Orosz Atanáz püspök a vízkereszt jelentőségéről és a pandémia okozta nehézségekről beszélgetett Békés Bence újságíróval.
A keleti keresztények többsége ma ünnepli a vízkeresztet. A járvány időszaka komoly próbatétel az egyházaknak és híveknek.
Mit ünneplünk pontosan vízkereszt vagy epifánia napján? Több fontos esemény kapcsolódik itt össze.
– Nekünk, görögkatolikusoknak a vízkereszt Isten megjelenését és Krisztus megkeresztelkedését jelenti. A Teofánia görög név, Isten látható alakban való megjelenését jelenti, és eredetileg a karácsonyt is magában foglalta. A nyugati hagyományban a karácsony utáni események ezen ünnepkörbe halmozódtak: ekkor ünneplik a keleti bölcsek látogatását Betlehemben, Jézus megkeresztelkedését és első csodatevését a galileai Kánában, az úgynevezett kánai menyegzőt. A keleti egyház a negyedik-ötödik századtól a Nílus kiáradásának pogány ünnepét szorította ki a vízkereszttel, amit az Ige test szerinti születése és nyilvános megjelenése emlékére a Jordán és a Nílus mellett tartottak meg leginkább. A keletieknél tehát a vízkeresztbe beletartozik a megtestesülés ünnepe és a nyilvános megmutatkozás.
A keleti egyházak miért januárban ünneplik a karácsonyt?
– Az ónaptár, vagyis a Julianus-naptár szerint a 13 napos „csúszással” az ortodoxok január hetedikén ünneplik, január hatodikán van náluk szenteste, és két hét múlva fogják teofánia ünnepét megtartani. Úgy tűnik tehát, hogy a nyugati keresztényeknél a karácsony lezárult, a keletieknél pedig most kezdődik, de ez csak a naptáreltolódás miatt van így. A római és a görögkatolikusok viszont együtt ünnepelnek, hiszen a görögkatolikusok itt már több mint száz éve áttértek a gregorián naptár használatára, csakhogy mi a keleti bölcsek látogatásáról már karácsonykor megemlékeztünk.
– Honnan a vízkereszt elnevezés?
– A kereszt vízbe merítésére utal, és nálunk azért van nagyobb jelentősége, mert mi ilyenkor a kereszt vízbe mártásával élő vizeket, például folyóvizet is megszentelünk. A latin rítusban tudomásom szerint mise közben van vízszentelés, mi viszont csak a liturgia végén vonulunk ki a folyóhoz vagy patakhoz. Vannak keleti egyházak, ahol vírusmentes időben még a tengerbe is beugranak a keresztelés után. Idén a legtöbb országban ez tilos, de például a görögországi szinódus kijelentette: miután nagyon fegyelmezetten tartották a karácsonyi korlátozásokat, vízkeresztkor már szeretnék nyitva tartani a templomokat. Nem akarnak minden hívőt kizárni onnan, bár a kormány ezt kérte tőlük.
– Vízkereszt idején zárjuk le a karácsonyi időszakot és térjünk vissza a hétköznapokhoz. Mit és hogyan tartanak meg a szokásokból járvány idején?
– Jellemzően ilyenkor szenteljük meg a házunkat és imádkozunk azokért, akik visznek haza a szenteltvízből. Idén természetesen nem tudunk bemenni a házakba, legfeljebb csak meghívásra, védőmaszkban, s éppen csak a küszöbig, és az ilyenkor szokásos közös étkezések is elmaradnak. A koronavírus-járvány miatt a románok például előre palackozzák a templomokban a szenteltvizet, s otthon abból vesznek a hívek. Mi nagy dézsában vagy medencében szenteljük meg, de nem mártjuk bele a kezünket és várunk legalább 48 órát (ennél tovább nem tartja meg a víz az esetleg bármi módon belekerülő vírust), azt követően külön edényekben vihetik haza az emberek a megszentelt vizet.
– Mekkora kihívás most az egyházaknak tartani az ünnepeket? Személy szerint hogyan élte át a járványhelyzetet?
– Lelkileg nagyon komoly próbatétel a mostani időszak. Én még október végén elkaptam a koronavírust, és az első pillanattól karanténban voltam. Bár nem voltak súlyos tüneteim, igazi próbatétel volt a kéthetes karantén, amikor senkivel sem találkozhattam. Az első kritikus pont nálunk egyébként az áldoztatás volt, mert korábban mi egy kanállal áldoztattuk a híveket, ezt azonban meg kellett változtatni már márciusban, és azóta sok szokásunktól tartózkodnunk kell, például az ikonok vagy a kereszt megcsókolásától. Ez vízkeresztkor is aktuális lenne, mert ilyenkor normál esetben azt háromszor vízbe mártjuk és csókkal illetjük.
– Hogyan veszik a hívek az akadályokat?
– Az emberek kezdenek belefáradni a védőmaszk viselésébe. A folyamatos távolságtartás is emberpróbáló, és a fegyelmezettség ellenére látszanak a fáradtság jelei. Sokan el is szoktak a templomtól, az online közvetítésekkel pedig sok embert már nem érünk el. Bízunk benne és imádkozunk azért, hogy 2021-ben, részben a vakcina segítségével, visszatérhetünk a korábbi életünkhöz és szokásainkhoz. Egy biztos: minden reggel és este imádkozunk a járvány megszűnéséért, a gyógyítókért, ápolókért és a betegek gyógyulásáért.
Forrás: Magyar Nemzet