A Corvinus Egyetemen évek óta az Encsi járásba szervez településföldrajzi terepgyakorlatot, melynek célja a hallgatók érzékenyítése a tartósan, vagy átmenetileg nehéz helyzetbe került társadalmi csoportok és térségek problémái iránt. A kurzus résztvevői idén az edelényi iskola hátrányos helyzetű tanulók esélyteremtésében végzett munkájáról hallhattak.
A koronavírus jelentette korlátozások nemcsak a közoktatás, de a felsőoktatás számos területén is kreatív megoldásokat igényelnek. A Budapesti Corvinus Egyetemen immár tíz éve évről-évre megrendezett 4-5 napos Településföldrajzi terepgyakorlat című kurzus –, amely rendszerint az Encsi járásba kalauzolja el a hallgatókat – is az online térbe szorult.
Az idei évben 2021. március 29. és április 1. között megrendezett „terepgyakorlat” célja egyfajta szemléletformálás és a hallgatók érzékenyítése a tartósan, vagy átmenetileg nehéz helyzetbe került társadalmi csoportok és térségek problémái iránt. Az, hogy az egyetem jelentette keretek közötti száraz ismeretátadás a gyakorlati életben dolgozó szakemberekkel történő beszélgetéseken keresztül élővé és érzékelhetővé váljon.
A terepgyakorlat az online térben is igyekezett a Cserehát térségéhez kötődő szakembereket megszólítani, így a különböző témanapok alkalmával a hallgatók betekintést nyerhettek a szociális szövetkezetek gazdaságfejlesztési és munkahelyteremtési szerepe mellett az egyházak vidékfejlesztési és a hátrányos helyzetű csoportok, gyermekek esélyteremtési munkájába is.
Így nagy megtiszteltetés volt számunkra, hogy a görögkatolikus egyház részéről Kovács Lajos atya és Barta József István az edelényi Szent Miklós Görögkatolikus Iskola és Óvoda lelki vezetője és igazgatója beszámolt a hátrányos helyzetű tanulók esélyteremtésében végzett munkájukról és arról, hogy hogyan próbálják önzetlen és önfeláldozó módon helyben megteremteni azokat a XXI. századi feltételeket, amelyek segítségével a tehetséges fiatalokat a térségben tarthatják, és ami által a kedvezőtlenebb szociokulturális háttérrel rendelkező tanulók is megkaphatják a jövőjükhöz nélkülözhetetlen tudás megszerzésének lehetőségét.
A kurzuson részt vett hallgatók visszajelzései azt tükrözik, hogy még így az online térben is mélyen megérintette őket az a munka, amelyet az egyház, vagy más civil szervezetek tesznek a marginalizálódott, esélyhátránnyal küzdő emberek és csoportok érdekében.
Arra a kérdésre, hogy ’van-e olyan kérdés/terület, amelyről a hét folyamán megváltozott a véleményed’ a hallgatók a következő válaszokat adták:
„Az egyházak kapcsán változott bizonyos mértékben a véleményem. A véleményem abban változott, hogy a helyi szinten működő egyházi szervezetek, közösségek akár hatékonyabban is tudnak segíteni az államnál, hiszen a helyi ismeretség, az emberekkel való személyes kapcsolat sokat számít, ha bármilyen program szóba kerül. A megjelent egyházaktól érkező előadók hitelesen adták elő főbb tevékenységeiket, ez is szimpatikus volt számomra.”
„Abszolút. A vallási szervezetek szerepvállalása nagyon meglepett […], jó volt belelátni, mekkora felelősség van ezeknek a szervezeteknek egy adott település életében és a kitörési lehetőségek felmutatásában.”
„Szerintem az attitűdöm olyan nagy mértékben nem változott meg, de ha mégis, akkor talán a hátrányos helyzetű gyerekek oktatásával kapcsolatban pár dolog. Én nem gondoltam, hogy valaki azért nem érti a táblán látottakat, mert nem látja azt a rossz szeme miatt, vagy hogy a nagycsaládokban élő cigányságnak ennyire hiányos ismeretei lehetnek a gyereknevelésről. A mélyszegénységben élőknél semmit sem érdemes készpénznek venni, azt már biztosan látom.”
„Elég szkeptikus voltam az egyházak tevékenységeivel kapcsolatban, de ez most, azt hiszem, jó irányba változott, hogy ebbe is beleláttam.”
„Edelény kisvárosról alkotott képem változott meg igazán. Természetesen most, hogy jobban beleláttam egy-egy borsodi falu mindennapjaiba, ez is formálta a fejemben a kialakított képet, de Edelényhez egy családi szál is fűződik. Mamám onnan származik és elmondásai és történetei alapján nem olyannak képzeltem el, mint amilyen ma. Ahol van egy olyan általános iskola, ahol robotokkal tanulnak a gyerekek programozni, vagy táblagépekkel számolni. Tehát ez volt számomra a legnagyobb fordulat a héten.”
A fenti válaszokból is jól látszik, hogy Magyarország leendő fejlesztési szakemberei mennyire nincsenek tisztában az egyházak, akár a görögkatolikus egyház fejlesztői tevékenységével, és egyes térségekben, településeken, mint egyetlen jelen lévő szereplő kulcsfontosságú szerepével. Épp ezért vagyunk nagyon hálásak Kovács Lajosnak és Barta József Istvánnak, hogy ők is beszéltek hallgatóinknak a munkájukról.
Varga Ágnes, egyetemi oktató, Budapesti Corvinus Egyetem, Gazdaságföldrajz, Geoökonómia és Fenntartható Fejlődés Tanszék