Szeptember 18-án, Szent Kereszt felmagasztalása ünnepkörében szentelte meg a felújított templomot Atanáz püspök Gadnán.
2016-ban ünnepelték a templom fölszentelésének kétszázadik évfordulóját. Már akkor tervezgette a közösség; milyen szép is lenne, ha felújíthatnák, ha sikerülne állagát megóvni erre az évszázadra is. A terv idén valósággá vált.
„Immár kívülről csodálatos és belülről sok szép régi emléket idéz, ahol kinek-kinek gyermekkora vagy más szép ünnep, egy búcsú emléke elevenedik föl.” – mondta Atanáz püspök az ünnepi Szent Liturgián, majd hozzátette: „De mondhatom, az egyik szemünk sír, a másik nevet. Örvendezve, nevetve tekintünk Isten újabb ajándékára, de aggódva könnyezünk a falu jelen helyzete és sok-sok itt élő hittestvérünk állapota miatt. Aggódunk, hogy ezt a templomot ki fogja megtölteni a következő évtizedben, és aggódunk mindazokért, akik csak keresztelkedni voltak itt, és csak kívülről csodálják meg ezt a remekművet” - utalt a faluban az utóbbi évtizedek alatt végbement változásokra a főpásztor. Gadnán annak idején erős görögkatolikus hívő közösség élte életét, ruszin őseik hagyományát is megtartva. Ma már azonban a falu lakossága elöregedett, a templomba járók száma erősen megfogyatkozott, és sokan élnek hátrányos körülmények között a településen.
A miskolci főpásztor aggodalmát fejezte ki nemcsak a falucska sorsa iránt, hanem a nem messze zajló háború és a kontinensünkön zajló körülmények miatt is, majd hozzátette: „Mégis hálaadással tekintünk föl a mennybe Mennyei Anyánk és Istenünk felé. Emeljük föl szívünket – énekeljük a liturgián, emelkedjünk föl azon derűlátás felé, amelyet ez a templom biztosít számunkra, emelkedjünk föl a gondviselő Isten magasságába és ugyanakkor boruljunk le a Szent Kereszt előtt!”
„A templomszentelés ünnepe akkor teljes, ha nem csupán a templom nagyszerűségét csodáljuk meg, hanem a benne kihelyezett kereszt előtt Krisztussal igyekszünk szembesülni, azonosulni, egyesülni, és ha mi magunk is átérezzük Szent Pál ma felolvasott szavainak igazát:
Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem.” (Gal 2,20)
Majd – Ferenc pápa egy évvel ezelőtti eperjesi homíliájának gondolataival – így magyarázta az apostol szavait: „Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve – mondja ő, és ezt gondolhatja, ezt állíthatja az is, aki ennek a jelen nehéz helyzetnek a keresztjét hordozza. Evangéliumunk kezdő mondata szerint, aki Jézus Krisztust akarja követni, vegye föl keresztjét és úgy kövesse. Igazán az keresztény, akinek a szívében van Jézus Krisztus keresztje. Aki nem tudja őt úgy szemlélni, hogy jó szívvel átérzi a kereszten érte hullatott vérnek a különlegességét, aki nem tudja Őt úgy szemlélni, hogy szívében megrendül a Jézus Krisztus által vállalt áldozat láttán, annak még nincs a szívében a kereszt. De akinek a szívében rejlik a kereszt, az már nem ellenségeket lát maga körül. Itt Gadnán is, akinek szívében ott a kereszt, az már nem tekintheti embertársát ellenségnek. Mi, a krisztushívők ebben a felújított templomban kell, hogy újabb szövetséget alkossunk mindazokkal, akik ebben a faluban laknak, mindazokkal, akikkel a Gondviselés körülvesz bennünket, és keresnünk kell a kiengesztelődés, a béke útját, hogy Jézus Krisztus keresztjén mi is előbbre és följebb juthassunk.”
Az ünnepi homíliát biztatással zárta a püspök: „Ezen az ünnepi Szent Liturgián határozzuk el, hogy Jézus Krisztus keresztje szívünkben marad. Hiszen ő az, aki szeretett bennünket, és ezért ontotta saját vérét, ezért váltott meg a kereszten. Ha ezzel a hittel megyünk ki innen, jobban fogjuk szeretni embertársainkat is, többet fogunk tenni érettük, itt lenn a faluban, vagy mindennapi környezetünkben. Szent Liturgiánk felemel bennünket. Kérjük Istent, emelje föl népünket, embertársainkat és e kontinens lakóit is, hogy békességben dicsőíteni tudjuk Őt, úgy, ahogy ebben a templomban kezdettől fogva, két évszázadon keresztül dicsőítették.”
Buka Gábor parókus szerint bár a közösség kicsi lett, mégis elszántságuk, az ősök tisztelete és a templom szeretete összetartja. Éveken át tartó szolgálatáért mondott köszönetet a közösség több tagjának és Lesó Magdolnának, aki – ahogyan Gábor atya fogalmazott – a közösség szíve. Magdolna a templom felújításának irányításban is nagy szerepet vállalt, amely pályázati forrásokból (VP-6-7.4.1.1-16 (az: 1778629204) és EEÖR-KP-1-2021/1-002337) valósulhatott meg.
Az innen elszármazottakat is az ünnepre hazahúzta a szíve, köztük Polyák Imre és Pacsai János atyákat, Pelczné dr. Gáll Ildikó, európai parlamenti képviselő, Radomszki Lászlónét, a Belügyminisztérium helyettes államtitkárát, Dr. Kiss-Tóth Emőkét, a Miskolci Egyetem egészségügyi karának dékánját. Az énekes szolgálatot a liturgián a Hassler Énekegyüttes végezte, tagjai között azokkal, akik ma is Gadnán élnek.