Nevelőcsaládok találkozóját rendezték meg Tolcsván, október 17-én. A rendezvényen az áldozatos nevelőszülői tevékenységért miniszteri elismeréseket adtak át.
A 2018-as évben nagyobb figyelmet kapnak a magyar családok. A családok éve alkalmából a görögkatolikus egyház fenntartásában működő Szent Zotikosz Gyermekvédelmi Intézmény a nevelőcsaládok találkozóját rendezte meg október 17-én.
Az ünnepségnek a tolcsvai Mikro-térségi Integrált Szolgáltató Központ adott otthont. A rendezvényre elfogadta a meghívást Fülöp Attila, az Emberi Erőforrások Minisztériumának szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkára. Részt vett még Orosz Atanáz püspök, Radomszki Lászlóné, a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kirendeltségének Igazgatója, Lónárt Csaba Attila, a Szent Zotikosz Gyermekvédelmi Intézmény igazgatója, Csoma Ernő Tolcsva község polgármestere, Tyukodi Attila, a fenntartó képviselője és sokan mások. A megjelenteket Bényi Józsefné, a Szent Zotikosz Gyermekvédelmi Intézmény szakmai vezetője köszöntötte.
A rendezvény a gyermekek műsorával kezdődött. Először Cziper Gábor Bence tárogatójátékában gyönyörködhettek a vendégek, majd a hollóházi Csipet-csapat produkcióját könnyezték meg a résztvevők. Ez a csapat 2013-ban alakult Hegedűsné Lovas Adrienn, Hollóháza polgármester asszonyának kezdeményezésére. A jelenleg fellépő 24 gyermek közül 15 él nevelőszülői családban. A zene szeretete, a hit és a művészet az, ami összekovácsolta és összetartja a csoportot, náluk nincsenek különbségek, ők így alkotnak egy egységet.
Orosz Atanáz püspök köszöntő beszédében a nevelőszülői hivatással kapcsolatban idézte Ferenc pápa mondatait és osztotta meg saját gondolatait. Idézte az előző Püspöki Szinódusnak azt az elvét is, hogy nevelésbe vételkor vagy örökbefogadáskor mindenekelőtt a gyermekek érdekét kell előtérbe helyezni. Elmondta, hogy a legfontosabb üzenet itt az, amit a hollóházi gyermekek is énekeltek: „Add tovább Isten szeretetét!” Ez mindannyiunk hivatása, ez életünk legfontosabb programja.
Fülöp Attila államtitkár az ünnepségen elmondta, hogy országos nevelőszülői kampány indul október 27-én, melynek első állomása Debrecenben lesz. Magyarország Kormánya is fontosnak tartja a nevelőszülői hálózat megerősítését és a nevelőszülői munka társadalmi megbecsülését. A nevelőszülők minden nap szembesülnek nehéz élethelyzetekkel, ugyanakkor biztos hátteret nyújtanak olyan gyerekeknek, akiknek a szülei pillanatnyilag kilátástalan élethelyzetbe kerültek, így átmenetileg nem tudnak gondoskodni saját gyermekeikről. Lehetőséget adnak arra is, hogy ha a család helyzete rendeződik, a gyermekek visszakerülhessenek vér szerinti szüleikhez. Megadják egy gyermek életében azt a szeretetet, amire mindannyiunknak szüksége van. A nevelőszülők a mindennapi hősök, akik munkájukkal mások életét segítik, ezzel nemzetépítő munkát is végeznek.
Az ünnepségen adták át a miniszteri elismerő oklevelet. Három nevelőszülő részesült az elismerésben áldozatos nevelőszülői tevékenységéért.
Csizmár Jánosné harminckét év alatt végzett munkássága során tizenkét gyermek gondozását-nevelését látta el. Nevelőszülői tevékenységét a gyerekek iránt érzett feltétel nélküli, őszinte szeretete jellemzi mind a mai napig. Felnőtt gondozottjai rendszeresen tartják vele a kapcsolatot, hazajárnak hozzá.
Gyömbér Józsefné tizenhét év nevelőszülői munkája során huszonöt gyermek mondhatja őt nevelőszülőjének, szülőjének. Fontos számára, hogy a világra nyitott, érdeklődő gyermekeket neveljen, akik felnőttként megállják helyüket a mindennapokban. Az évek során a férjével négy gyermeket gondozott vissza vér szerinti családjukba, egy gyermek örökbefogadását segítették elő, egy gyermeket saját lányuk, és egy gyermeket pedig ők maguk fogadtak örökbe.
Szilágyi József nevelőszülői munkájának huszonkilenc éve alatt huszonhárom gyereket nevelt, ebből jelenleg öt nevelkedik most családjában. Amikor az első hét gyermeket befogadták, azok nevelését elsősorban felesége végezte, hiszen ő maga még szervizelő szerelőként járta az országot. Majd négy év elmúltával ő is úgy döntött, hogy minden idejét a gyermekeknek szenteli. Nevelőszülői pályafutása során a gyermekek sokoldalú, harmonikus személyiségfejlődéséért dolgozott, miközben sohasem feledkezett meg arról, hogy a gyermekeket különleges védelem illeti meg. Nevelőszülői hitvallása középpontjában a szereteten alapuló feltétel nélküli elfogadás áll. Az oklevél átvétele után beszámolt arról, hogy hányszor kellett gyermekeivel klinikára vagy kórházi osztályokra mennie s ott várótermekben vagy kezeléseket kivárva töltenie napjait. „Huszonhárom gyermekem közül csak kilencnek nem kellett szemüveget viselnie” – mondta.
Az eseményen 25 nevelőszülő vehetett át emlékplakettet eddigi példamutató nevelőszülői tevékenységéért: Bacsó Béláné, Csehovics Gáborné, Csizmár Jánosné, Fülöp Emil, Gulyásné Dávid Borbála, Gulyás Elekné, Gyömbér Józsefné, Horváth Ágnes, Jánosikné Kohl Zsuzsanna, Juhász Istvánné, Királyné Homovics Krisztina, Kissné Sándor Rózsa, Kondrát Imréné, Koscsó Jánosné, Kostyó Gyuláné, Magyar Jánosné, Melikáné Soltész Klára, Mida Csabáné, Molnárné Sebő Éva, Sivák Józsefné, Stefánné Rácz Anna, Szilágyi József, Szűcsné Göllner Ildikó, Urbán-Rohóczki Edit és Virág Albertné.
Hallhattuk a nevelőszülők vallomását, a nehézségek mellett az örömökről, a „haza” járó családos felnőtt gyerekekről, amely megerősítést jelent, hogy jól végezték a feladatot. Többen a nevelőszülők közül megosztották velünk, miért is vállalkoztak a nevelőszülőségre. Néhány idézet az elhangzott gondolatokból:
"A nevelőszülő munkája napi huszonnégy órából áll. Mindig tettre késznek kell lennie. Személyiségéből nem hiányozhat az elfogadás, az empátia, a következetesség, és a jó problémamegoldó képesség."
"Életvitelének például kell szolgálnia a gyermekek számára, vér szerinti családjuk helyettesítéseként a nevelteknek náluk kell megtalálniuk a családi szerepeket."
"A nevelőszülőnek fel kell készülnie arra is, hogy saját családjukban súlyosan elhanyagolt, veszélyeztetett gyermekek kerülnek majd hozzájuk, akik komoly egészségügyi vagy mentális problémákkal küzdenek."
"Örülünk sikereiknek, megilletődve állunk a felnövő gyermek ballagásán, miközben azon tűnődünk, mennyire repül az idő. Vele izgulunk, ha vizsgázik, boldogok vagyunk, ha sikerül, és büszkék vagyunk, ha tettre kész fiatal felnőttként kezdi el önálló életét, és jólesik, ha saját családjukkal, gyermekeikkel látogatnak hozzánk."
Nem mindenki születik egy szeretetteljes, nyugodt légkörű, biztonságot adó családba. Vannak gyerekek, akiknek az élete fájdalmasan nehezen indul. Fáznak, éheznek, esetleg a felnőttek bántják őket, vagy csak egyszerűen nem kellenek, nem figyelnek rájuk. Saját szüleik nem tudnak, vagy nem akarnak biztonságot, szeretetet adó otthont teremteni… És vannak emberek, akik azzal tesznek nagy dolgokat, hogy szerető családot akarnak és tudnak teremteni a hozzájuk kerülő gyerekeknek. Ezek a családok nem a klasszikus megszokott családok, de igenis családok, a nevelőszülős családok.
Zuti Marianna, nevelőszülői tanácsadó