Virágvasárnapi biztatás

A miskolci székesegyházban virágvasárnap a Szent Liturgián Atanáz püspök mondott homíliát, amelyet az alábbiakban adunk közre.

barka

Kedves Testvérek!

Különös ez a mai ünneplésünk. Virágvasárnap az időjárás már szinte a húsvét szépségét előlegezi meg, ugyanakkor az üres templom egészen szokatlan érzéseket kelt. A világjárvány okozta vészhelyzetben már-már a nagypéntek közelségét érezzük. Ebben a sajátos helyzetünkben Isten Szava, az evangélium és az apostoli szakasz világosítja meg értelmünket.

Szent János evangéliumának közepén azt hallhattuk, hogy Jézus talált egy szamárcsikót, felült rá, amint az Írás mondja: „Ne félj, Sion leánya! Íme, királyod jön, szamárcsikón ülve.” Szent Máté pedig így fogalmazta meg ugyanezt a reggeli zsolozsmánk evangéliumában: „Mondjátok meg Sion leányának: »Nézd, királyod jön hozzád, szerényen, szamárháton, a teherhordó állat csikaján«.”  Zakariás próféta jövendölése teljesült be e napon, aki a Messiás király érkezését egy szelíd és mégis hátasállaton érkező ember bemutatkozásaként jövendölte meg. Jézus pedig magáévá tette a szelíd Emberfia próféciáját. Már nyilvános működése kezdetétől fogva úgy mutatkozott be, hogy beteljesedjék rajta az Úr szava, amit Izajás próféta által mondott: „Íme, az én szolgám, akit kiválasztottam, szeretett fiam, akiben lelkemnek kedve telik. Ráadom a Lelkemet, és ő ítéletet hirdet a nemzeteknek. Nem vitatkozik és nem kiáltozik, a tereken senki sem hallja a hangját.” (Mt 15,6-7)

Csöndes, szelíd emberként járta végig a Szentföldet és így érkezett a fővárosba, ahol nem ő gyűjtött egybe tömeget, hanem éppen a tanítványok, és az ő királyi méltóságára rádöbbenő fiatalok gyűltek össze maguktól hozsannázni.

A 117. zsoltár annak idején, egyfajta segélykiáltásként tartalmazta ezt a ’hozsanna’ szót. „Nosza, segíts!”, - körülbelül ezt jelenthette a zsoltárnak az eredeti szava, amelyet mi már görög zsoltároskönyvünkben így örököltünk: „Ó Uram, segíts meg! Áldott ki az Úr nevében jő! Áldunk titeket, az Úr nevében.” Ez lett a virágvasárnap ünnepi szózata, amely Szent Liturgiánkban is visszhangzik; „Ó Uram, ments meg!” Ezt kéri az egész emberiség, nem csak kétezer éve, hanem most is, szinte egy szájjal, egy hangon kérjük Jézust, a világ Királyát, hogy segítsen meg bennünket.

Még egy évvel ezelőtt szinte mindenki egyetértett abban, hogy ezt a világot a hatalmasok uralják, hogy ez a globális falu, amelyben már nem voltak határok, teljesen a világ hatalmasainak szándéka szerint egységesül. A milliárdos spekulánsok vezetésével az erőviszonyok kialakultak. És most a napokban nem csak a világgazdaság összeomlását, hanem sokak pánikhangulatát is látva rádöbbenünk, hogy ez a világrend nem örök érvényű volt. Ez az emberek által alkotott, globalizált világrend a bábeli toronyhoz hasonlóan ingatag, és hogyha csak emberek dicsőségére lett megépítve, akkor nem sokáig marad így.

Édesanyám jegyezte meg, hogy elgondolkodott rajta: hogyan lehetséges az, hogy egy kis láthatatlan vírus végül is az egész világot így megrengeti.

Utánanéztem Dániel próféta könyvének második fejezetében: a próféta a világ birodalmairól úgy beszél, ahogy ezt Nabukodonozor király álmában látta: egy arany fejű, ezüst mellű, érc szobor alakjában, amelynek csak a lába készült kevésbé nemes anyagból. Viszont mindezt megrengeti egy odafentről legördülő kő.

Dániel próféta volt az, aki megfejtette a látomást, miután Babilon összes jövendőmondója csődöt mondott. Dániel döbbentette rá a Közel-Kelet akkori urát, Nebukadnezárt, akit görögösen Nabukodonozornak hívunk, hogy az ő uralma ez. Ez a látomás azt jelezte, hogy a hegyről emberi kéz közreműködése nélkül legördül egy kő, és ez a kő romba dönti ezt a nemesfémből és ércből készült nagy szobrot, a világuralmat, a világ erőviszonyait jelző bálványt. Porrá rombolta a hatalmas szobrot az a kis kő, amelyet Nabukodonozor király látott álmában, és Dániel rádöbbentette őt, hogy ez a világ sorsát jelképezi, ahol egymást érték az arany-, ezüst-, bronz- és ércbirodalmak, de a Mennyek Ura az égből egy új birodalmat teremt, mely emberi kéz közreműködése nélkül, felülről jelenik meg, és szétrombolja, porrá zúzza az előzőket.

virágvasárnapi ikon

Így fogadjuk mi a Jeruzsálembe erőszak nélkül, szamárháton, szelíden bevonuló Királyt. Tudjuk, hogy ő a világ Ura. Aki tud a mi nyomorúságunkról, nemcsak ennek a templomnak az ürességéről, hanem annak a hárommilliárd embernek a karantén helyzetéről, akiket a haláltól való félelem kényszerít most egyfajta visszavonultságba. Őhozzá fohászkodunk ezen a Szent Liturgián, hogy óvjon meg bennünket nemcsak a haláltól, hanem a sokakat szolgaságba, sőt esetleg depresszióba sodró halálfélelemtől is. Hogy adjon nekünk nyugalmat azzal a szelídségével, amellyel ott a jeruzsálemieket is megkínálta.

A 36. zsoltár szavait eleveníti föl számunkra az ő hozzáállása: „Ne bosszankodj a gonosztevőkre, ne irigykedj a törvényszegőkre! Bízzál az Úrban, és cselekedjél jót, így lakjál a földön! Még egy kis idő, és nem lesz a bűnös, keresed helyét, és nyomát sem találod. A szelídek pedig örökölni fogják a földet.”

A szelíd Messiás Király az igazi erőviszonyokra hívja föl a figyelmünket, és az apostol üzenetén keresztül azt kéri, hogy mi is szelídek legyünk, tudjunk beletörődni akár korlátozó hatósági rendelkezésekbe is, elfogadni a felsőbbség utasításait, ilyenkor, amikor ez nem hitünket korlátozza, hanem életünket megóvni hivatott. Törődjünk bele, hogy ez így van rendjén, és törődjünk azzal a gondviselő világrenddel, amelyet a mi Urunk Jézus Krisztus, a világ királya vezet.

Itt székesegyházunkban Őt ábrázolja a fő ikon, amelyen meghív magához mindenkit: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, kik fáradoztok és terhelve vagytok, és felüdítelek titeket. Tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos, és nyugalmat találtok lelketeknek.”

Virágvasárnapon, amikor ősi egyházi szokás szerint a keresztségi fogadalmat tették le és újították meg a krisztushívők, fogadjuk meg, hogy ezt a meghívást magunkévá tesszük, hogy újra csak ellene mondunk minden gonosznak és csábításnak és különösen is minden erőszaknak, és a szelíd és alázatos Jézus iskolájába fogunk járni! Mi sem fogunk vitatkozni és kiáltozni a tereken, hanem Üdvözítő Jézusunk parancsát követjük, aki így rendelkezett: „Te pedig, amikor imádkozol, menj be a szobádba, zárd be az ajtót, és imádkozzál Atyádhoz, aki a rejtekben is jelen van!”

„Tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos!” – mondja az Üdvözítő. Távoktatás ez is, de tudjuk, hogy Ő eljön a szívünkbe, és erőt is ad, hogy az Ő példáját megfogadjuk, és megvalósítsuk.

Szent Pál szavaival így üzent mai olvasmányunkban: „Örüljetek az Úrban mindnyájan, ismét mondom; örüljetek. Jóságos szelídségeteket ismerje meg minden ember. Az Úr közel van.”

Ezt a közelséget érezzük meg itt a székesegyházban, ahol liturgiánk virágvasárnapi szavait ismételjük többször is: „Áldott, ki az Úr nevében jő, hozsanna a magasságban.” De a zsoltár eredeti szövege így hangzik: „Áldott, aki az Úr nevében jő, áldunk titeket az Úr házából. Isten az Úr, és megjelent nekünk”. Tehát ahogy már idéztem, így folytatódik: „Megáldunk titeket az Úr házából.”

Egy zarándokzsoltár volt ez, amelynek zárósorát a papok mondják, akiknek lehetőségük van a zarándokok távollétében is a templomban imádkozni: megáldunk benneteket az Úr nevében. Higgyétek el Jeruzsálembe bevonult Megváltónknak: „Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld!”

És ez vonatkozik ma azokra is, akik a csak a technika eszközeivel tudnak idefigyelni, megáldjuk őket is az Úr házából: megáldunk benneteket az Úr nevében, az Atyának és Fiúnak és a Szentlélek nevében. Amen.

Címkék