A tiszaújvárosi templomban január 27-én új oltárt szentelt Atanáz püspök
A tiszaújvárosi parókia egyike az Egyházmegye legfiatalabb közösségének, 1991-ben alakult itt szervezőlelkészség. Közel negyedszázados templomépítési folyamat ért most a végéhez – mondta Orosz Atanáz.
A templom felépítése és felszentelése óta szinte minden évben folyamatosan készülnek el a templom falait díszítő képek, ikonok. Vasárnap a Szent Liturgia előtt a templom legfontosabb részét, az új oltárt szentelte meg a miskolci püspök. Az oltárt hétszer körbejárva megtömjénezte, ezután előbb szappannal és vízzel, majd vörösbor és rózsavíz keverékével mosta le. Az oltár közepén Boldog Gojdics Pál eperjesi püspök ereklyéjét helyezte el, majd viasszal pecsételte le. Ezután „öltöztették” föl az oltárt, végül pedig a szentségházat és az evangéliumos könyvet helyezték el rajta.
Ünnepi homíliájában az oltárnak, mint jelképnek jelentését fejtette ki Atanáz püspök: „Az oltár maga Jézus Krisztus, őt látjuk és dicsőítjük. Az oltár asztal, amelyről a Megváltó megkínált mindnyájunkat az örök élet eledelével. Asztal, amely közösséget teremt az idejárók körében. Asztal, amelyről a legszentebb áldozat eledelét kaphatjuk, és összetartozásunk jelét találjuk.”
A napi evangélium sorait idézte a püspök; „Én azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen.” (Jn 10,10) Ez a kinyilatkoztatás akkor is igaz, amikor kevéssé érezzük át életünk értelmét, mert akkor is az élet erejét növeli bennünk. Ennek megnyilvánulását látjuk a Szent Liturgia közepén, amikor saját testévé és vérévé változtatja a kenyeret és a bort, és amikor ezt kiosztja a jelenlévők számára, mondta a püspök.„Az Úr Jézus Krisztust találjuk az oltárnál, vele szembesülünk, aki láthatatlanul jelen van.”
A zsidókhoz írt levélből a liturgián felolvasott szakaszra utalva fűzte tovább a gondolatmenetet a főpásztor. Jézus, az örök főpap, szent, ártatlan, szeplőtlen, a bűnösöktől elkülönített, és fölségesebb az egeknél, az Atya jobbján mutatja be egyszer, s mindenkorra áldozatát és szentel meg bennünket. „Hiszen amit a kereszten mutatott be, önmagát átadva az Atyának, az örökre szóló áldozat. Itt az oltáron is ezt az áldozatot elevenítjük föl, ez az áldozat újul meg szemünk láttára. Jézus Krisztus jelen van és megerősíti mindazokat, akik áldozatához csatlakoznak; szent áldozatával megszentel és megszabadít bennünket.” – mondta Atanáz püspök.
Ehhez az áldozathoz emberileg a szolidaritást, a közösségvállalást és az adományozást kell még hozzá tennünk, hogy mindannyian megérezzük a szeretet istenének jelenlétét. Jézusnak az a szándéka, hogy imádkozzunk egységünkért és tegyünk meg mindent azért, hogy a benne levők eggyé legyenek.
Jeviczki Ferenc parókus a liturgia végén mondott köszönetet az oltár készítését előmozdítóknak és elkészültén fáradozóknak.