A sátoraljaújhelyi Szent Anna Szeretetotthon most ünnepelte alapításának huszonötödik évfordulóját
A jeles alkalomból ünnepi Szent Liturgiát tartottak az Istenszülő születése ünnepzárásának napján.
Az otthon védőszentjének, Szent Annának az örvendezését többször is említik zsolozsmáink Kisboldogasszony nap ünnepzárásán „Anna ujjong, Anna vigadozik, Anna örvendezik” mert az addig meddő Anna, aki imádságát könnyeivel vegyítette, igen nagy örömre derült, amikor megszülhette a Megváltó és mindnyájunk édesanyját, Máriát – idézte föl az Istenszülő születésének körülményeit Atanáz püspök.
Nem sokkal volt kisebb az otthon lakóinak örvendezése sem, hiszen két év szigorú korlátozási szabályai után újra a „régi”, megszokott módon ünnepelhettek együtt.
A szeretetotthon kápolnájában megtartott Szent Liturgiát Tóth Ferenc atya, sátoraljaújhelyi parókus vezette, aki az otthon lelki vezetője is.
Homíliájában Atanáz püspök a Szent Márk evangéliumából épp aznapra kijelölt történetet idézte fel újra. Annak az asszonynak a történetét, „aki utolsó reményével Jézus köntösét érintette meg, mert úgy gondolta ez az utolsó esély arra, hogy mégis megszűnjék évtizedes betegsége és meggyógyulhasson. Jól sejtette – mondta a főpásztor –, mert az üdvözítő Jézus csodát művelt; amikor szóba elegyedett vele, megszabadította őt a betegségétől, és hitét megerősítette. A mi Urunk, Jézus Krisztus nem hagyja cserben azokat, akik hozzá menekülnek. Nem hagyja gyámoltalanul azokat, akik tőle kérnek segítséget.” – hangzottak el a biztató szavak a főpásztortól.
„Minden jelenlévőért és jövőjükért mutatjuk be ezt a Szent Liturgiát, hogy itt, a Szent Anna Szeretetotthonban továbbra is szeretetben tudjon együtt élni és a Jóistennel való találkozásra készülni mindenki.” – mondta a püspök, majd Péter apostol szavait idézte „Minden gondotokat őreá vessétek (1 Pét 5,7), és hozzátette: „Én is ezt tudom javasolni az itt élőknek, azoknak, akinknek bizony újra meg újra akadnak gondjaik, egészségügyi vagy egészen más jellegűek, mert az Úr Jézus megkegyelmez azoknak, akik hozzá fordulnak.”
Még jóval az ezredforduló előtt kezdett közösen munkálkodni Mosolygó Marcell atya, akkori sátoraljaújhelyi parókus és Tóth Ferenc atya, aki akkor még segédlelkészként szolgált itt. A Nagy Szent Bazil Rendi Nővérek a város elején üressé vált épületben nagy szolgálatot vállaltak magukra. Akkor még alig több mint húsz embert tudtak fogadni. Az évek alatt az épület tetőtérrel bővült, most ötvennégyen laknak az otthonban és a további bővítést is tervezik. Három évvel ezelőtt a szerzetesnővérek úgy határoztak, hogy az otthonról való gondoskodást a Miskolci Egyházmegyére bízzák. Atanáz püspök hálás szívvel köszönte meg azt a több évtizedes erőfeszítést, amelyet Bazilia nővér és különösen is Ágota nővér vállalt az otthon létesítésért, működtetésért és fenntartásáért.
Az otthon jelenlegi dolgozói között még vannak olyanok, akik annak megnyitása óta itt dolgoznak. Őket, illetve a névnapjukat is ünneplő lakókat a szeretetotthon vezetője, Freiné Stumpf Henrietta köszöntötte.
Az összetartás, a közös gondolkodás ma is kézzel fogható. A dolgozók készítették az asztali díszítést, sütötték a süteményeket a délutáni ünneplésre. Ami azonban még fontosabb: a gondozók sok apró mozdulata, a ruhát megigazító segítsége, egy simogatás, egy biztató tekintet. Nagyon jó hallani, hogy a keresztnevükön szólítják a dolgozók a betegeket és az otthon lakói is őket. Fejből tudják, ki mióta van ott, hány éves, és történetét is. Nem csak Ilonka néni, de a gondozók is büszkén mutatják meg a sok-sok gobelint, ami szobája falát díszíti.
„Kérjük a mindenható Istent, hogy kegyelmével adjon ennek az otthonnak további működési lehetőséget, nehéz körülmények között is biztosítsa az itt élőknek csendes és nyugodt napjait!”