"Jézusért hagyjunk el mindent!" felkiáltás állt Ferenc pápa homíliájának középpontjában október 14-én. Hét boldoggá avatottat Őszentsége a szentek sorába iktatott, köztük VI. Pál pápát.
A Szent Péter bazilika homlokzatán egymás mellett elhelyezett hét szent arcképe köszöntötte a teret megtöltő mintegy 70 ezer hívőt október 14-én, vasárnap délelőtt, amikor az ünnepi szertartás során Ferenc pápa a szentek sorába iktatta a következő boldogokat: VI. Pál pápa, Oscar Romero el salvadori vértanú püspök, Francesco Spinelli, Vincenzo Romano, Maria Caterina Kasper, a Szent Terézről nevezett Nazaria Ignazia nővér és a fiatal Nunzio Sulprizio.
Ferenc pápa homíliájában a gazdag ifjú közismert evangéliumi történetét magyarázva rámutatott, hogy az Úr válasza távlatot vált: az ellenszolgáltatás elnyerése érdekében betartott parancsoktól az ingyenes és teljes szeretet felé fordul. Ez a „valaki” a kereslet-kínálat nyelvén beszélt, Jézus ezzel szemben egy szeretet-történetet ajánl fel neki. Azt kéri tőle, hogy jusson el a törvénytisztelettől önmaga odaajándékozásáig, az önmagáért cselekvéstől a Vele való együttlétig. Egy „húsba vágó” életet kínál fel neki: „Menj, add el, amid van, oszd szét a szegényeknek, aztán gyere és kövess engem!”
Jézus egészen magának kér ki bennünket
Jézusnak a gazdag ifjúhoz intézett kérése mindannyiunkhoz szól. Követésében járva nem elég, hogy nem teszünk rosszat, nem elég, hogy csak akkor kövessük, amikor ehhez kedvünk van. Nem elégedhetünk meg a törvények megtartásával, kevéske alamizsnát adva és néhány imát elmondva! Jézusban az Istent kell megtalálnunk, aki örökre szeret minket, aki életünknek értelmet és erőt ad. Az Úr nem fogalmaz meg a szegénységre és a gazdagságra vonatkozó elméleteket, azt kéri tőlünk, hogy hagyjuk hátra azt, ami elnehezíti a szívünket. Nem követhetjük igazán Jézust, ha a dolgok ballasztja terhel minket. Mivel ha a szívet javak népesítik be, akkor nincs ott hely az Úr számára, aki végül maga is csak egy lesz a sok dolog közül. Ezért veszélyes a gazdagság, és – Jézus szava szerint – még azt is nehézzé teszi, hogy üdvözüljünk. Ennek nem az az oka, hogy Isten szigorú, nem! – mondta a pápa. A mi térfelünkön van a hiba: a túl sok birtoklás, a túl sokat akarás megfojtja a szívet, és képtelenné tesz minket a szeretetre.
Jézus radikális. Érte hagyjunk el minden akadályt!
Jézus radikális. Ő mindent odaad és mindent kér: teljes szeretetet ad, és osztatlan szívet kér. Aki nekünk ma is odaadja önmagát, nem éri be a mi morzsáinkkal, hulladék-időnkkel! Jézus nem elégszik meg valamiféle „százalékos szeretettel”: nem szerethetjük őt húsz, ötven vagy hatvan százalékig. Mindent, vagy semmit! – fogalmazott határozottan Ferenc pápa. Jézus szeretete mágnestűként vonz bennünket és nekünk döntenünk kell: Megelégszünk-e néhány parancsolattal, vagy szerelmesként követjük Jézust, valóban készen arra, hogy bármit elhagyjunk érte? Jézus felteszi ezt a kérdést mindannyiunknak, mint a zarándok Egyháznak: olyan Egyház vagyunk-e, amely csupán szép parancsokat prédikál, vagy olyan menyasszony-Egyház, aki vőlegényéért nekiiramodik a szeretetben? Tömören: elég nekünk Jézus, vagy a világi dolgok biztonságát keressük? Kérjük-e a kegyelmet, hogy az Úr szeretetéért tudjuk elhagyni a vagyont, a szerepekre és hatalomra vonatkozó nosztalgiát, az Evangélium hirdetésére többé már nem alkalmas struktúrákat, a küldetést fékező súlyokat, a köteleket, melyek a világhoz láncolnak minket.
Jézus nélkül, leverten és örömtelenül távozunk
Ha nem követjük Jézust szabad szívvel, akkor mi is elszomorodva, leverten távozunk az evangélium ifjúval együtt, öröm nélkül. Jézus pedig éppen arra hív meg ma minket, hogy térjünk vissza az öröm forrásaihoz, vagyis a Vele való találkozáshoz, ahhoz a bátor döntéshez, hogy mindent kockára teszünk az Ő követéséért, annak megízleléséhez, hogy életének a befogadásáért hátrahagyunk valamit. A szentek ezen az úton jártak - szólt a pápa és kitért az egyes boldogok rövid jellemzésére.
VI. Pál pápa a Zsinat bölcs kormányosa
Ezt tette VI. Pál, annak az Apostolnak a mintájára, akinek felvette a nevét. Hozzá hasonlóan ő is feláldozta az életét Krisztus Evangéliumáért, újabb és újabb határokat lépve át, tanúságot téve Róla az igehirdetésben és a párbeszédben. Egy kifelé forduló Egyház prófétája lett, amely a messzibe tekint, és gondot visel a szegényekre. VI. Pál a fáradságok és meg nem értések közepette is szenvedélyes tanúságot tett a beteljesült Jézus-követés szépségéről és öröméről. Ma is int minket, a Zsinattal együtt, melynek bölcs kormányosa volt, hogy éljük meg közös hivatásunkat: az életszentségre szóló egyetemes meghívást. Nem a fél-mértékre, hanem az életszentségre kaptunk meghívást.
Romero érsek szíve mágnesként vonzódott Jézushoz és testvéreihez
Csodálatos, hogy vele és a többi mai szenttel együtt itt áll előttünk Romero érsek is, aki hátrahagyta a világ biztonságát, még a saját testi épségét is, hogy az Evangéliumnak megfelelően odaadja az életét. Közel volt a szegényekhez és népéhez, szíve mágnesesen vonzódott Jézushoz és a testvéreihez. Ugyanezt mondhatjuk Francesco Spinelliről, Vincenzo Romanóról, Maria Caterina Kasperről, a Szent Terézről nevezett Nazaria Ignaziáról és Nunzio Sulprizióról. Éppen az utolsó név kapcsán személyes hangon fűzte hozzá a pápa: ő ami abruzzói-nápolyi fiúnk, ez a bátor, alázatos és szent fiatal, aki tudott Jézussal találkozni a szenvedésben, a csendben és az önfeláldozásban. Ezek a szentek, még ha eltérő környezeteikben is, életük révén fordították le a mai isteni Szót, minden langyosságtól, számolgatástól mentesen, a kockáztatás és a hátrahagyás lángolásával. Az Úr segítsen minket, hogy követni tudjuk a példájukat! – zárta homíliáját Ferenc pápa.
Forrás és fotó: Vatican News