A szerencsi görögkatolikus templomban két napig volt látható az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus jelképe
Már maga a Kereszt érkezése is kegyelmekkel teli esemény volt október 21-én, hiszen a templom bejárata az általában megszokottól eltérően nem pontosan a szentéllyel szemben van. Sokat imádkoztunk, hogy „beférjen” a viszonylag alacsony, és a templomhajó felé mintegy derékszögben elhelyezett ajtókon - mondta el Csejoszki Szabolcs parókus.
Az egyházmegye többi helyszínéhez képest viszonylag rövid időt töltött Szerencsen a Kereszt, annál mélyebb tartalommal, mintegy találkozási pont lett a görögkatolikus templom. Szabolcs atya a Missziós kereszt szerencsi tartózkodásának legkiemelkedőbb, legfontosabb mozzanataként a közösségben végzett imádságokat említette. Közös imádságot tartottak a Szent Zotikosz Gyermekvédelmi Központ megyasszói lakásotthonosai, az Abaúj-Hegyaljai Esperesi Kerület közösségei, a helyi katolikus iskolák diáksága, nekik Demkó Balázs atya tartott előadást a kereszten elhelyezett ereklyékről, valamint ökumenikus imádságot tartottak a Szerencsen működő idősek otthonának lakói számára is. Orosz Atanáz, a Miskolci Egyházmegye püspöke október 22-én mondott Szent Liturgiát a templomban.
A Kereszt látogatásának első délutánján dr. Czap László, a Miskolci Egyetem intézményfejlesztési és kapcsolati ügyekért felelős rektorhelyettese tartott előadást A tudomány határai és korlátai a kereszt tükrében címmel. Előadásban számos olyan példát megemlített, amely a modern technika, pontosabban annak minden erkölcsi gátat mellőző felhasználása rejt. Rektorhelyettes urat az előadás összegzésére kértük.
„Mindenekelőtt az előadás címének talán sajátos értelmezésére térek ki. Határként értelmezem behatárolt tudásunkat, bizonyos kérdésekre nem tudjuk a választ. Korlátként értelmezem elsősorban az önkorlátozást, a tudományos eredmények felhasználásának mellőzését elsősorban morális indokok miatt. A „kereszt tükrében” éppen a mérleget jelenti: Uram, Te mit tennél az én helyemben? Ezért áldoztad fel megad? Ha így tesszük fel a kérdést, nagyot nem tévedhetünk.
Először saját kutatási területemről hozok példát. Több mint 35 éve foglalkozom beszédfeldolgozással, kutatási eredményeimet siket gyerekek beszélni tanítására használjuk. A beszédfeldolgozás két fő területe a beszédfelismerés és a beszédszintézis. A beszédkutatás határait tapasztaljuk a beszédfelismerés terén. Csak az utóbbi években vagyunk képesek a folyamatos beszéd gépi lejegyzésére. A legfejlettebb rendszerek sem működnek jól zajos környezetben és gyenge minőségű felvételnél. A hatalmas számítási kapacitást igénylő rendszer nem tudja egy kétéves gyerek képességét utánozni. Arról nem is beszélve, hogy az emberi beszédfelismerés a beszéd értelmezését, és az annak megfelelő cselekvést jelenti. A beszédszintézis mesterséges intelligencia módszerekkel olyan fejlettségre jutott, hogy egy gép bármilyen szöveget képes felolvasni. Tízpercnyi hangfelvétel elegendő egy beszélőtől, hogy a hangszínét, beszédstílusát megtanulja. Bármely közszereplő „szájába” lehetne adni kompromittáló szöveget, ami kínos nyilvános magyarázkodást vonhatna maga után. Nem tudok arról, hogy beszédkutatók ilyenre vetemedtek volna, ez példa lehet az önkorlátozásra.
Mostanában sokat hallunk a mesterséges intelligenciáról, tanuló rendszerekről. Természetes megközelítés, hogy a mesterséges intelligencia módszerek az emberi tanulást tekintik példának. Különböző tanító mintákat és a hozzá tartozó eredményeket mutatnak meg, és új mintákon tesztelik a tanulás eredményét. A Microsoft 2016. március 23-án aktivizálta a Twitteren a Tay nevű csevegő robotját. Úgy programozták, hogy alkalmazkodjon a beszélgető partnerek stílusához, egyéniségéhez. 16 óra után ki kellett kapcsolni, annyira trágár, agresszív és rasszista lett. Ragyogóan taníthatók a mesterséges intelligencia alkalmazások, csak egyet nem tudnak: Szelektálni a tanító minták, a jó és a rossz között. Ehhez hiányzik belőlük a lélek, a morális ítélőképesség, e nélkül az eszközök csak okosak lehetnek, de bölcsek nem. Amikor mi találkozunk különböző mintákkal, valamilyen mérce alapján eldöntjük, hogy melyiket tartjuk követendőnek, melyiket nem.
A technológiában rejlő veszélyeket önkényesen három csoportba sorolom:
- hibás működés
Az önvezető autók már több halálos balesetet okoztak. A közelmúltban két Boing 737 MAX repülőgép zuhant le szoftverhiba miatt 346 áldozatot követelve.
- szándékos támadás
Az iráni urándúsítást megsemmisítette a Stuxnet vírus, amelyet a gázcentrifugák tönkretételére és a dúsítás hatékonyságának lerontására készítettek. Hackertámadások értek stratégiai fontosságú intézményeket. A Microsoft is szándékos támadással indokolja a Tay program kudarcát. Az Internet az arctalanság arcátlanságával eltorzult interakciókhoz vezethet.
- gátlástalanság
Egy évvel ezelőtt megszülettek az első génmódosított ikrek Kínában. Kínai tudósok HIV fertőzött apa génjeit módosították, hogy a gyerekek mentesek legyenek a betegségtől.
- Kiran Musunuru, a Pennsylvaniai Egyetem génszerkesztésben jártas szakértője szerint az embereken végzett kísérletek sem morális, sem etikai szempontból nem védhetők.
- Dr. Eric Topol, a kaliforniai Scripps Research Translational Institute vezetője szerint az eljárás még túl kezdetleges stádiumban van; az ezzel kapcsolatos kutatások még csak a használati utasítás kialakításánál tartanak.
- Ugyanakkor George Church, a Harvard Egyetem kutatója megvédte a HIV ellen védelmet nyújtó génszerkesztés gyakorlatát. Szerinte a HIV növekvő közegészségügyi veszélyt jelent, így a kísérlet létjogosultsága igazolható.
Ne legyenek kétségeink, a középső nézetet vallók idővel a megengedőkhöz fognak csatlakozni és nő a veszély, hogy az ember Istent kezd játszani.
A tudomány és technika fejlődésével az ember öngondoskodása egyre több problémára talál megoldást. Eleink, ha betegek voltak, imádkoztak. Ha szárazság volt, imádkoztak. Ma orvoshoz megyünk és bekapcsoljuk az öntöző berendezést, és közben hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy ki adja a gyógyulást és a növekedést. Miközben csodáljuk, hogy milyen hatalmas az ember, elfelejtjük, milyen hatalmas az Isten.
Ha egy tudós azt gondolja, hogy a tudásának ő maga a forrása, és arra használja, amire akarja, a figyelmébe ajánlom Szent Pál intelmét: Mid van, amit nem kaptál? (1Kor 4,7) A képességeket és lehetőségeket annak forrásának akarata szerint kellene felhasználni. Természetesen a felelősség nem korlátozódik a tudósokra, minden döntéshozónak át kell éreznie. (2018. március 18-a után - amikor egy önvezető autó halálos gázolást követett el - Arizona állam kormányzója visszavonatta a balesetet okozó cég közúti tesztelésre vonatkozó engedélyét.)
A tudomány mindenhatóságába vetett hit ártalmas lehet a Mindenható kirekesztésével. A hívő ember, Krisztus keresztjére tekintve iránymutatást kaphat, általa könnyebb eldönteni, mi a jó és mi a rossz.”