Március 6-án háromnapos lelkigyakorlaton vettek rész a Miskolci Egyházmegye fiataljai.
2020. március 6-án háromnapos lelkigyakorlaton vettek rész a Miskolci Egyházmegye fiataljai. A lelkigyakorlatról Trestyánszki Rita írt beszámolót.
A harmincegy fős kis csapatunk péntek délután indult útnak Tihany felé, és bár a hosszú buszút után kissé fáradtan, de szívünkben izgatottan foglaltuk el a szállásukat a tihanyi apátság tövében lévő Szent Kristóf vendégházban. Az apátságban Mihályi Jeromos perjel atya várt minket, aki kicsit mesélt magáról, a bencés lelkületről és az előttünk lévő napok programjairól is. Ezután következett a már hagyományosnak mondható játékos ismerkedés, amely ezúttal is nagyon vidámra sikeredett.
Lehet, hogy a hely varázsa is tette, de itt, az első napon már látni lehetett, hogy a lelkigyakorlat bővelkedni fog csodákban. Az első este, még mielőtt álomra hajtottuk volna fejünket, Jeromos atya levitt minket az apátság altemplomába. De nem akármilyen módon: teljes sötétségben, csak az ő kezében világított egy apró mécses. Így magunkra utalva, esetleg a másikba kapaszkodva tudtunk csak lejutni. Felemelő pillanat volt, ahogy a nagy sötétségben, egy mécses fényénél Szent Simeon énekét énekeltük az ezer éves oszlopok között.
Másnap reggeli zsolozsma után kezdődött az első elmélkedésünk, melyet Mogyorósi Ányos atya vezetett. Bevezető gondolatai után mélyebb tartalmú vizekre eveztünk, melynek központi témája a csend volt.
A csendnek óriási ereje van, mégis sokan félnek tőle. Pedig ha jól tudjuk használni, meghallhatjuk Isten hívó szavát és ha kiüresítjük magunkat, helyet készítünk neki a szívünkben, lelkünkben, sokkal jobban be tudjuk fogadni Őt. Arra is érdemes figyelnünk, ahogy az atya fogalmazott, hogy Isten ne csak egy nap legyen a naptárunkban, hanem Ő maga legyen a naptár. De, hogy ezeket a gondolatokat meg is tudjuk valósítani, talán a legnehezebb feladatot kell megoldanunk: találkoznunk kell önmagunkkal. Ehhez ad nagy segítséget a csend. Ezeket a témákat boncoltuk ki a kiscsoportos beszélgetések alkalmával is.
Az ebéd után volt lehetőség kicsit sétálni, gyönyörködni a tájban, megismerni a helyet, majd utána újabb gondolatokat hallhattunk Ányos atyától. A délután programja egy túra volt a közeli tanösvényen, ahol megtekintettük a barátlakásokat, a szerzetesek régi lakhelyét. Itt a túravezetésben Czakó András atya volt a segítségünkre. Este vecsernyét végeztünk a templomban, mely alatt és után is, szent gyónásra is volt lehetőség. Késő este pedig összegeztük a lelkigyakorlaton szerzett tapasztalatainkat és azokat a gondolatokat, amelyeket szívünkbe fogadtunk, és amelyeket magunkkal viszünk otthonainkba. Az utolsó napon is megtapasztalhattuk a csodát: a római katolikus szentmise kiegészült görögkatolikus részekkel, így még felemelőbb pillanatoknak lehettünk a részesei. A szentmisét Korzenszky Richárd kiérdemesült perjel atya vezette.
Hálával telve mondunk köszönetet ezért a lélekemelő lelkigyakorlatért, és mi sem mutatja jobban, hogy a Jóisten hogyan vezet bennünket a csendben: ottlétünk alatt még a visszhang is "elcsendesült".
"Jóleső érzés volt kiszakadni a rohanó egyetemi hétköznapokból, a nagyböjt elején megállni egy kicsit és belebámulni a Balaton végtelen, jégkék vizébe.
Ilyenkor egészen más, egy sokkal békésebb arcát mutatja a táj, mint nyáron. Már maga a gyönyörű látvány és a lehetőség az elcsendesedésre segített, hogy közelebb kerüljek a Jó Istenhez és vele együtt kicsit átértékeljem a bennem lévő gondolatok hadát. Az elmélkedésekből és ebből a másfél napból leginkább a csendben levés, a reflektálás fontosságát viszem magammal és azt, hogy időt kell hagynom a gondolatok megérésére, nem kell azonnal reagálnom mindenre.
Ezek a gondolatok, benyomások, a szabad időbeosztás, a jó hangulatú társaság, mind hozzájárultak a böjti készületemhez és egyfajta lelki útravalóként szolgálnak továbbra is a hátralévő időszakra." (Sándor Virág)
TOVÁBBI KÉPEK (Mozga Marianna)