Március 25-én van egyházi évünk egyik legfontosabb ünnepe, a legszentebb Istenszülő örömhírvétele
Az ünnepről Nagy Tamás atya gondolatait olvashatják:
Március 25-én ünnepeljük a mi Urunk és Istenünk Jézus Krisztus születésének hírüladását, de szoktuk ezt az ünnepet Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepének is nevezni. Az első elnevezés hosszabb, az Egyházunkban használt ősi kifejezés – Örömhírvétel - azonban egészen rövid tömör. Örömhírvétel, mert az angyali üdvözletben a legörömtelibb hírt adja tudtul Gábriel arkangyal, s mert köszöntő szavai is így kezdődnek: „Üdvözlégy”, vagy másképpen „Örvendezz”. Mivel ez a köszöntés nem más, mint egy elfogadott üdvözlési forma, ezért fontos tudatosítani magunkban, hogy amikor találkozunk valakivel, akkor elsősorban nem a szomorú híreket, nem panaszkodást és egyéb negatív híreket kellene megosztanunk az esetleg rég nem látott ismerősünkkel, barátunkkal. A találkozás már önmagában örömteli, a találkozás már önmagában örvendezésre hív meg minket. Mégis a köszöntésen túl az angyal olyan örömhír üzenetét hozza, amely nem kizárólag Máriának, a názáreti leánynak szól, hanem rajta keresztül az embernek, az egész földnek, sőt az egész világnak:
„Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van!” (Lk 1,28)
Kezdetben olyan titokról van szó, amelyet Mária még jegyese előtt sem mer felfedni, de később nyilvánvaló lesz az egész emberiség számára, az egész világ számára is: „Nagy lesz ő, és a Magasságos Fiának hívják majd. Az Úristen neki adja majd atyjának, Dávidnak a trónját, és uralkodni fog Jákob házán örökké, és uralmának nem lesz vége.” (Lk 1, 32-33) Az Örömhír mindenkinek szól.
Az ünnep kiemelkedő fontosságát jelzi az a liturgikus előírás, mely a nagyböjtben is ünneplést ír elő, mivel az ünnep szinte mindig a nagyböjti időbe esik. Ősi előírásról van szó, melynek első emléke a Trulloszi Zsinat 52. kánonjában maradt ránk. Ez a kánon az előre megszentelt adományok liturgiájáról tartalmaz előírást: „Nagyböjt minden böjti napján — kivéve szombatot, vasárnapot és a Jóhírvétel szent napját — az Előremegszenteltek Liturgiája tartassék.” S valóban Egyházunkban azóta is, még ha Nagypéntekre esik az Örömhírvétel ünnepe, akkor sem maradhat el az ünneplés kiemelkedő fontosságú üzenete miatt.
Egyházunk ugyancsak ősi és sajátos imádsága az Akathisztosz himnusz, mely az ünnep utrenyéjében is feltűnik. Ebben a gyönyörű imádságban az Istenszülő Szűz Máriát köszöntő angyal szavait ismételjük meg és egészítjük ki, ezáltal is felelevenítve az üdvösségtörténet örömteli eseményeit:
Üdvözlégy, ki által öröm derül föl reánk!
Üdvözlégy, ki által megsemmisül az átok!
Üdvözlégy, ki által az elesett Ádám új életre szólíttatik!
Üdvözlégy, ki által Éva megszabadul könnyeitől!
…
Üdvözlégy, Istennek szeplőtelen jegyese!
Az öröm és örvendezés ünnepén, szinte folyamatosan ismételgetjük az angyal szavait: Üdvözlégy! Örvendezz!
De sajnos sokan látjuk azt is, hogy napjainkban a média híradásai a legtöbbször csak rossz híreket, rémhíreket közölnek, és szinte azt érezheti az ember, hogy semmi jó sem történik a világban. Ha az embernek nincs is semmi jó híre, az Isten üzenete egyszer, s mindenkorra szól hozzánk Gábriel arkangyal szavain keresztül: „Az Úr veled van!” Ez az üzenet visszhangzik ma is a világ minden országában, minden embernek: a járványban, betegségben, háborúban, vagy akár más nehézségek közepette élő testvéreinknek is: „Örvendezz! Az Úr veled van!” Legyen ez a mi jó hírünk is!