Augusztus 3-6-ig a szokásos nyári Jézus-ima lelkigyakorlatra gyűltek össze a zarándokok határon innen és túl a festői szépségű kegyhelyen, Sajópálfalán. A néhány napos lelki megújulásról Kaskötő Jánosné hitoktató írt beszámolót
A lelkigyakorlatot a tavalyihoz hasonlóan Kiss Attila sajópálfalai parókus atya és Szabó Antal nyíregyházi kórházlelkész vezették.
Volt, aki szinte hazatért, hiszen gyakran jár erre a kegyhelyre, de volt, aki első alkalommal élvezhette a vendéglátók mindenre kiterjedő, gondos vendégszeretetét. A zarándokház mellett az újonnan kialakított Lelkigyakorlatos Ház adott otthont az elcsendesedni vágyóknak. Az imaalkalmak a napi szertartások rendjéhez igazodtak: lehetőségünk volt utrenyén (reggeli istentiszteleten), valamint vecsernyén (alkonyati zsolozsmán) részt venni a Kenethozókról elnevezett Női Monostorban, ahol a nővérek nagy szeretettel fogadtak bennünket, s ezt a szeretetteljességet a helyi lakosokkal kapcsolatban is megtapasztalhattuk.
A szertartások többsége a kegytemplomban volt. A két atya a tőlük megszokott mély lelkülettel és különlegesen szép énekhangjukkal tették még emelkedettebbé az együtt töltött alkalmakat. Az elmélkedést segítő kontemplatív séta is segítette az elcsendesülést az itt megtalálható imaösvényen, mely egy kis kápolnához vezet, valamint bibliai meditációkban is részünk volt.
A tanítások felváltva hangzottak el, egyszer Attila atya beszélt, utána Antal atya, s míg a saját beszédeik lineárisan kapcsolódtak egymáshoz, mégis gyönyörű összhangot alkottak a másik atyáéval, teljes egésszé formálva a hallottakat, hogy egységes útravalót kaphassunk, melyből még sokáig táplálkozhatunk.
Az imádság az Úr ajándéka, mi pedig engedelmességgel fogadjuk be. Az embernek meg kell szabadulnia a szenvedélyeitől, mert ha ezt nem teszi meg, nem csak hogy megreked az imádságban, hanem vissza is esik. Fontos, hogy az ember fölismerje az értékes gondolatokat az Istennel való kapcsolatában, és képes legyen megszűrni az őt „megnyomorító” gondolatokat. Velünk született vágy a benső ima. Nem külső gyakorlat, amit magunkra erőltetnénk, ezt nem lehet megtanulni, hiszen mindenkiben jelen van.
Az ima személyes találkozás. Személytől-személyig történik. Az emberi személy és az isteni Személy találkozása. A Személyes Istennek valóságos módon megnyitjuk az életünket. Ennek előfeltétele a benső szabadság. Nem tudunk igazán megnyílni, ha amit hordozunk magunkban, gúzsba köti az imádságot. Nem választhatjuk le ezt önmagunkról sebészi módon, hanem mindazt, ami fáj, ami zavar, ami elvon Istentől, azt a sok mindent adjuk oda Neki. Minden, ami életem teljes valóságát megjeleníti, az mind-mind az Istené. Gyermeki lelkülettel tudom rábízni magam az Istenre. Ez nem infantilizmus, vagy öntudatlanság, hanem az a bizalom, hogy minden gondom a „szüleimé”, tudom, hogy ők azok, akik feltétel nélkül szeretnek. Ez jelenik meg az istenkapcsolatunkban is. Ez az előfeltétel.
Nagyon fontos a bűnbánat fölindítása az imában. Sokszor ki akarjuk erőszakolni Isten válaszát. Ne tegyük, nehogy Isten helyét képzeletünk bálványképei uralják! A szívünkből jövő alázat forrása maga a Szentlélek. Ebből az alázatosságból születik meg a szívbe a béke, a nyugalom, a ráhagyatkozás, valamint a kitartás a nehézségben. Őrizzük meg a töredelmet! Enélkül bármennyi buzgóság is van bennünk, nincs élő kapcsolat az Istennel. Elbizakodottság nélkül közelítsünk az imához! Az alázatos ember nem csügged, nem keseredik el, nem adja föl, a remény képessé teszi arra, hogy megtegye azt a lépést, ami rajta múlik, ha rábízza magát Istenre, így engedelmességgel haladhat tovább. Festett ólomüvegablakká kell válnunk, amin átsugárzik a jó Isten csodálatos kegyelme.
A lelkigyakorlatot lezáró liturgia az Úrszínváltozás ünnepének Szent Liturgiája volt, melyen Figeczki Gábor Sajópálfaláról származó papnövendék, az egyházközség tagja osztotta meg velünk a szentbeszédben gondolatait. Az Úrszínváltozás kapcsán a tisztánlátás fontosságára hívta fel a figyelmet, melyet erősítenünk kell magunkban egy „jó szemüveg” megválasztásával, hiszen „rossz szemüveggel” rossz dolgokra összpontosítunk. Összpontosításunk centruma legyen mindig Jézus Krisztus, Rá fókuszáljuk, így helyesen tudjuk szeretni Őt is, és embertársainkat is úgy, ahogy Ő szeret minket!
Szeretettel várjuk mindazokat ezekre a lelkigyakorlatokra, akik gyakorolják a Jézus-imát, és egy csöndes, szertartásokban bővelkedő helyen, Isten jelenlétét tudatosítva, szeretnének együtt imádkozni egy közösséggel, valamint az imaélet terén járatos, ismeretekben felkészült, élettapasztalatban gazdag, az alázat erényét gyakorló, bölcs atyákkal.
Szöveg: Kaskötő Jánosné, fotók: Darnay Lívia