten örök békéjének képmása. Nem kellett külön megteremtenie magában a békét, mert ő ezt magával hozta az Atyától. „Békességet hagyok rátok. Az én békémet adom nektek. Nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja.” – mondja majd búcsúvallomásában, mint Illés, amikor Elizeusra hagyja köpenyét. Ő nem színlelt jókedvet hozott, nem alkut vagy kompromisszumot, hanem átadta nekünk a teljes belső békét. Ez olyan tökéletes ajándék, amely felülről van, a világosság Atyjától, s amely természeténél fogva arra van rendelve, hogy megosszuk másokkal.

Kérjük a betlehemi barlang állatai között újszülöttként megjelent Üdvözítőt: térítse észre a háborúban elmerült embereket, különösen is a hadviselő népek őrült vezetőit, hogy világunk túlélje ezt az évtizedet, és az ember Teremtőjének szándéka szerint mégiscsak isteni létmódra juthasson!

Zsolozsmánk is hangoztatta, hogy most, a legsötétebb éjszakán is a közénk jött Jézus „világosságul érkezett a nemzeteknek”: „Világosságul a pogányok megvilágosítására megjöttél, magadra öltötted az én alakom hasonlóságát… Azért jöttél, hogy gazdaggá tedd a koldusszegény emberi természetet, azzal a szegénységgel, melyet magadra vállaltál. Magasztalom, Uram, a te irgalmasságodat.”

Ma itt mindenekelőtt békességben, benső nyugalomban kell könyörögnünk. Aztán pedig a felülről jövő, még a betlehemi angyaloktól is magasabbról érkező békéért fohászkodunk, valamint az egész világ békességéért, mert ez rajtunk is múlik.

Dallamszerző Szent Romanosz egyik karácsonyi kontákja így fejeződött be: „Üdvözítsd a világot, Üdvözítő, hiszen éppen ezért jöttél el!" Ezt most is fontos fölelevenítenünk. Hiszen épp ezért jött el: az egész világ békességéért és üdvösségéért.

Atanáz püspök