Január 15-én, Miskolcon az Avasi Református Templomban tartották meg az ökumenikus imahét első találkozóját, melyen Atanáz püspök mondott beszédet.
A belvárosi templomokban szolgálatot teljesítő lelkipásztorok részvételével, a város egyik jelképévé vált templomban vette kezdetét a keresztények egységéért végzett, egy héten át tartó imádság vasárnap este Miskolcon.
Az idei ökumenikus imahét anyagát és istentiszteleti rendjét az egyesült államokbeli Minnesotai Egyházak Tanácsa által kijelölt keresztények csoportja választotta és dolgozta ki. Az első napra általuk ajánlott szentírási szakaszt, az irgalmas szamaritánus példabeszédével Szalkai József, a minorita templom plébánosa olvasta föl.
„115 éve évről évre még ökumenikusan egybegyűlve is imádkozunk, várva az emberiség és helyzetünk jobbulását.” – mondta Orosz Atanáz püspök beszédének bevezetőjében.
„Hogy lehet akkor, hogy szemlátomást nem javul meg – sőt romlik – az emberiség, hogy látszólag imáink és jó cselekedeteink ellenére sem hallgat meg az Úr? Nap mint nap kérjük a világ békességét, s ehelyett csak eszkalálódik a világméretű feszültség és háború” – tette föl a kérdést a főpásztor, melyre Szent János evangéliumában találunk egyfajta választ: „Isten nem hallgatja meg a bűnösöket, azt azonban, aki istenfélő és teljesíti akaratát, meghallgatja.”
"Együtt imádkozunk most nap mint nap, egy álló héten át. De meghallgatásra találunk-e?" – hangozott el a következő kérdés, melyre a választ szintén a Szentírás szavaival kiegészítve hallhattunk:
„Ha mégsem találunk meghallgatásra, akkor vagy még nagyobb türelemre és kitartásra volna szükség, ahogyan ez az evangéliumi példabeszédben is szerepel, hogy „szüntelenül kell imádkozni és nem szabad belefáradni” (Lk 18,1), vagy megtérésre, javulásra vagy még nagyobb buzgóságra volna szükségünk, mint ahogyan Isten a próféta által szólt némelyekhez az imént felolvasott szavakkal: „Amikor kezeteket kiterjesztitek hozzám, elfordítom az arcomat tőletek, s akármennyit imádkoztok is, nem hallgatlak meg benneteket, mert a kezetek csupa vér. Mosdjatok meg, tisztuljatok meg!” (Iz 1,15-16) S hogy ez most is így van, és hogy sokaknak a keze csupa vér, azt nem vonhatja kétségbe senki."
Ehhez kapcsolódva Atanáz püspök a magzatgyilkosságok gyakoriságára és a háborúban történő vérontásokra tért ki, hozzá téve: „S ami észbontó: olyanok is gyilkolnak, akik megtanulták Isten törvényét és az evangéliumot: „szeresd felebarátodat”. Hogy értik akkor a „szeresd felebarátodat” – ami nekünk itt ma is kulcskérdés?”
„Mert ki is az én felebarátom? Most hallottuk az evangéliumból. Az, aki mellettem éppen segítségemre szorul, vagy éppen segít nekem. De ha az igazi szamaritánust, az élő Krisztust kihagyjuk ebből, akkor a filantróp jelszavak után is csak gyilkos akciók következnek.”
„A baj ott kezdődik, amikor embertársunkat leértékeljük, „kutyába” sem nézzük” - jelentette ki Atanáz püspök, majd a ruandai mészárlás kegyetlenségeit idézte föl, amikor keresztények gyilkoltak keresztényeket és a száz nap alatti vérengzésnek csaknem egymillió áldozata volt. Azért emlékeztetett erre a mintegy harminc évvel ezelőtti eseményre a püspök, mert valami hasonló zajlik a szomszédos országban, "ahol magukat igazhitűeknek tekintő személyek is ölik embertársaikat szenvedélyesen.”
Ezek után Izajás próféta jövendölését (58,1–11) olvasta föl a főpásztor, melyből útmutatásokat kapunk arra, mit tegyünk, hogy imádságaink meghallgattassanak. „Igen, azt, aki istenfélő és teljesíti akaratát, meghallgatja.” De csak ha képmutatás nélkül, őszintén keresi és teszi a jót! Tanuljatok meg jót tenni, keressétek az igazságot! – ez az idei mottónk az imahéten.” – tette hozzá, később pedig Szent Pál apostol alázatosságára hívta föl a figyelmet, aki bevallja: a bűnösök „között az első én vagyok.”
„Ha idén Szent Páléhoz hasonló alázattal kezdenénk a keresztények egységéért végzett imahetet, talán a korábbiaknál nagyobb eredményre juthatnánk. Mindenekelőtt egyénileg: hiszen bűneink, jobban mondva bűnösségünk bevallása az alapja minden továbblépésnek. De egyházilag is. Elindulhatnánk valami közös úton „az összes keresztény”, sőt „az egyházak megtérése felé” – fogalmazott Atanáz püspök, majd így folytatta:
„Most talán nem értjük, hogy miért is volna szükség „az egyházak megtérésére”. Mert egy egyház sem lehet Krisztus követője, amennyiben nincs benne folyamatosan a megtérés folyamatában. Egy személy esetében az ilyesmit mindig magától értetődőnek tartottuk. Egy egyház esetében a legtöbbször félünk szembenézni ugyanezzel az igazsággal, talán elvakít bennünket az önigazolás szokása, avagy tán az önmagunktól való elragadtatás. De ha ez így marad, újabb világháború vesztesei lesznek a keresztények is. Már ma meg kell térnünk ahhoz, hogy Kelet-Európa és a világ megmeneküljön. Néha fülünkbe kell csengenie Szent Jakab apostol üzenetének: „Aki jót tehetne és nem teszi, az bűnt követ el..."
„Fogadjuk meg tehát a ma hallott evangélium zárszavát: „Menj, és tégy te is hasonlóképpen!” Kövessük az igazi szamaritánust, az élő Krisztust, Legyünk hűséges tanítványai közösségben, gyülekezetben is, hogy az Ő szeretetének tanúiként tudjuk megmenteni a világot és a jóakarat embereit, akiknek Jézus békességet hozott e földre.” – szavakkal zárta beszédét a miskolci püspök.
Hagyományosan minden jelenlévő egyház képviselőjétől adott áldással ér véget az imaest. Vasárnap Orosz Atanáz, görögkatolikus, Sándorné Povazsanyecz Gyöngyi, evangélikus, Juhász Ferenc, római katolikus, Kovács Zoltán Mihály metodista, és Meleg Attila református lelkész részesítette áldásban a jelenlévőket. A közös imádságot az Örömhír Kamaraegyüttes énekes-zenés szolgálata színesítette.
A hét folyamán, az imaalkalmakon összegyűjtött felajánlásokat a Szimbiózis Alapítvány részére ajánlják fel. Az alapítvány nevében hordozza küldetését is; a fogyatékkal élőket egyenrangú partnernek tekintve, velük együtt teremtenek értékeket. Jakubinyi Lászlót, az alapítvány kuratóriumi elnökét néhány, az alapítvány segítségével otthonra talált fiatal is elkísérte az imaestre. Az alapítvány tevékenysége többrétű; többek között lakhatást vagy nappali ellátást biztosítanak, különböző fejlesztéseket, foglakozásokat tartanak az erre rászorulóknak. Sőt, a Barát-hegyen egy farmot is működtetnek, termékeikkel vásárokon is találkozhatunk.
A Búza téri székesegyház január 17-én, kedden ad otthont az ökumenikus imaestnek, január 21-én, szombaton, a belvárosi református templomban lesz az idei utolsó találkozó, melyen igét hirdet Ternyák Csaba érsek. (A hét részletes programja a linkre kattintva is elérhető).