Pünkösd a Szentlélek lejövetelének emléknapja.
Kiss László atya ünnepi gondolatai:
„… Isten Lelke a vizek felett lebegett.” – így olvassuk a Teremtés Könyve második versének végén (Ter 1,2). Isten Lelke éltető Lehelet, mely életet ad a világnak. Megremeg az emberi értelem, ha tudatosítja: ugyanezen Lélek működik századokon keresztül az ősatyákban, királyokban és prófétákban, akik előhírnökei az Úr Krisztus, az egyedüli Megváltó eljövetelének. A Szentlélek száll alá és az Atya szava tesz tanúságot a Fiúról a Jordán-folyóban, majd Krisztus megváltó kereszthalála, feltámadása és mennybemenetele után ugyanez a Lélek tölti el az apostolokat és teszi őket Istenünk titkainak beavatottjaivá.
A teremtéstől a megváltásig, az anyagi világ rideg valóságától az élet megjelenéséig minden a végtelen és határtalan értelemmel bíró Isten Lelkének műve. Megjelenésének módja is Isten műve: lebeghet a vizek felett, galamb képében szállhat rá a Fiúistenre a Jordánban, enyhe szellő formájában is eljöhet, pünkösdkor pedig tüzes nyelvek alakjában mutatja meg önmagát.
Mégis fontos belátnunk és el kell fogadnunk, hogy a Szentlélek munkája nem a látványos attrakciókban, egy-egy ritka természetfeletti megnyilatkozásban merül ki. Istenünk Lelke nem törekszik „olcsó népszerűségre” azzal, hogy „mutatványokkal” hívja föl magára a figyelmet. Sokkal többre és mélyebbre hatol: lelki adományokat osztogat a benne hívőknek. Isten Lelke teszi teljessé mindazt, amit az ember tökéletlensége és esendősége miatt nem képes megtenni. Egyházunk Istentől kapott küldetését csakis a Szentlélek kegyelméből és erejével képes végbevinni. A Szentlélek nélkül nem nyerünk bűneinkre bocsánatot, nem kaphatnánk mennyei táplálékot az egyszerű kenyérből és borból, nem nyílhatna meg értelmünk arra, hogy az evangéliumot befogadjuk.
A feltámadás utáni ötvenedik napon – a pünkösd szó erre a sorszámnévre utal - az apostolok nem pusztán önmagukért, saját érdemeikért és saját céljaik elérésére kapják meg a Szentlelket. A kapott ajándékokkal felvértezve, azok által megerősödve kell elindulniuk az akkor ismert világ különböző részeire, hogy Krisztus tanítványaivá tegyék a nemzeteket. Korunk kereszténye sem kérheti pusztán csak saját magára a Szentlélek áldását, hisz ez a Lélek nem sajátítható ki. Kérjük és várjuk a vigasztaló erőnek is nevezett Lelket, hogy ezzel az isteni segítséggel tudjunk az isteni vigasztalás eszközei lenni mások számára.
Honnan tudjuk, kiben lakozik, kit tölt el a Lélek? Annak gyümölcsei révén, hisz aki lélekhordozó, azon ez érezhető anélkül, hogy egyetlen szót is mondana. Jó vele, mellette lenni, szelídség, jóság árad belőle, tapasztaljuk, hogy másokért tud élni, fontos neki, hogy Istenünk felé tereljen másokat. Aki befogadja a Lelket, szavai és tettei szépséget árasztanak, távol áll tőle minden durvaság, képmutatás és gyűlölet. Nem kis valóság az, amit megkaphatunk, ha kérjük és vágyunk rá: ugyanazon Lélek járhat át bennünket, mely ott lebegett az idők kezdetén a vizek felett. Ő adhat nekünk bölcsességet, hogy helyes döntésekre jussunk akkor is, amikor a világ elbizonytalanít vagy összezavar.
Téged kérünk, éltető és egységet teremtő Lélek: jöjj el, tölts el bennünket és a világot, mert nélküled nincs számunkra élet!