Végső búcsú Legeza Györgytől

Augusztus 8-án Fülöp metropolita és Atanáz püspök atyák által vezetett szertartással helyezték örök nyugalomra Legeza György testét, aki július 7-én adta vissza halhatatlan lelkét Teremtőjének.

Legeza György

Legeza György 1958. július 19-én született Sátoraljaújhelyen. Édesapja dr. Legeza István (sz. 1921., Taktaharkány) görögkatolikus lelkész, édesanyja Szabó Ilona (sz. 1927, Kecskemét) római katolikus pedagógus. Általános iskolai tanulmányait Nyíradonyban végezte, majd a Kecskeméti Piarista gimnáziumban tanult és érettségizett 1976-ban. Felvételt nyert a Nyíregyházi Görög Katolikus Hittudományi Főiskolába. Tanulmányai megkezdése előtt behívták sorkatonai szolgálatra. Az akkori kommunista vezetés gyakorlata az volt, hogy a papnövendékek Lentiben, egy gyakorlatilag büntető jellegű sorkatonai szolgálaton vettek részt. E helyen a hivatásos katonatiszteknek leghitványabbjai szolgáltak. Egyikük az őrszobában pisztollyal meglőtte Legeza Györgyöt, a golyó áthatolt a gerincén. Életét több műtéttel sikerült megmenteni, de örökre megrokkant. Mivel tanulmányait a Hittudományi Főiskolán nem tudta folytatni, felvételizett az Eötvös Lóránt Tudományegyetemre, ahol a Bölcsésztudományi Karon pszichológusi diplomát szerzett 1984-ben. Az Országos Rehabilitációs Intézetben 1984-től 1986-ig, az Újszászi Elmegyógyintézetben 1986-tól 1988-ig pszichológusként dolgozott, szabadidejében kosárlabdázott, Szolnokon megszervezte és irányította a kerekesszékes kosárlabdacsapatot. 1989-től versenysportoló, a közép- (800 m és 1500 m) és hosszútávú (5000 m, 10000 m, félmaraton és maraton) kerekesszékes versenyzés többszörös országos bajnoka. Hétszer teljesítette a Bécs-Budapest Szupermaratont, 56-szor a maratont és 31-szer a félmaratont. Többször ép sportolókat megszégyenítő idővel úszta át a Balatont, részt vett az 1996-os Atlantai Paralimpiai Játékokon, ahol csak egy autóbaleset miatt nem tudott kiemelkedő eredményt elérni.

1998-2000-ig a tiszakürti Mozgásfogyatékosok Otthona és Rehabilitációs Intézet igazgatója, 2002-2015 között kézicikli (handbike) versenyző.

Sportkarrierjét 57 éves korában fejezte be romló veseműködése miatt. A következő évek szép ajándéka volt számára, hogy szellemében hanyatló édesanyját a személyes gondoskodás révén is elkísérhette haláláig.

Az Új Ember 1998. december 6-i számában Bókay László írta róla cikket. A cikk a Hajdúdorogi Főegyházmegye honlapján olvasható.

Címkék