Október hónapját ünnepléssel kezdjük, a legszentebb Istenszülő oltalmának ünnepével. Az első kérdés ekkor gyakran így hangzik: Mit is ünneplünk? Szomjazunk a tudásra, a megfoghatóra, az ismerhetőre.
Az egyik lehetséges esemény 903-ban történt, amikor járvány pusztított Konstantinápolyban és környékén. A hívek a blakhernai templomban (ahol az Istenszülő köpenyét, mint ruharelikviát őrizték) gyűltek össze, kérve a Szűz közbenjárását. Az imával telt napok egyikén Szent András püspök és Szent Epifán diakónus megpillantotta a Szüzet, aki szentek társaságában ereszkedett alá az égből, kendőjét védőleg a nép fölé terítve. Attól fogva megszűnt a járvány. Egy másik forrás szerint az Istenszülő csodálatos megjelenése 911-ben történt, ekkor szabadult föl Konstantinápoly a szaracénok ostroma alól a Szűz közbenjárására.
Felrémlik előttem egykori parókusom, aki prédikációjában is mondta, tudják, ha az édesanyámon keresztül kérnek valamit, arra nehezen tudok nemet mondani.
Valahogy így vagyunk mi is Szűz Máriával. Emberi fejjel gondolkodva azt mondhatjuk, ki tudná jobban, mikor és hogyan kell valamit tálalni, megfelelőképpen megfogalmazni életünk Uralkodója felé, ha nem az ő édesanyja. Ezért is kérjük közbenjárását.
Számtalanszor eszembe jut a „sárga könyv” éneke: Mária, hozzád száll imánk… Az egyik sora csak ennyi: Mária, Mária, Mária! Előfordulhat, hogy olyan helyzetbe, lelkiállapotba kerülünk, nem tudunk magunkból ennél többet kipréselni. Higgyük el, ez is célba ér, tudja, mit kell átadni.
Sokunk a liturgikus énekekhez kötődik jobban és mindent elmond számunka a paraklisz szép imádsága: „Mindazokért imádkozol, ó, jóságos Szűz Mária, kik hittel menekülnek erős védelmed alá, mert Isten előtt hatalmasabb közbenjárónk nincsen.” Van, aki az akathisztosz himnusz imádságából merít erőt, míg zengi: „Üdvözlégy, ki által győzelmet aratunk; üdvözlégy, ki által lehullik az ellenség.”
A Miskolci Egyházmegye több templomának búcsúünnepe a legszentebb Istenszülő oltalma. Ennél is több helyen hangzanak el a Máriát dicsérő és őt kérlelő imádságok, nem csak ezen ünnepen, de a hónap minden egyes napján. Sokan együtt, közösségben imádkoznak, van, aki csak egyedül, otthon.
Imádkozzunk azokért is, akik csak annyit tudnak mondani: Mária, Mária, Mária!
Szemerszki Mihály