"A „pünkösd utáni” hetek a Szentlélek vezetésére hagyatkozást, az új kezdetet jelentik" - Atanáz püspök gondolatait adjuk közre.
Sokaktól hallottunk olyan véleményt az elmúlt hónapok folyamán, hogy a világjárvány után már nem lesz olyan az élet, mint azelőtt. Minden eddiginél fontosabb az a tapasztalat, amit az első Pünkösd után élt át az Egyház, hisz akkor valóban minden megváltozott! Kétségtelen, hogy a pandémia tartalmazott olyan elemeket, amelyek miatt szenvedtünk, de hogy ez elegendő lenne az új életre támadáshoz és szentlelkes újjáébredéshez, aligha valószínű. Ahhoz a Lélekkel való, lelkes együttműködés szükséges, amely nem zárja ki, hogy okuljunk a szerzett tapasztalatokból és tanuljunk a hibáinkból is.
Közös tapasztalatunk, hogy a megnyíló templomokban az idősebbek jelennek meg, a fiatalok és a gyerekek, a kevésbé veszélyeztetett korosztály még mindig távol marad. Leszoktak a templomról, két hónap elég volt ahhoz, hogy kimaradjanak közösségünkből? Nyári szünetet tartanak a lelki életben? Lehet, hogy ez így marad? Ha így is van némely esetben, elegendő-e beletörődni a szomorú ténybe, eddigi munkánk kárba vesztét siratva?
Nemigen lenne pünkösdi ez a magatartás. Bár kicsi az esélye, hogy – Péter apostolhoz hasonlóan – egyetlen beszédünkre háromezren megtérjenek, mégis a Lélek erejét kérve bátran kell indulnunk azokhoz, akik távol maradnak. Ne felejtsük, hogy az első Pünkösd zarándokai sem Péter beszédét hallgatni mentek föl Jeruzsálembe, a Lélek azonban hozzájuk küldte az apostolt. Bennünket is küld. Legyünk bátrak azokat is megszólítani, akik nem is gondolják, hogy tudunk nekik valamit értékeset mondani!
Bizánci egyházunkban az egyházi év legnagyobb részét a „pünkösd utáni” hetek jelentik. Mondhatnánk: ez a normalitás. Mégsem visszalépést jelent ez a régi megszokott kerékvágásba, hiszen – amint ezt a földkerekség majd’ minden országában elmondták – az élet már talán sohasem fog ugyanúgy folyni, mint a pandémia előtt. Ugyanabba a folyóba nem lehet kétszer belépni. Nekünk a „pünkösd utáni” hetek a Szentlélek vezetésére hagyatkozást, az új kezdetet jelentik. Akkor is, ha Szent Pálhoz hasonlóan csak tucatnyi hívőt találunk egy folyó- vagy patakparton, s akkor is, ha jelentős intézmények vagy otthonok életét kell újraindítanunk. Mindenszentek vasárnapján azt kívánom, hogy a Szentháromság egy Isten, különösen is a Szentlélek lakjon bennünk és otthonainkban, intézményeinkben, hogy hivatásunkat mindig a meghívó Istenhez híven teljesíthessük!