A mai ünnepen arra emlékezünk, hogy Szűz Mária, negyven nappal Jézus születése után, bemutatta gyermekét a jeruzsálemi templomban.
Marczi András, diakónus elmélkedése az ünnepről:
Érdemes belegondolnunk, hogy egyes találkozások mennyire képesek megváltoztatni a világ menetét. A nagy természeti jelenségek találkozások útján születnek: a hegyek kőzetlemezek összeütközéséből jönnek létre, a napfogyatkozás pedig a Hold és a Nap találkozásának eredménye. Mi, emberek is számtalanszor élhetjük át a találkozás örömét mindennapjainkban. Elég ha valakivel összefutunk az utcán, a helyi egyházközségben vagy a távolsági járatokon. Minden találkozás lehet örömteli vagy szomorú, várt vagy váratlan. De azt bizton állíthatjuk, hogy ritkán múlik el nyomtalanul az ember életében. A mai ünnepen egy ilyen mélységes találkozással állunk szemben: Urunk találkozik az agg Simeonnal.
Az evangélium Simeon alakját igaz és istenfélő jellemvonásokkal illeti. Ezentúl viszont valami még egyedibb vonást közöl a mai napra előjegyzett Szentírási szakasz: ez a bölcs öreg „várta Izrael szabadulását”. Várta a megígért Messiást, akit a próféták előre megjövendöltek, akinek látogatása boldogít minden népet, Izraelnek pedig szabadulást és vigaszt nyújt... Egyesek talán fanatikus megszállottnak hihették mások naivnak. Simeon azonban mégis kitartóan várakozott... Évezredek múltak el anélkül, hogy a Megváltó érkezéséről a próféciákon kívül egyebet lehetett volna hallani. Ősatyáink is elhunytak az óhajtott Megváltó reményében és Simeon is öreg volt már, közeledett halálának ideje. Így könnyen megfogalmazódhatott volna benne a kérdés: Lemondjon-e a szívében oly sokáig dédelgetett reményről? De az Ő bizalma rendíthetetlen maradt. S amikor a Lélektől indíttatva elment a templomba, megpillantotta kitartó reményének jutalmát. Ott találja a Megváltó gyermeket a Szűz ölén, aki után oly sok éven át vágyódott. Biztos vagyok benne, hogy öreg életének hátralévő része a Jézussal való találkozás után gyökeresen megváltozott. S olyan erőt nyert e találkozás által, hogy azután bármivel képes volt szembe nézni, még a halállal is. Erről tanúskodik az általa elmondott dicsőítés is: életét reményével együtt beteljesedettnek érezte. Simeon hite tehát élő és munkás hit volt. Örökké tartó bizalma okán pedig a remény embereként fénylik előttünk a mai ünnepen.
Valahol, a lelkünkben mi magunk is Simeonok vagyunk. Hiszen mindannyiunknak vannak reményei, dédelgetett álmai, amelyektől sosem válunk meg. Reménykedhetünk a jobb jövőben, ahol nem dúlja fel háború, ellenséges ideológia az ártatlan emberek életét. Valakinek a jobb jövő a jobb anyagi helyzetet jelenti. Reménykedhetünk erkölcsi sikerekben. Gyermekek a jól sikerült dolgozatban, az eredményes továbbtanulásban. A legtöbb házaspárnak a gyermekáldás áll vágya központjában, a boldog családi jövő. Viszont ahogy a korban előre haladunk már nem a saját, hanem gyermekeink boldogságában reménykedünk. Később a könnyű, fájdalommentes öregkorban, majd pedig egyre intenzívebben jelenik meg a mi életünkben is a jámbor Simeon reménye: Jézus Krisztus megpillantása. Mindig van miben remélnünk, mindig van okunk Simeonnak lenni, aki keresztény reménységünk legnagyobb célját tűzte ki: az Üdvözítővel való boldogító találkozást.
A mai napon erre a reményre irányítja figyelmünket a gyertyák megáldása is. Valahányszor meggyújtunk a szobánkban egy gyertyát, reményünket fejezzük ki, hogy a sötétség eloszlik és megvilágosodnak körülményeink. A gyertya, amely lángjával felemészti önmagát, az ókorban Jézus Krisztus jelképévé vált. Aki azért érkezett közénk, hogy fényt gyújtson a sötétben. Jézus gyertyája azóta is világít minden embernek a világon és a mi feladatunk, hogy a lefolyt viaszból új gyertyát öntsünk, amelynek fénye tovább él és irányt mutat a sötétben bóklászó emberiségnek. Erre adott példát a világon megannyi hiteles szent és vértanú.
Ugyanezt a feladatot mi is megkaptuk. Őrködjünk kitartóan a reménységben, mint ahogy Simeon is tette, ugyanis ez mutatja meg igazán, hogy életünk nem csupán szürke hétköznapok sorozata, hanem minden egyes nap lehetőséget nyújt arra, hogy mi is találkozhassunk a templomban bemutatott gyermek Jézussal.