Az eucharisztia vétele a közösség ünnepe is. Rakacaszenden nyolc gyermek részesült szentáldozásban ünnepélyes keretek között
Sztupák Orsolya beszámolóját adjuk közre:
"Gyönyörű helyen fekszik Rakacaszend, a dimbes-dombos Csereháton. Egyik kis gyöngyszeme a görögkatolikus Istenszülő Oltalma templom. Ezen a helyen kapta meg az eucharisztiát először nyolc iskolás nebuló. A gyerekek az edelényi és a rakacaszendi Szent Miklós Görögkatolikus Általános Iskola tanulói.
Nem, mint objektív szemlélő voltam jelen, hiszen az én gyermekem is az elsőáldozók között volt.
A kis templom valóban nagyon szép! Mindannyiszor belépve megbámulom a festményeket és az ikonok részletes kidolgozását, amelyekben folyton felfedezek valami újat és csodálni valót.
Belépve a kis helységbe szülők ültek egymástól megfelelő távolságot tartva és néhány helyi asszony, akik a liturgia énekhangjai voltak. Megszólalt a harang és a felnőttek elcsendesedtek. A gyerekek az atya kíséretében vonultak fel. Az ember érezte az áhítatot, az előrelépést a keresztény élet útján. Kondás András atya megteremtette azt a légkört - a gyermekek énekével, verseivel és a gitár kísérettel -, amelyben gyermek és felnőtt egyaránt otthon van. Amikor lényegtelen a származás és a társadalmi helyzet, mert itt, Jézus előtt, mindenki egyforma és egy a cél.
Szívmelengető volt látni, hogy a szülők milyen ízlésesen, igényesen és tisztán öltöztették fel gyermekeiket, éreztetve e nap súlyát.
András atya kiemelte és érthetővé tette a szentgyónás fontosságát. Az ember vétkezik, de megbánja és meggyónhatja bűneit, ettől a lélek megtisztul. Ezután magához veheti Jézus testét és vérét, a kenyér és bor színében. „Áldozatot mutat be”, ezzel megbánva bűneit, hogy az megbocsátassék. Fontos momentum ezért az elsőáldozás a gyerekek életében, a keresztényi nevelés egy lépcsőfoka. Már érezhetik bűneik súlyát és gyónáskor nemcsak felidézik, hanem szembe is nézhetnek vele és megbánhatják azt. Így lelkük megkönnyebbül.
A mai szabadelvű nevelésben nincs elég hatékony eszköz, hogy a kiskamaszokat segítsük abban, hogy energiáikat csak a jóra hasznosítsák. A keresztény nevelés megszólaltatja a gyerek lelkiismeretét, és ez által helyes döntést fog hozni a jövőben. A szülői nevelés mellett, fontos a külső közvetítés és a templom megfelelő színhelye lehet ezeknek az intelmeknek. A jól elhelyezett korlátok mankóként segítik a gyermeket az úton. Később, pedig eldöntheti, hogyan használja ezeket.
András atya a következő bibliai idézettel búcsúztatta a közösséget:
”Ízleljétek meg és lássátok, milyen édes az Úr,
boldog az az ember, aki őbenne bízik!”(Zsoltárok könyve 33.)