Virágvasárnap Jézus Jeruzsálembe való bevonulásáról emlékezünk meg.
Jézus ünnepélyes bevonulása Jeruzsálembe a Keleti Egyház egyik legrégibb ünnepe. Megtartásáról tanúskodó bizonyítékot már a III. századból találunk. Methodiosz patarai püspök (+300 k.) Virágvasárnapra mondott beszéde abból az időből való. Jeruzsálemben kezdték először megtartani, s rövid időn belül az egész Keleti Egy- ház ünnepnapja lett.
Aquitaniai Silvia Útinaplójában, szentföldi zarándoklatát leírva szép beszámolót ad arról, hogyan tartották meg ezt az ünnepet Jeruzsálemben a IV. században. A jeruzsálemi keresztények igyekeztek minden évben újra átélni Jézus jeruzsálemi bevonulását, mégpedig úgy, ahogyan eredetileg történt. Virágvasárnap a Szentsír-templomban tartott reggeli szertartás után a hívek délután egy órakor összegyűltek az Olajfák hegyén a Mennybemenetel-templomnál. A püspök a diakónusokkal ugyancsak odament. Miközben az emberek összegyülekeztek, különböző himnuszokat és zsoltárokat énekeltek és felolvasták az evangéliumból a Jézus Krisztus Jeruzsálembe való bevonulásáról szóló részt. Mikor már összegyűltek a hatalmas körmenetbe, mindenki, fiatalok és idősek pálma-, vagy olajfaágakat tartva kezükben himnuszokat és zsoltárokat énekeltek, mindig ezt ismételve: „Áldott, aki az Úr nevében jön.” Az Útinapló szerzője megjegyzi, hogy az összes gyermek, még azok is, akik nem tudnak járni, olyan kicsinyek, akiket a szüleik a nyakukban tartanak, pálma-, vagy olajfaágakat tartanak a kezükben. A püspök és a kísérői a menet végén mentek. Ugyanúgy, mint Krisztus, a püspök egy szamáron ült. A menet a városon át a Szentsír- templomhoz ment, ahol az ünneplés a vecsernye szertartásával fejeződött be.
Messiásukat a zsidók erőben és dicsőségben akarták felismerni. Ennek megfelelően Jézus Krisztus Lázár halálból fel- támasztásával és Jeruzsálembe való ünnepélyes bevonulásával megadta nekik erejének és dicsőségének nyilvánvaló bizonyítékát. A nyilvánosság előtt meg- mutatta, hogy ő nem csak az élő és élettelen természet Ura, hanem az emberi szívek Uralkodója is. Ilyen diadalmas menetet Jeruzsálem régen nem látott.
Szent Máté evangélista megerősíti ezt:
„Amikor beért Jeruzsálembe, az egész város izgalomba jött. ’Ki ez?’ – kérdezgették. - ’Ez Jézus, a próféta, a galileai Názáretből’ – felelte a nép.” (Mt 21,10-
11) Krisztus ünneplése csak egy rövid ideig tartott, közel volt már ugyanis Júdás árulása, a megtagadás, a zsidó nép vezetőinek ítélete, a szenvedés, a kereszt- út. Ugyanazok az emberek, akik vasárnap
„Hozsanna”-t kiáltottak, néhány nap múlva a „Feszítsd meg!”-et kiabálják.
Virágvasárnap a földi dicsőség változékonyságát és a földi boldogság hiábavalóságát tanítja nekünk. Az öröm és a szomorúság itt a földön két elválaszthatatlan testvér. Ha tehát egy napon Krisztus dicsőségében szeretnénk részesülni a mennyben, előtte át kell élnünk Vele itt a földön a szenvedés hetét és a Golgotát. Csak azután léphetünk be, mint Ő, az örök dicsőségbe, örömbe és feltámadásba.
Papp András