Az evangéliumok a nap eseményeit mutatják időrendben. Ezek rámutatnak a megváltó alázatára, ahogyan tanítványai lábát megmossa.
A misztikus vacsorán láthatjuk az ő végtelen önzetlenségét, szenvedését és fajdalmát. A felháborodását a zsidó vezetők érzéketlenségén és Júdás álnokságán. Júdást elvakítja kapzsisága, otthagyja a vacsorát és elindul a maga útján.
MIDŐN A DICSŐ TANÍTVÁNYOK * a vacsorái lábmosásnál megvilágosíttattak, * akkor a gonoszlelkű Júdás, * a pénzvágytól elvakíttatva, * téged, az igazságos Bírót a törvénytelen bíráknak elárult. * íme, lássátok, ti, e földi javak kedvelői, * ezek miatt felakasztotta magát. * Kerüld a telhetetlenséget, * mely a tanítómesternek ilyet mert tenni. * Mindenkihez jóságos Urunk, dicsőség néked!
Az evangélium elmondja az utolsó vacsora eseményét és a Getszemáni-kert imádságát.
A TE TITKOS VACSORÁDNAK * részesévé fogadj ma engem, Isten Fia, * mert nem mondom ki ellenségednek a titkot, * sem csókot nem adok neked, mint Júdás, * hanem mint ama gonosztevő, kiáltok hozzád: * Emlékezzél meg rólam, Uram, * midőn eljössz a te országodba!
AZ ÚRNAK KÜLÖNÖS és emeleten lévő * halhatatlanságot kínáló asztalához * emelkedett lélekkel járuljunk, hívek, * hogy meghallgassuk az ott letelepedett Ige szavát, * kit is magasztalunk!
Ezen a napon, amikor a Megváltó létrehozza a misztériumot, a közösséget Isten és ember között, az Eucharisztiát, csak Krisztus szeretetének nagysága fölött és a mi emberi szeretetünk törékenysége fölött tudunk töprengeni.
Tizenkét kínszenvedési evangélium: Az egyház az Úr hívei előtt feltárja a teljes képet az ő szenvedéséről. Féltő kézzel vezet az Úr keresztjéhez. Ott állunk a lábai előtt, végigkísértük egész szenvedését, remegő szívvel nézzük minden mozdulatát édes Megváltónk szenvedésének. A hívek úgy hallgatják az evangéliumot, hogy égő gyertyát tartanak a kezükben és minden egyes szakasz után köszönetet mondanak az Úrnak: „Dicsőség a te hosszútűrésednek, Uram, dicsőség néked!”
Jn 13,31-18,1 Megváltó búcsú imádsága
Jn 18,1-29 A Megváltó a Getszemáni-kertben: elárulják, megfogják, majd Annás főpap előtti vallatás
Mt 26,57-75 A Megváltót Kaifás házában vallatják, és Péter árulása
Jn 18,28-19,16 Tárgyalás Pilátus előtt és Jézus kínzása
Mt 27,3-32 Júdás kétségbeesése, a Megváltó újabb kínzatása, Pilátus döntése
Mk 15,16-32 A Golgotára vezető út és a Megváltó szenvedése a kereszten
Mt 27,33-54 A Megváltó haldoklása a kereszten, az azt kísérő csodajelek, és halála
Lk 23,32-49 A Megváltó imádsága ellenségeiért és a bűnbánó lator utolsó pillanatban való megtérése
Jn 19,25-37 A Megváltó szavai a keresztről Máriához és János apostolhoz, halála és oldalának megnyitása
Mk 15,43-47 A keresztről leveszik az Úr Jézus testét
Jn 19,38-42 Nikodémus és József eltemetik Jézus testét
Mt 27,62-67 A Megváltó sírjához őröket küldenek, hogy őrizzék
Az evangéliumok között kifejezzük felháborodásunkat Júdás tettét látva:
JÚDÁS A TÖRVÉNYSZEGŐ ÍRÁSTUDÓKHOZ fut és azt mondja: * Mit akartok adni nekem, * és én őt átadom nektek? * A tanácskozók között pedig láthatatlanul * te magad is beleegyezőleg jelen voltál, akiről tanácskoztak. * Szívek vizsgálója, * kegyelmezz a mi lelkűnknek!
Majd a zsidó nép felé fejezzük ki döbbenetünket:
EZT MONDJA AZ ÚR A ZSIDÓ NÉPNEK: * Mit tettem ellened vagy mivel bántottalak meg téged? * A vakok szemeit megnyitottam, * a leprásokat meggyógyítottam, * talpra állítottam az ágyán fekvő bénát. * Én népem, mit tettem veled? * És ti mivel viszonoztátok azt nekem? * A mannáért epét adtatok, * a sziklából fakasztott vízért pedig ecetet: * és szeretetemért keresztre szögeztetek. * Ez nem tarthat így tovább: * elhívom tehát a pogány nemzeteket, * és ők dicsőítenek engem * az Atyával és Szentlélekkel, * és nekik adom az örök életet.
A hatodik evangélium után elénekeljük a Boldogságokat és a fényéneket:
VIRRADATKOR HOZZÁD ÉBREDEK, * ki az elesett ember iránt könyörületre indulva * változás nélkül kiüresítetted magadat, * és bár minden szenvedélytől mentes vagy, * egészen a kínszenvedésig megalázkodtál, Isten Igéje! * Add nekem a te békességedet, Emberszerető!
AZ ISTENELLENES bálványszobrot az istenes ifjak megvetették, * a Krisztus ellen acsarkodó törvényszegők gyűlése pedig hiú terveken tanakodik, * megölni készül azt, aki kezein tartja fenn az életet, * s kit az egész teremtett világ dicsérve áld mindörökké.
KI A KERUBOKNÁL TISZTELTEBB, * és a szeráfoknál hasonlíthatatlanul dicsőbb vagy, * ki az Istent, az Igét * sérülés nélkül szülted, * téged valóságos Istenszülő, magasztalunk!
A JÓ ÚTRA TÉRT LATORT még aznap a Paradicsomra méltattad, Uram. * Keresztfád által világosíts meg és üdvözíts engem is!
SZENT TESTEDNEK minden tagja * gyalázatot és kínt szenvedett értünk, Uram: * töviseket a fejed, * arcod leköpdösést; * állad az ütéseket, szájad ecettel vegyített epe ízét, * füled az istentelen káromlásokat, * Hátad a korbácsolást; * kezed a nádszálat, s végtagjaid a szögeket, * oldalad a lándzsa szúrását, * s egész tested a szétnyújtást a kereszten. Mindezeket érettünk szenvedted, * hogy minket a szenvedésektől megszabadíts, * emberszeretetből lealázva magadat, * hogy magadhoz emelj minket. * Mindenható Üdvözítőnk, könyörülj rajtunk!(sztihira)
MEGVÁLTOTTÁL MINKET DRÁGA VÉREDDEL a törvény átkától, * keresztre szögeztetvén * és lándzsával átszúratván, * az embereknek halhatatlanságot árasztottál, * Üdvözítőnk, dicsőség néked!
Sok helyen szokás, hogy a kezünkben tartott gyertyát hazavisszük, minden ajtóban keresztet jelzünk (a kivonulás könyvében található utasítás szerint), az ikonjaink elé helyezzük és ott világítják meg azokat.