Orosz Atanáz püspök gondolatai karácsony ünnepére
Már-már tele van a hócipőnk távolságtartással, maszkviseléssel és oltakozással. Hiszen ezekkel védekezünk egy világjárvány idején, jó huszadik hónapja. Szeretnénk megkímélni a magunk és egymás életét, s örülünk, hogy egyáltalán élünk. Némi távolságot tartva a túlélésre rendezkedtünk be, és alig látjuk, hogy miképpen fér bele ebbe a karácsony rég nem látott melege, közösségteremtő légköre.
De hogyan tartotta a távolságot Istenünk, akinek test szerinti születését ünnepeljük e napon?
Mindannyian tudjuk, hogy az emberiség mennyire elidegenedett Teremtőjétől és egymástól a bűnbeesés óta: „az ember és a felesége elrejtőztek a kert fái közé az Úr Isten színe elől”. Amikor megszegte Isten parancsát, elbújt a paradicsomkertben, vagy egy gyilkosság után földönfutóvá, bujdosóvá lett. A házaspár, akiket Isten egy testnek szánt, nemcsak összebújni, hanem egymás ellen fordulni is megtanult. S a bajok láttán hajlamosak voltunk egymásra mutogatni. Idegen lett a pásztor a földműves testvér számára, anyós a meny számára, sőt olykor még a férj a feleség számára is …
Az ember, aki engesztelni próbálta Istenét, nemegyszer újra közelséget sürgetett, személyes jelenlét után sóvárgott, hogy végre nyíljék meg az ég és jöjjön el a teremtő és gondviselő Isten, aki egyedül képes orvosolni a sebeket.
Jeremiás próféta a fogság idején felsóhajtott: „Uram, miért vagy olyan a földön, mint egy jövevény”? (14,8) Mintha Isten is elidegenedett volna a bűnös emberiségtől.
A 33. zsoltárban olvassuk: „Az igazak kiáltottak, és az Úr meghallgatta, és minden szorongatásukból kiszabadította őket. Közel van az Úr a töredelmes szívűekhez, és az alázatos lelkűeket megmenti. (…) Az Úr megváltja szolgái lelkét, és mindazok, kik benne bíznak, nem vétkeznek.”
A megváltó Úr valóban közel jött hozzánk ezen a szent napon. Közel jött a megalázottakhoz, a pásztorokhoz, közel jött a szegényekhez, közel az őt keresőkhöz. „Az Ige testté lett és köztünk lakozott” – halljuk.
Átlépte a rideg távolságtartás határait, a bűn fertőzése által ránk kényszerített helyzeteket. „Íme, tulajdonába idegen alakjában jön a legszentebb Ige, szent testtel, idegenszerű születéssel lakóhelyévé teszi az elidegenedett világot. – imádkozzuk a szenteste zsolozsmájában – Magasztaljuk őt, aki érettünk szegénnyé lett!” Nem pusztán üzenetet küldött távoli felhők mögül, nem SMS-t vagy email-es vigasztalást küldött át, hanem fogható módon eljött, emberek ölébe ült. Egy kisded-gyermek alakjában megtapasztalta az ember tragédiáját, de kihozta belőle azt, amit a Teremtő akart és tudott is kihozni belőlünk.
„Az Úr jön el nyilvánvalóan övéihez e rendkívüli születésben – hangzott el egy minap egy előünnepi imádságunkban. Fogadjuk hát őt, hogy minket, az elidegenedetteket, újra a paradicsom élvezetének részesévé tegyen, amikor megszületik a barlangban!”
„A tulajdonába jött, övéi azonban nem fogadták be.” – fejezi ki a legnagyobb elidegenedést az evangélista. De felvillantja a remény sugarát is: „Akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek, azoknak, akik … Istentől születtek” (Jn 1,11-12).
Ezt a meghitt közelséget sugallja nekünk karácsony. Hogy Isten közel jött hozzánk, családtagjaivá fogadott, s mi is merjünk a távolságtartásból feléje közeledni. Akkor egymás felé is tudunk lépni, még ha kemény szabályokat is kell betartanunk. Akik közel kerültünk hozzá, most közeledjünk Lélekben egymáshoz is! Krisztus teste vagyunk, egy olyan Test, amelynek részei összetartoznak. Most közel jött az Úr, olyannyira, hogy merjük mi is ölünkbe venni őt.
A kisgyermeknek viccesen mondják szülei, nagyszülei: „Úgy szeretlek, majd’ megeszlek.” Betlehemben közénk jött Jézusunk engedi ezt szó szerint megvalósulni. Hogy a karácsonyi liturgián annyira szeressük, hogy magunkhoz vegyük, úgyszólván: megegyük. Azt kiáltja felénk: „Vegyétek, egyétek, ez az én testem”.
„Nézd, az ajtóban állok és kopogok” – üzeni a Jelenések könyvében a hozzánk is visszatérő Úr. „Aki meghallja szavam, és ajtót nyit, bemegyek hozzá, vele eszem, ő meg velem.”
Ünnepi liturgiánk így lépi át a rideg távolságtartás korlátait és teszi lehetővé a megtestesült Krisztussal való azonosulásunkat, benne való részesedésünket. Ezt a meghitt közelséget és családias ünneplést kívánom karácsonyra mindenkinek.
Atanáz püspök