Virágvasárnap

Virágvasárnapon Urunk Jézus Krisztusnak Jeruzsálembe való fényes és dicsőséges bevonulását ünnepeljük

ikon

Lázárnak halottaiból való föltámasztása után azok közül, akik őt látták, sokan hittek Krisztusban. Így megerősödött a zsidók zsinagógájának ítélete is, hogy Krisztust is és Lázárt is halálra kell juttatni. Jézus ekkor elvonul előlük, s így teret ad a gonoszságnak. A zsidók pedig arra törekedtek, hogy húsvét ünnepére öljék meg őt. Miután pedig már többször is alkalom nyílt volna a menekülésre, Jézus hat nappal húsvét előtt Betániába jött, ahol Lázár meghalt. Ott az étkezésen vele együtt evett Lázár is.

Testvére, Mária pedig drága kenetet öntött Krisztus lábára. Másnap aztán elküldte tanítványait, hogy hozzák el neki a szamarat és a vemhét, így aztán akinek királyi trónja az ég, az szamárháton vonult be Jeruzsálembe. A zsidó gyerekek leterítették elé ruháikat, és pálmaágakat szórtak eléje. Mások pedig ezeket kezükben lengetve kiáltoztak: „Hozsanna, Dávid fia! Áldott, aki az Úr nevében jő, Izrael királya!” Ez azért történt így, mert nyelvüket a legszentebb Lélek indította Krisztus dicséretére és magasztalására. Az ágak lengetésével az ő halál fölötti győzelmét nyilvánították ki.

Akkoriban ugyanis még szokásban volt az, hogy a harcokból vagy háborúkból győztesen hazatérőket ilyen ágakat lengetve diadalmenetben hordozták körül. A szamár a jövendölés értelmében bennünket jelképezett, akik a pogány nemzetekből származtunk. Mert amikor Krisztus felült rá, akkor győztesnek és a föld diadalmas királyának nevezték. Erről az ünnepről mondta hajdan Zakariás próféta: „Örvendj nagyon, Sion leánya, mert bevonul hozzád királyod szelíden, és szamárháton ül, fiatal szamárvemhén.” Dávid maga is így szólt a gyermekekről: „Kisdedek és csecsemők szájával hirdetem dicséretedet.” Miután pedig Krisztus bevonult a városba, az evangélium szerint felbolydult egész Jeruzsálem, és a főpapok felizgatták a tömeget, mert már meg akarták őt öletni. Ő azonban még rejtekben maradt, és amikor megjelent, példabeszédekben szólt hozzájuk.

Krisztus Istenünk, a te kimondhatatlan jóindulatoddal tégy bennünket értelmetlen szenvedélyeink legyőzőivé, és méltass minket arra, hogy megláthassuk a halál fölött aratott ragyogó győzelmedet, aztán pedig fényes és életadó feltámadásodat, és könyörülj rajtunk. Amen. (Szinaxárion)

NAPI EVANGÉLIUM

Fil 4,4-9

Atyámfiai! Örüljetek az Úrban mindig. Újra mondom: Örüljetek! Ismerje meg mindenki a szelídségeteket. Az Úr közel van. Ne legyetek semmiben sem aggodalmaskodók, hanem minden helyzetben hálaadással kísért imádságban és könyörgésben terjesszétek a kéréseiteket Isten elé. És Isten békéje, amely meghalad minden értelmet, megőrzi szíveteket és elméteket Krisztus Jézusban. Egyébként, testvérek, arra irányuljanak gondolataitok, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami dicséretes, erényes és magasztos. Amit tanultatok és elfogadtatok, hallottatok és láttatok tőlem: ezt tegyétek; és veletek lesz a békesség Istene.

Jn 12,1-18

Hat nappal húsvét előtt Jézus Betániába ment, ahol Lázár lakott, akit feltámasztott a halálból. Ott vacsorát rendeztek neki. Márta felszolgált és Lázár is a vendégek közt volt. Mária vett egy font valódi nárduszból készült, drága olajat, megkente vele Jézus lábát és megtörölte a hajával, a ház betelt az olaj illatával. Az egyik tanítvány, az áruló Júdás, aki elárulta, méltatlankodott miatta: „Miért nem adták el inkább az olajat 300 dénárért, s miért nem osztották szét a szegények közt?” De nem azért beszélt így, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem mert tolvaj volt: ő kezelte a pénzt és eltulajdonította, amit rábíztak. Jézus így szólt: „Hagyd békén! Hadd tegye, hiszen temetésem napjára teszi. Szegények mindig vannak veletek, de én nem leszek mindig veletek.” Amikor megtudták, hogy ott tartózkodik, a zsidók közül sokan elmentek, nemcsak Jézus kedvéért, hanem hogy Lázárt is lássák, akit feltámasztott a halálból. Erre a főpapok elhatározták, hogy Lázárt is megölik, mert miatta sok zsidó elment oda, és hitt Jézusban. Másnap az ünnepre felzarándokolt tömérdek nép hírét vette, hogy Jézus Jeruzsálembe érkezik. Pálmaágakat szedtek, kivonultak eléje, és így köszöntötték: „Hozsanna! Áldott, aki az Úr nevében jön, Izrael királya!” Jézus talált ott egy szamárcsikót s felült rá, ahogy az Írás mondja: „Ne félj, Sion leánya! Nézd, királyod jön, nőstényszamár csikóján.” Tanítványai először nem értették, de amikor Jézus megdicsőült, ráeszméltek, hogy ami történt vele, azt megírták róla. S a nép, amely ott volt, amikor Lázárt előhívta a sírból és feltámasztotta a halálból, tanúságot tett mellette. Azért is vonult ki eléje a tömérdek nép, mert hallották, hogy ezt a csodát művelte.