Szeptember 15-16-án tartották Máriapócson a katolikus cigány közösségek búcsúját.
Több mint hetven éve a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepe utáni hétvége Máriapócson minden évben a katolikus cigány közösségek zarándoklata. A búcsú idén is lelki felkészüléssel kezdődött szombaton.
A felnőtteknek délelőtt Orosz Atanáz miskolci püspök a családról, majd délután Szocska Ábel nyíregyházi püspök az Istenszülő tiszteletéről elmélkedett. Mindkét előadást csoportos megbeszélések követték.
Több tanúságtétel is elhangzott a nap folyamán; a Rendes házaspár Sajópetriből, Balogh Győző rakacai segédlelkész és Lakatos Zsolt papnövendék-jelölt meséltek életükről, gondolataikról, hitükről és annak megéléséről a hallgatóságnak.
A tinédzserek egy másik helyszínen alkottak kisebb csoportot ahol Sándor-Lenkei Aida vezetésével cigány származású főiskolások, egyetemisták számoltak be tanulmányaikról, céljuk elérése közbeni akadályokról, nehézségekről, és eredményekről, sikereikről, ezzel állítva személyes példát a pályaválasztás, a továbbtanulás előtt állóknak.
Eközben a legkisebbeknek a selyebi Szent Gergely Tagiskola és óvoda pedagógusai játszóházat szerveztek, majd a gyerekek az Ózdi Görögkatolikus Parókia lelkes amatőrjeinek bábjátékát is megnézhették.
A szombat délután tartott Szent Liturgián homíliájában Makkai László atya, a cigány közösségek zarándoklatának idei szervezője foglalta össze a családról, hitről és szeretetről valamint a Mária-tiszteletről vallott gondolatait.
Este a vecsernye után közös énekléssel folyt a virrasztás a templomban, amit Papp Zoltán és Kondás András parókus atyák rövid elmélkedésekkel egészítettek ki.
A becslések szerint a vasárnapi Szent Liturgiára ötezer zarándok érkezett szerte a Metropóliából; Bökönyből, Debrecenből, Felsőregmecről, Felsővadászról, Gadnáról, Homrogdról, Hernádvécséről, Hodászról, Kántorjánosiból, Nyíregyházáról, Nyírkátáról, Rakacáról, Tuzsérról, Selyebről, Sajópetriből, – csak néhány települést említve a sok közül. A liturgiát Orosz Atanáz miskolci püspök vezette. Tanításában a bűnbánat és megtérés lehetőségét erősítette meg a hallgatóságnak.
Püspök atya számos elgondolkodtató kérdéssel kezdete homíliáját: Mit adhat az ember lelkéért cserébe? Lehet-e az Isten képére alkotott ember életét – akár emberkereskedelemmel, akár prostitúcióval – pénzzé tenni? Az ember becsületét árulással vagy megvesztegetéssel pénzzé lehet-e tenni?
Zarándoklatunk első lépese a megbocsátás legyen, hiszen az oltár elé csak úgy léphetünk, ha embertársaikkal kiengesztelődünk, mondta a főpásztor, majd idézte az evangélista szavait: „Ha valaki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen. (Márk 8,34). Régi önmagunk „letétele”, azaz önmegtagadás, szükséges feltétel az Isten felé vezető úton. Püspök atya azon százak példáit is említette, akik ezen a szent helyen fogadták meg sikeresen a régi szenvedélyeiktől való szabadulást.
A cigány felolvasó által elénekelt apostoli szakasz a Galatákhoz írt levél 2. fejezetéből azzal kezdődött, hogy „elfogadtuk Jézus Krisztus hitét”. Mi is – cigányok, magyarok – már elfogadtuk Jézus Krisztus hitét a keresztség és a bérmálás szentségében. Az ünnepen az Ő keresztjére tekintünk, ami számunkra már nem pusztán a „halál jele, hanem a mindent felülmúló szeretet és a győzelem jele. Ragaszkodjunk igaz katolikus hitünkhöz, és semmi áron, senki kedvéért azt soha el ne hagyjuk!” – hangsúlyozta a püspök, majd Szent Pál szavaival folytatta: „Isten Fiának hitében élek, aki szeretett és feláldozta magát értem". (Gal 2,20) Ha Isten személyesen szeret engem, akkor kell, hogy ez alapvetően megváltoztassa életemet. Aki elfogadta Krisztus hitét, az saját életét is képes megváltoztatni, mert nem csak egy eszmében hisz, hanem kapcsolatba kerül azzal, aki a mennyből letekintett rá. Jézus meglátogatta a mi szegénységünket, azonosult a mi életünkkel. Aki feláldozta magát értem, az engem is képessé tesz, hogy most már Őbenne éljek.”
Rendezetlen dolgaink egy csapásra nem változnak meg. De bűnbánattal, vezekléssel, Krisztus keresztjének erejével nincs olyan, ami nem megváltoztatható. Legyen ez a zarándoklat a megújulás kezdete. Tegyünk ígéretet Istennek, hogy nem hagyjuk a lelkünket elveszni, az Ő tetszése szerint akarunk élni! Hiszen „akik Jézushoz tartoznak, keresztre feszítették testüket szenvedélyeikkel és kívánságaikkal együtt. Ha tehát a Lélek szerint élünk, viselkedjünk is a Léleknek megfelelően!" (Gal 5,24-25) Fogadjuk be a Szentlélek ajándékait, hogy a Lélek gyümölcsei, „a szeretet, a türelem, az önfegyelem, az önmegtartóztatás, a jóság legyen a mi a szüretünk az idén ősszel.” – Ezzel a gondolattal zárta szavait a püspök.
Kora délután a kétnapos programot a parókiák, tanodák és közösségek bemutatkozó énekei és zenés-táncos produkciói zárták a Kegytemplom előtti téren.
